Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-77

ft. ország** ülés márczifiä 4. Í8í#. B5Ö vármegyékben, élénkebb volt a részvét, mert akkor azok az emberek, a kik a megye testét képezték, a saját maguk zsebeit, a maguk érdekeit képviselték, a mennyiben a jobbágyokhoz való viszonyuk legtöbbnyire a megyékben döntetett el. Ma az nincsen igy; de hát bizonyos ingert, ösztönt adhatna az, ha az ember a közügyekben való részvételt megengedné. Azonban, ha én oda jövök, azt látom, hogy azon testület úgy van összeállítva, hogy ha én nem vagyok ugyan azon a nézeten, a melyen a kormány van, én ott nem boldogulhatok, mert „hic surdis praedicatur auribus", ily körülmények köztt én sem vehetek időt s fáradságot, hogy oda járjak. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy mindent, a mit az állam követel, úgy vesznek fel, mint ellenséges követelést. Hát bizonyos tekintetben úgy is áll a dolog. De miért? Mert a mi államunk politikája olyan, mely nem a polgároknak védelmét, nem a polgárok jólétének előmozdítását, hanem a kincstárnak minden áron való megtöltését ezélozza és akarja. {Helyeslés a ssélstf baloldalon.) Ilyen körülmények közöt!, nagyon természetes, hogy azon ember, ki jövedelmének egy harmadát állami adó fejében oda adja és a kitől ezt kétszer, háromszor is követelik a rendetlen adókezelés miatt, a nélkül, hogy panaszának orvosolhatását reménylhetné, az bizony nem nagyon lelkesül e felett. Ha a nép a kormányban jólétének előmozdítóját látná, akkor legyenek meggyőződve, hogy a kormányt támogatni fogná. Csak tegnap volt nálam egy messze földről jött ember, ki azt panaszolta nekem, hogy a helybeli jegyzővel ellenséges lábon állván, oly adókkal rovatott meg, milyeneket soha a világon sem álmodott. Ha egy helyre beadta kérvényét, azt mondják, ide nem tartozik; beadtam más helyre, ott azt mondják, elkéstem a terndnusról; beadtam egy harmadik helyre, ott meg Befundot vettek fel, mert bélyeg nem volt a folyamodványon, hanem azért érdemileg nem intézték el az ügyet. Engedelmet kérek, ily körülmények között, ily módon igen nehéz, hogy állampolgár, és az államkormány között barátságos érzelem fejlődjék. Én nem mondom, az államnak meg van a maga követelése s azt az államnak szigorúan, kérlelhetetlenül be kell hajtani; hanem ezen követeléseknek nem szabad nagyobbaknak lenni, mint azt okszerüleg az állampolgár megbírja és ne legyen az állampolgár kitéve azon vexatorius eljárásnak, a mely most gyakorlatban van. Én itt élek a fővárosban, nincs adónem, a melyet háromszor ne követeltek volna rajtam, miután már kifizettem, legalább is két fizetési meghagyást és némelykor executiót kaptam ugyanazért az adóért. Ha ez igy van Pesten és képviselővel tötténik az ilyen, mi történhetik azután országszerte másutt. Hisz ez megtörténhetik igeu sok helyen, mert hát az illető adókivető személyes ellensége lehet az adózónak, mint pl. az említett, esetben, midőn az illetőnek felemelték jövedelmi adóját; reclamált. kérdést tett, hogy mért emelték fel a jövedelmi adót? azt felelték, azért, mert borkereskedő. Uram ! soha életemben egy itcze bort nem adtam el ; tehát meri: borkereskedőnek candidált az illető jegyző, kivetette reám az adót, Nem mondom, hogy ily esetek nem történhetnek meg. Igenis megtörténhetnek, s a kormány ezért felelős nem lehet addig, mig tudomására nem hozatik az eset. Hanem tagadom azt, hogy ilyen egy jól rendezett kormányzás alatt történhessék, a nélkül, hogy az illetők orvoslást ne találjanak. Csak ezt kívántam megjegyezni. A mi azon észrevételeket illeti, a melyeket egyrészről Zay, másrészről Hoífmann képviselő urak tettek, azokra én röviden esak azt mondom, hogy én a kinevezett tisztviselőket és az önkormányzatot összeférhetetlennek tartom és akkor, midőn a tapasztalás azt mutatja, hogy a világon sehol, a hol centralisáltatott a kormány, az üdvös eredményt nem szült, és akkor, mikor mi felmutathatjuk az', hogy nyomorult körülmények között az önkormányzati rendszer bennünket fenntartott ezer éven át, akkor én legalább az időt arra, hogy a kinevezett tisztviselők által megsemmisít| sük az önkormányzatot, elérkezettnek nem látom; különösen akkor, midőn a tapasztalás is azt mutatja, hogy azok a tisztviselők, a kiket a kormány néhány esztendő óta kinevezett, ha lehetséges még rosszabban teljesítették kötelességeiket, | mint azt valaha választott tisztviselők teljesítették. Azt mondja Zay képviselő ur, hogy a választott tisztviselő csak napszámos. Hát engedelmet I kérek, hiszen az igaz, a régi megyei rendszer mellett nem is az volt a tisztviselőnek czélja, I hogy az neki jövedelmező foglalkozást nyújtson; I hanem äz nobile officium volt, a mely mindig | töube került, mint a mennyit jövedelmezett: de i volt hozzá ösztön, önérzet. Most meg kell fizetni : a tisztviselőt. De uraim, ha azt mondják, hogy a választott tisztviselőt nem lehet úgy megfizetni, ; hogy a függetlenségét megtartsa: akkor az kinevezett lehet. Hát nem látta a t. képviselő ur, hogy mikor meghozták a törvényt az iránt, hogy j a bírák ilyen-olyan módon elmozdíthatlanok, mert azt a birói függetlenség megkívánja, akkor egy [ szersmind meghozta azt a törvényt is, hogy igen ám, de ez egyelőre csak két esztendeig nem; két év múlva ezen törvényt meghosszabbították ismét három évre; s még most is igy van a dolog. Már engedelmet kérek, én részemről nem látom át, hogy az ily függetlenség több garantiát nyújtson, mint a mennyit nyújt a választott tiszt-