Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-76
76. országos ülés máre/ius 5. 1879, 333 mondott; de hogy e tekintetben 1867 óta folyvást és ma is érezhető a javítás és változtatás szüksége, azt teljes készséggel beismerem. Es midőn ezt beismerem, kijelentem azt is, hogy a mennyiben pénzáldozatok kérése nélkül lehetséges lesz, a szükségeseket megtenni, hajlandó is vagyok. Most végezetül, midőn kérném a kitett összeg megszavazását, fel kell hoznom azon feltűnő esetet is, a mely a t. képviselő ur felszólalásában mutatkozott, (Halljuk!) hogy t. i. ellenzéki részről kárkoztatik a kormány, hogy egy jobban szervezett sajtó-bureauval nem bir, hogy nem akarja jobban befolyásolni az ország sajtóját. Mindenesetre nagy elismerés rejlik abban, hogy a mostani kormány és valószínűen az előbbi kormányok is, mert a költség akkor sem volt nagyobb, nem használja a sajtó-bureaut oly czélokra és oly módon, a miért másutt megszokták a kormányt támadni. En részemről ezen felszólalását a t. képviselő urnak megjegyzem magamnak majd akkorra, midőn a pártállás és helyzet az ellenzékiség és a kormányzás szempontjából meg fog változni, (Helyeslés jobb/elől.) Most kérem a költséget megszavazni. Pázmándy Dénes: T. ház! Szavaim félremagyarázása végett szót kérek. Én nem az ellen szólaltam fel, hogy nincs sajtóiroda, de én csak az ellen beszéltem, hogy itt megszüntettetik és Bécsben felállíttatik. Ez pedig egészen más. Csanády Sándor: T. ház! A tiszti pótlékok megszavazásának czélja az, hogy a min isi ereluök azon összegből a külföldi küldötteket vendégelje meg e hazában. Ezen külföldiek megvendégelésére azonban meggyőződésem szerint a í2,000 forint évenkint igen nagy összeg, mert hisz nem lehet feladata a képviselőháznak is, hogy az országgyűlési képviselők és pártemberek megvendégelésére is megadóztassa e nemzetet. Én tehát, t. Láz, miután bizalommal a jelenlegi kormányelnök ur iránt nem viseltetem, {Zaj 7 dtrültség a jobbon) rendelkezése alá egy garast sem biznék ugyan a nemzet vagyonából, (Derültség a jobbon) de miután hiszem, hogy a többség mindenesetre hajlandó lesz e czím alatt valamit megszavazni, arra kérem a t. házat: hogy e czím alatt, tekintve a nemzet jelenlegi nyomorúságos helyzetét, ne méltóztassanak 4000 írtnál többet megszavazni. Van szerencsém határozatomat ez értelemben benyújtani. (Halljuk!) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Molnár Aladár jegyző (olvassa) : A ministerelnökségi tiszti pótlék 4000 frtra leszállittatik. Elnök: T. ház! Nekem szavazásra pénzügyi ajánlatoknál mindig a javasolt legnagyobb öszszeget kell feltennem. Kérdezem tehát a t. házat: méltóztatik-e a ministerelnökség személyes járandóságai fejében a 70,100 frtot elfogadni? Ha a t. ház ezt elfogadja, akkor Csanády Sándor képviselő ur módosítványa mellőztetik. Elfogadja tehát a t. ház a ministerelnökség személyes járandóságai fejében a 70,100 frtot? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja, e szerint Csanády Sándor képviselő ur módosítványa mellőztetett. Baross Gábor jegyző: Dologi kiadások: 38,500 frt. Elnök: Nem lévén észrevétel, elfogadtatik. Baross Gábor jegyző: Együtt az 1. czím alatt 108,600 frt. Elnök: Megszavaztatott tehát az 1. czím alatt összesen 108,600 frt. Baross Gábor jegyző: Rendelkezési alap 200,000 frt. Novák Gusztáv: T. ház! A pénzügyi bizottság f. év jan. 14-én tartott ülésében — az állami költségvetés folytatólagos tárgyalása alkalmával, -— a „ministerelnökség" kiadásának ezen 2-ik czíme, vagyis a rendelkezési alapra nézve Bujanovics Sándor és Horváth Lajos képviselőtársaim többrendű fontos megjegyzéseket tettek. Különösen utóbb nevezett képviselőtársam egyenes felvilágosítást kért a felől: „váljon a kért összegnek egy részét fixirozott kiadások veszik-e igénybe? vagy nem ? Ministerelnök ur akként nyilatkozott, miszerint a rendelkezési alap jelentékeny részét a régi honvédek és családjaik segélyezése veszi igénybe. Ezen nyilatkozatot a pénzügyi bizottság megnyugtatókig vette tudomásul, és szokott készséggel a tételt meg is szavazta. A kormányelnök urnak idézett nyilatkozata országszerte megtette hatását, mert alig néhány nap múlva a honvédegyletek országos központi választmányához nagyszámmal érkeztek üdvözlő és minden oldalról örömet jelző levelek, melyekbe:! kiemeltetik: hogy a tisztelt ministerelnök ur fényes nyilatkozata után elenyészettnek tekintik a központi választmány eddigi aggodalmait, és most már bizosítva látják szabadságharezunk rokkant vitézeinek menedékházát. Azonban sajnálattal jelentem ki: hogy az országszerte örvendező polgártársainknak e tekintetbeni örömeik legalább is korai. Készséggel ismerem el azon magas tényt: hogy múlt 1875-ik évben Csiky Sándor volt képviselő és honvédbajtársam azon indítványára: „miszerint az 1848 —9-ki rokkant honvédek budapesti menházának ugyanazon évi segélyezésére 5000 forint szavaztassák meg" király ő felsége nemes példát mutatott fel azzal: hogy ezen szükségletet magánpénztárából fedezni méltóztatott,; — áinie e szép és nemes példa megtette ugyan hatását a magok is nagy részben szűkölködő honfiak43*
