Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-76

332 76. országos ülés márczins 3 1879. gerészeti hatóságnál van egy nagy rákfene, mely a közigazgatást teljesen demoralisálja, ez az, hogy a tengerészeti hatóság alatt van a számvevőszék, s az a számvevőszék nem lévén független, hanem alárendelt közeg, mindazon kiadásokat, melyeket ezen tengerészeti hatóság tesz, helybenhagyja. Csak így történhetett meg, hogy ott könyvtárt állítottak fel, melybe a hivatalnokok saját könyveiket adták el. Ha tetszik vizsgálatot tartani, a könyveken még most is meglehet találni a hivatalnokok neveit, de azért jó áron eladták, kifizettették és a számvevőszék helybenhagyta. Csak igy történhetett meg, hogy egyik tengerészeti hatósági hivatalnoknak boltja van álnév alatt és ő teszen meg sok szállítást, s annak is kifizetik és a számvevőszék helyben is hagyja. De megtörténik az is, hogy 3400 frt jutalomdíj kiosztása van felvéve a tengerészeti hatóságnál. Alantas tisztviselők jutalmazására kellene fordítani. De mi történik ? Mikor a tanügy minister Fiúméban magyar népiskolát állíttatott fel ezelőtt három évvel, nyomban következett, hogy felállítottak német népiskolát, még pedig ezen jutalompénzekből adott jutalmazásokkal, melyekből azon felül még magasabb tisztviselőknek jutalmazására, például Zamarra titkárnak 300 frtot utalványoztak. Es ezen jutaimi pénzekből állítanak fel német iskolát, mely ellenlábasa a magyar tanügyminister által felállított magyar iskolának. A tengerészeti főtanodában mi ösztöndíjakat alapítottunk és nagy kiadásokat teszünk, 5-6 magyar ifjú nyerte ott kiképeztetéséí, kellő sikerrel le is tették a hajóhadnagyi vizsgát. Mindegyik hazajött, állomást nem kapott s nem is fog kapni soha. Miért? mert a tengerparti hajószabályzat értelmében, ha valaki 6 évig matróz volt, az jogot ad neki arra, hogy kapitányi vizsgát tegyen; pedig a magyar tengerpart ötször hatszor több hajókapitánynyal rendelkezik, mint mennyi hajót tengerre bocsát. így ezen fiatal emberek, a kik jóhiszemtíleg beléptek oda, idejöket, pénzöket elfecsérelték, pátya nélkül voltak s újra kellett kezdeniök a tanulmányozást, hogy maguknak pályát és tért nyissanak. Tudom, t. ház, hogy ily részletekbe való beavatkozás önöknek nem kellemes {Halljuk!) de szükséges, hogy figyelemmel legyünk rá annál is inkább, mert húzamosb idő óta folynak e visszaélések és soha az ország e távoli vidékre szemét nem vetette. Az állami reálgymnasium, melyet szintén azért állítottunk fel, hogy magyar szellemben neveljük az ifjúságot, 18 tanárral bir, kik közül csak 3 magyar s azok is folytonos üldözésnek vannak kitéve; tanuló pedig csak 3—4 van egy osztályban s ez mind a miatt, hogy a kormányzóságban egy oly titkárocskára van bizva az állami tanügy felügyelete, a ki nem ezégyenlette | és büntetlenül tehette azt, hogy ugy nyilatkozott a magyar nemzetről, hogy 10 év múlva nem lesz, ki magyarul beszél. (Felkiáltások a szélsőbalon : Gyalázat!) Azért történhetik meg az, hogy a tanulók az iskolát kerülik, mert ép a hatóság részéről a tanári kar kellő támogatásban nem részesül. A vámhivatalnál Fiúméban van 18 hivatalnok, kik között egy sincs magyar, a postánál 24, kik közt csak egy magyar, s midőn ez a postaigazgatósághoz folyamodott, hogy segély iránti kérvényét juttassa fel a ministeriumhoz, azért, mert magyarul irta, az igazgató Tokodit visszautasította, hogy ily barbár nyelven fogalmazott folyamodványt nem fogad el. Az adóhivatalnál van 11 hivatalnok, kik köztt egy sincs magyar, a pénzügyi felügyelőségnél van 2, a dohánygyárnál szintén kettő; de a pénzügyigazgatóságnál az igazgató egy Brusics nevű egyén, Id, midőn egy magyar állampolgár 1877. Julius 6-án 1691. sz. alatt egy kérvényt adott be, melyben kéri, hogy az adotiszti vizsgát letehesse, az illető válaszra várt hat hónapon keresztül s eredmény nélkül távozott el. Miért? Mert kellemetlen lesz vala, hogy egy magyar Fiúméban vizsgát téve, alkalmazást nyert volna, s azon meglévő szent szövetség titkait feltárhatta volna a magyar kormány előtt. Én, t. ház, a fiumei provisoriumot, mely mindezen bajok főforrása, megszüntetendőnek tartom s nem tudom felfogni, hogy a mi kormányunk elmegy Boszniába országot hódítani s mi fogunk vitatkozni a felett, hogy azt bekebelezzük-e vagy sem s nem tudjuk eldönteni, a mi legközelebb fekszik, a mi érdekeinknek megfelel, hoffy bekebelezzük a határőrvidéket s Fiumét. De Fiume, a mint ma áll, nem egyéb, mint eszköz arra, hogy a magyar ellen való gyűlölet, irigység ott a szlávok által folytonosan szitassék. Egy ily nyílt sebet nem vélek fenntartandónak Magyarországban, sőt azt tartom, ideje, hogy a ministerium több kérdést megoldjon s ne szaporítsa még a megoldatlan költségeket a jövő kormányra nézve. Azért én nem fogadhatom el a Fiúméra és a magyar tengerpartra előirányzott költségvetést, mert az először tékozló módon van összeállítva, másodszor az ottani kormányzás a magyar állameszmének és a magyar állameszme propagálásának nem felel meg. (Helyeslés a szého balon) Csernátony Lajos: T. képviselőház! Megvallom, nem voltam arra elkészülve, hogy e házban bárki is Fiumét illetőleg, egy oly halmazát hozza fel a vádaknak a költség megtagadása indokolásául, a mely halmaz igazán csak egy oly egyént vagy testületet illethetne meg, a mely egyén vagy testület Magyarországnak éveken át leghatározottabb ellensége. Pedig t. ház,