Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-76

76. országos ülés márczius 3 1879, 325 erővel, hanemha háborúval, mely tömérdek áldozatunkba kerülne, úgy pénzben, mint embe­rekben, melynek eredménye mindenesetre kétséges és bizonytalan, s melynek következése, a legjobb esetben is, nem lehetne xnás, mint azon viszony­nak helyreállítása, mely jelenleg fennáll; ha csak azt nem akarnók, hogy Horvátország nemzedék­ről nemzedékre egy tátongó sebet képezzen a magyar állam testén. Nem úgy, uraim, nem úgy! Tartsuk fenn épen Szt. István birodalmát, igyekezzünk azon kapcsot, mely közttünk és horvát testvéreink köztt létezik, minél bennsőbbé, minél szilárdabbá tenni. (Helyeslés.) De, hogy ez valósulhasson, az nem csak tőlünk, az leginkább önöktől függ t. horvát atyánkfiai! Azért engedjék meg, hogy most önökhöz forduljak, önökhöz intézzek egy bizo­dalmas kérést. Ha vannak panaszaik, ha vannak sérelmeik, ám adják elő azokat itt, hol szólani nemcsak joguk van, hanem ha panaszaik vannak egyszersmind képviselői köte'ességük. Ne duz­zogjanak, ne panaszkodjanak, ne szidjanak minket, ne gyűlölködjenek oda haza; hanem — ismétlem — ha vannak sérelmeik, terjeszszék elő azokat. Én hiszem, szeretem hinni, hogy a magyar képviselőház, ha sérelmeiket alaposaknak fogja találni, azok orvoslásáról is gondoskodni fog. (Általános helyeslés.) Gondolják meg uraim, hogy törzsrokonaik — nem azokról szólok, a kik az orosz járom alatt nyögnek — hogy faj­rokonaik Ausztriában távolról sem birnak azoa jogokkal, melyekkel Horvátország fel van ruházva. Hogy csak egy példát idézzek, de a leg­bizonyítóbbat, Csehország, mely sokszorta nagyobb Horvátországnál, sokszorta uépesebb, sokszorta gazdagabb s talán nem veszik rósz néven, ha azt mondom, sokszorta fejlettebb: távolról sem bir oly önkormányzattal oda át, minővel Horvát­ország a magyar korona ótalma alatt, [ügy van!) Csehországnak nincs több joga, mint akármely más korouatartománj-nak az osztrák birodalom­ban, mint Salzburgnak, Styriának, Karinthiának, Istriának stb., — s van-e úgy biztosítva Cseh­országban a cseh nemzetiség, a mint biztosítva van a horvát nemzetiség Horvátországban? Fontolják meg ezt jól uraim, és hagyjanak fel az ellenséges indulattal, melyet oda átal sokan táplálnak ellenünk. Gondoljanak a 800 éves történe­lemre, melyet jó és balsorsban együtt éltünk át egészen 48-ig; gondoljanak vissza a szenvedé­sekre, melyeket 48 után a viszály, mely közttünk dúlt, mindkettőnkre hárított; gondolják meg, hogy a két nemzet köztti versenygés nem egyi­künk vagy másikunknak, hanem az absolutismus­nak használna csupán. Gondolják meg mindezt, és állítsuk helyre közös akarattal a baráti viszonyt a két nemzet javára, boldogságára, dicsőségére. (Általános élénk helyeslés.) Zsivkovits János: Legyea a t. képviselő ház meggyőződve, hogy mi horvátok teljes szív­ből viszonozzuk azon nemes érzelmeket, melyek­nek az előttem szólott képviselő ur oly méltó kifejezést adott. (Tetszés.) Higyjék is el az urak, hogy a horvátok nem törekedtek soha, nem töre­kednek ma sem Szt. István birodalma keretén túlmenni kivánságaikkaí. (Élénk tetszés) Ez idő szerint nem felelhetünk meg: Irányi képviselő ur abbeli felhívásának, hogy a mennyi­ben sérelmeink vannak, adjuk elő azokat itt e házban. Rövid idő múlva ugyanis egybe fog gyűlni a magyar-horvát országos küldöttség s ott lesz ennek a helye; kormányunknak és a magyar kormánynak amúgy is nehéz helyzetét sérel­meinknek nem a maga idején és helyén való föltárásával nem akarom még nehezebbé tenni, Azon alapos reményt táplálom, hogy a kiegye­zési tárgyalások mindkét fél méltányos érdekei­nek teljes figyelembe vételével fognak végződni. Nem hagyhatom felelet nélkül azon igen t. képviselő urnak felszólalását, ki tegnapelőtt azt mondta, hogy ám legyen Horvátország füg­getlen, ám váljék el tőlünk. Akkor nem volt nekem módomban felelni. Most azonban magam is constatálom, hogy azon nézetben nem oszto­zom (Helyeslés) és csodálkozom is rajta, hogy ilyesmit a magyar képviselőházban magyar állam­férfiú mondhatott. Csodálkozom azért, mert az ilyen állítás ellentétben áll a magyar állam sar­kalatos törvényeivel. Csak nézze meg a t. kép­viselő ur, mit mond a magyar-horvát-szlavon­dalmát királynak koronázási esküje, s meg fog győződni arról, hogy ily nyilatkozat azzal nem egyeztethető össze. (Helyeslés) Egyébiránt nem csak azt kell nézni, mit mond valaki, hanem azt is, hogy ki mondja. Az a párt pedig, melynek részéről a t. képviselő ur felszólalt, csakugyan nem kormányképes. (Élénk derültség.) A horvátok a nemsokára egybegyűlendő országos küldöttségben ki fogják fejteni sérel­meiket, elő fogják adni, mi fekszik szivükön s ott remélik panaszaik orvoslását. Ha a magyarok talán belátván annak szükségét, hogy a horvát autonómián tágittassék, ezt kivánni fogják, a horvátok bizonyára nem lesznek ellene. Azonban mindenesetre szorosan fogják magukat tartani a törvényhez, mely a választandó küldöttségnek hatáskörét megszabta, s ahoz fogják magukat tartaui, hogy e törvény keretében érvényesítsék a maguk kívánságait. Egyébiránt a magam részéről pártolom a pénzügyminister indítványát. (Heh/eslés.) Lukács Béla: T. ház! En tisztán pénz­ügyi szempontból kívánok a kérdéshez szólani s pénzügyi tekintetben akarom röviden megvilágo-

Next

/
Thumbnails
Contents