Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-77
QKg 77. országos ülés hazafias érzelmű honfitársainknak tartozunk, kik idegen hangzású neveiket magyar nevekkel kívánják felcserélni, hogy az utat-módot erre nézve számukra legalább megkönnyítsük. (Helyeslés bal/elöl.) Azért bátorkodom a t. belügyminister ur figyelmét felhívni arra, hogy ő például — azon esetre, lia a t. ház méltóztatik jónak találni az én szerény észrevételemet, — a törvényhatóságoknak körrendeletileg méltóztatnék tudtul adni, hogy a névmagyarosítások innentúl nem 5 frt bélyeggel, de közönséges 50 kros bélyeggel ellátott folyamodványnyal is elérhetők. Meg vágyok győződve, hogy ekkor ama hazafias gzepesmegyei lakosság, vagy például a Grünwald Béla t. képviselő ur hazafias tótjai (Derültség balfelöl) tömegesen fognak sietni magyar neveknek szerzésére. Eu tehát, midőn különös súlyt fektetek arra, hogy a t. ministerelnök és belügyéi* urat párthívei, mint par excellence magyar ministert szeretik feltüntetni, — óhajtom magam is, hogy ne csalódjanak e feltevésükben; s ép ezért formaszerű indítványt nem teszek, csak felhívom a föntebb vázolt körülményre a t. belügyminister ur figyelmét. (Helyeslés baljelöl.) Simonyi Ernő: T. ház! A ministerelnök ur azt találta beszédjének elején, hogy az elnök urnak tökéletesen igaza van, midőn arra szólítja fel a házat, hogy minden egyes költségvetésnél új, általános vitát ne kezdjen. Azt hiszem, hogy másként nem is lehet eljárni s 10 esztendőn át legalább ezen gyakorlatot követtük. Nem minden költségvetésnél kezdünk általános vitát, mert nem mindegyik szolgáltat rá alkalmat; például a minisíerelnökség költségvetésénél megtámadtuk ugyan a rendelkezési alapot, de nem kezdtünk áh alános vitát és azt hiszem, a mit az egyes íárczák általános vitájában szükségesnek tart valaki elmondani, az az egész budget általános vitájában ugy tűnnék fel, mint részlet; ha például én megakarom beszélni a közlekedésügy politikáját, az általános tárgyalásnál igen nehezen eszközöl-* heiem ezt, mert ha a bród-vinkovczei vasútról szólok s utána a kassa-oderbergi vagy a keleti vasútnál követett politikáról beszélek, a t. elnök ur azt fogja mondani, hogy ezek nagyon távol vannak egymástól, ne vándoroljak oly messze. (Derültség.) Azt hiszem tehát, hogy ezen dolgokat leghelyesebben azon tárczánál lehet megbeszélni, melyeknek összes politikáját meg akarjuk bírálni. A ministerelnök ur azt mondja, hogy a közigazgatás organisatiója felett most nem lehet vitatkozni. Hát mikor lehet? Egyes concret törvénynél ezt nem lehet tenni a nélkül, hogy a tárgytól elvándoroljon az ember; zz egyedüli alkalom tehát akkor van, a mikor a Image: alkalmával a ministerium összes politikája megmárcziwj 4. 1879. biráltatik. (Ugy van', balfelöl.)Mi nem azt nézzük ma, hogy e számok a költségvetésben helyesek-e, vagy hogy hány forint és krajezárt lehetne levonni, hanem azt, hogy ezen pénz, mely a belügyministeriumnak megszavaztatik, oly politika követésére adatik-e, melyet a nemzet helyesel-e vagy nem. (ügy van! balfelöl.) És úgy igen jogosan tárgyaljuk az egyes tárczák speciális politikáját a budget-viták alkalmából. Azt vetette szemére a ministerelnök ur Szederkényi Nándor képviselőtársamnak, hogy ő nem beszéd a közigazgatásról, hanem a pénzügyekről, és a kinevezett tisztviselőkről. Beszélt ezekről is, de különösen beszélt a pénzügyekről. Miért? Mert önöknek uraim egész politikájuk abban áll, hogy mennyi garassal lehet többet a néptől akármi módon kipréselni. Hisz egész kormányrendszerük e körül forog, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondják, ez intézkedés t-lán nem jó, de behoz valamit a konyhára, fenn kell tehát tartani. Ily körülmények közt arról, a mi legjobban fáj, kell legtöbbet beszélni. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy első körlevelében, melyet , mint belügy ér a vármegyékhez intézett, azt Ígérte, hogy jó közigazgatást akar s kifejezést adott annak, hogy a nemzet is ezt kívánja minden áron s hogy ha ezen rendszer mellett nem menne, tehát a rendszer-változtatást is kívánni fogja. Hisz követeli is ezt a nemzet már régen, de más irányban, mint azt önök keresik. A nemzet az ős öukormányzat visszaállítása mellett van; önök pedig mindig csak a eentralisatió mellett vannak. A ministerelnök ur mindig azt mondja, hogy ő nem centralizál és elfeledi azt, hogy ő maga, mindig azt követeli, hogy az ő akarata érvényesüljön. (Egy hang: Az államé!) Tehát a kormányé. Én nem beszélek Tisza Kálmánról, hanem a kormányról. És azt mondják, ez még S'.im centralisatió. Hát • hiszen a legabsolutabb álh-'üba:; a legzsarnokibb kormány sem akarhat mást, mint azt, hogy az ő akarata telje süljön. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy az önkormányzatot véli fenyegetve az által, hogy igen kevesen vannak, a kik ingyen munkára vállalkoznak. Engedelmet kérek, nekem az a meggyőződésem, hogy az a platonikus szerelem igen szép lehet a regényekben és a könyvekben, de a gyakorlati életben nem létezik és én azt szeretném tudui, hogy miért kellene az egyik embernek minden szavát megfizetni azért, a mit beszél és a mit tesz, s miért tegye a másik ugyanazt ingyen és azok aztán mégis együtt ülne!:, az egyiknek minden lépése megfizettetik, a másik mindent ingyen tesz. Midőn a feudális alkotmány állott feun a
