Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-76

7<5- országo,: üléi> márezins §. 1879. 333 mi a tény? A tény az, hogy a jövő május 24-én száz esztendeje lesz, hogy Fiume a magyar korona országaihoz esatoltatott és ezen száz esztendő alatt, Fiume minden magyar ember által ugy említtetett, — nem levegőből kapott dolgok után, nem képzelgés szerint, hanem bebizonyította eljárásának fo^tonossága által, — mint a hűség mintaképe Magyarország irányában. {Igaz! j-hbról.) Fiumét megszoktuk igy említeni az 1848 előtti időkből, megszoktuk igy említeni az 1848—49. utáni időkből 1867-ig és azontúl is. T. képviselőház! Miben áll Fiume érdeme? Fiúménak az érdeme abban áll, hogy annak daczára, hogy nem magyar lakosságú város, épen azt tudta magában egyesíteni, a mit tegnapelőtti beszédében a kormányelnök ur némely szász derék polgárokra nézve kifejezett, hogy önérzettel birván nemzetisége iránt, mégis a beesületes honpolgár hazaszeretetét ki birta fejteni mindig. (Igaz! jobbról.) Ugron Gábor: Az olaszok! Csernátony Lajos: Kétségtelen, hogy Fiume helyzete nem nagyon irigylendő és ránk nézve nem nagyon kellemetes, de a t. képviselő ur, a ki előttem beszélt, maga is elismeri, hogy azon bajoknak is, melyeket én nem tagadok, hogy részben és nagy részben valóban fennállhatnak, hogy azon bajoknak az oka a provisorium. De vájjon Fiume okolható ezen provisorium miatt? Fiume kivánta-e ezen provisoriumot. Nem kívánta. Én magam is azt kívánom, hogy ezen provisorium minél előbb Magyarország érdekébea megszüntettessék. De ezen provisorium sok igen kényes természetű kérdéssel van kapcsolatban, a mint minden dolog e világon nem áll isoláltan, s azért meg kell fontolni, hogy vájjon a provisorium bizonyos ideig nem előnyösebb-e Magyarországra nézve, mint egy törik-szakad nem tudom milyen elintézés, (Nem igaz! a szélső' balon.) a mi sokkal nagyobb dolgokat hozna felszínre. Mi a másik? Fiúménak lakossága, tudjuk, hogy nagy részben olasz, (Felkiáltás a szélső balon: Azok jók!) mely olaszságához csatlakozik, de azért nem csinált olyan demonstratiókat, a minőket csinált Trieszt; hanem a mi demonstratiókat az olasz lakosság csinált, azt mind a Magyarország és a magyar nemzet érdekében csinálta. T. képviselőház! Én őszintén elismerem, hogy azon vádak halmazával szemben, melyeket a t. képviselő ur jónak látott felhozni, én nem állhatok elő ellenezáfolatokkal; mert én nem voltam elkészülve arra, hogy ezen képviselőházban ily — nem is tudom, minek nevezzem, — váratlan és megdöbbentő valami jöjjön elő, a mi — a sokkal nagyobb kérdések után, melyek sokkal nagyobb egyének és testületek irányában idézték elő a vádak halmazát, valóságos anticlimaxot képez. (Majoros István közbekiált: Nem ugy van!) Mit akar a képviselő ur? Megfelelek én, ha közbeszól. (Derültség. Halljuk!) T. képviselőház! Én épen azon szempontból, a melyet a t. képviselő ur feieiníítetf, hogy t. i. a provisoriumból erednek sok visszásságok, és megemlékezve arról is, — és épen ezért én hajlandó vagyok hinni, hogy sok dolog, melyet a t. képviselő ur felhozott, nem alaptalan, — hogy magamnak is évekkel ezelőtt a Fiumét illető bíróságra nézve volt szerencsém épen a magyar nyelvre vonatkozólag egy interpellátiót hozni be: nem tagadhatom, hogy sok dolognak, a mely itt előhozatott, valószínűleg lesz alapja. De mert maga a képviselő ur is mondta, hogy a provisorium az oka és mert másfelől egy sokkal nagyobb tényt sem feledek (és ezen tényt azonnal elmondom), a mindjárt megemlítendő okból is, én részemről a költségvetést nemcsak acceptálom, de meg vagyok győződve róla, hogy a háznak igen nagy többsége is aeceptálni fogja. Az a tény, t. ház, a melyet most említeni akarok, az, hogy a mely országnak, különösen Európában, nincs tengere, az folytonosan jajgat, sóhajt, hogy bár volna egy kis tengere. Nekünk igazán csak egy kis tengerünk van; de hogy a magyar nemzet megbecsüli ezen kis tengert, azt azon híres felkiáltás és illetőleg intés óta, hogy: „tengerre magyar", minden magyar ember érzi. T. ház ! Hogy ez iránt érzékkel volt Magyarország, azt bizonyítják azon áldozatok, melyeket 1867 után, tehát nem a jelenlegi kormány alatt, az ország hozott Fiume érdekében; de nem Fiume érdekében csupán, mert Fiumét nem tudom, hogy miért szerette volna jobban, mint az országnak más részét, hanem Magyarország érdekében, épen azon érzetnél fogva, hogy a fiumei tengernek előnyössé tétele a magyar kereskedelemre és a magyar kivitelre nézve a magyar állam vitális érdekei közé tartozik. Hogy egy ily darab tengerért az ország, meglehet, sokat elnéz, meglehet tán több áldozatot is hoz, mint a mennyit talán elbir, ezt igen természetesnek fogja találni — habár néha talán nem is helyesli — az, a ki tudja, hogy egy megbecsülhetlen értékű I tárgyért, mennyit áldoznak az emberek, még ha az néha nem tenger is. Én, t. ház, a mint említettem, általában nem is szándékoztam felszólalni, mert nem képzelhettem, hogy ily éles felszólalás történjék. Most megtettem az észrevételeimet általánosságban, a részletekre nézve majd megkapja a választ a képviselő ur a kellő időben. Elfogadom a költségvetést. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugron Gábor: Szavaim félremagyarázása miatt kívánok felszólalni. Azt hiszem, t. ház, | hogy nyilatkozatom félremagyaráztatott, ha figye-