Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-76

326 76. országos ülés márczlns 8. 1879. sítani azt az indítványt, melyet az igentisztelt pénzügyminister a horvát-szlavón autonóm költ­ségeknek felemelésére vonatkozólag hozott javas­latba; mert az indítvány, melyet a minister ur tett, felemelést czéloz. A horvát-szlavón autonóm kormányzat költsége, a mint látjuk, 3 millió forinttal van előirányozva ; a mi uister ur 56,000 frttal többet hoz javaslatba, s ennélfogva az előirány­zatot 56,000 írttal kívánja felemeltetni. Én nem akarok arra kiterjeszkedni, vájjon ezen indítvány azon tanácskozások eredménye-e, a melyek a lapok hirei szerint a kormány és a horvátországi képviselők köztt még a költségvetés tárgyalása előtt folytak. De constatálni akarom magát a tényt, hogy a pénzügyminister itt saját előbbeni véleményétől és nézetétől eltérőleg, jobb meg­győződésre tért át. Ugyanis a pénzügyminister a budget indokolásában a horvát autonóm kor­mányzat költségeit 3 millió frt előirányzattal terjesztette elő és pedig azért, mert a mint maga mondja, Horvát-Szlavonországgal 1877. év végén a beligazgatási szükségletre nézve eszközölt leszá­molás szerint, ezen országoknak tartozása a magyar kinestár iránt eddig az 1.200,000 frtot meghaladja. Ezért tehát 74,000 frttal kevesebbet irányzott elő akkor a t. minister ur. Miután azon­ban az előirányzati tételek a pénzügyi bizottság módosítása folytán szintén változtak és kisebbek lettek, igy ez a felemelés, melyet ez idő szerint a pénzügyminister ur javasol, az ő számait véve alapul, valami 70,000 frtra és nem 56,000 frtra terjed. A dolog megvilágítására azt akarom itt megjegyezni, hogy a számvevőszék erre vonat­kozó jelentése szerint, Horvát-Szlavonországoknak a megelőző évekre több adatott ki, mint mennyi őket a törvény értelmében közjövedelmek 45°/ 0-ka gyanánt, autonóm kormányzati költségek gyanánt megilleti, igy nevezetesen 1875-ben megillette őket 2.659,000 frt, tényleg azonban kiadatott 3.028,000 frt, tehát 400,000 frttal több, ugy hogy a pénzügyminister ur saját állítása szerint már 1.200,000 frttal több adatott ki, mint a mennyi őket megilleti. Ezen tény, t. ház, leginkább onnan szárma­zik, hogy a törvényhozás nem vizsgálta meg részletesen a horvát-szlavón előirányzatot, s mindig magasabb Összegben előirányozta az autonóm kormányzatra kiadandó költségeket; az utalványozás azután megtörtént a szerint, a mennyi a budgetben előirányozva volt, s azt tényleg ki is szolgáltatták, s az eredmény aztán azt tüntette ki, mikor a leszámolás megtörtént, hogy Horvát-Szlavonország közjövedelmeiből eső 45 százaléka nem annyi, mint a mennyit az elő­irányzat tesz. (Zaj jobbfelöl.) Igen sajnálom, hogy a t. házat ily száraz számokkal kell, hogy foglal­koztassam, hanem azt hiszem, hogy a kérdésnek megvilágítására szükséges ezeket elmondanom. Az általam mondottakat igazolja az is, hogy p. o. Horvát-Szlavonországban az egyenes adó kitesz körülbelül 4.000,000 frtot és az egyenes adó-hátralék majdnem 7.000,000 frt, a mi talán azt bizonyítja, hogy ott a közadók nem hajtat­nak be azzal a szigorral és figyelemmel, a mely­lyel Magyarországon, mert az eredmény az, hogy mig 1877-ben az egyenes adó-hátralékok a szorosabb értelemben vett Magyarországban apadtak, Horvát-Szlavonországban emelkedtek. Hogy ily körülmények és viszonyok köztt mi az előirányzatot itt felemeljük, a mi azután a horvát-slavon autonóm kormánynak jogot ad arra, hogy a teljes előirányzatot követelje, ezt magam részéről czélszeríínek nem tartom. Mindezeket egyébiránt csak a kérdésnek megvilágítására voltam bátor előadni, s felhívom a t. ház figyelmét azon eljárásra, melyet ily indítványnyal szemben ez ideig mindig követett, t. i. hogy midőn tetemes összegről vagy vala­mely tétel felemeléséről volt szó, első sorban nem a ház foglalkozott azzal, hanem először meghallgatta a pénzügyi bizottság véleményét. (Ugy van! balfelöl.) Azt hiszem, itt is meg kel­lene tartani ez eljárást, mert nem 56,000 frt hanem tulajdonkép, nézetem szerint, valami 70,000 forint költségemelésről van szó. Bátor vagyok tehát a t. házat arra kérni, hogy e tételnek függőben hagyásával méltóztas­sék a beadott indítványt a pénzügyi bizottság­hoz utasítani. (Helyeslés.) Mihajlovics Károly: T. ház! Én is szo­rosan e tételhez fogom magam tartani s egyúttal kinyilatkoztatom, hogy talán rövid idő múlva fogok néhány szót a közjogi ellenzék t. szóno­kának felszólítására válaszolni, most csupán arra tartozom némi reflexiót tenni, a mit igen t. Lukács Béla képviselő ur méltóztatott mondani. Eddig legalább ez volt a gyakorlat, hogy a költségvetés az igen t. pénzügyminister in­altál benyujtatván, e tételt másképen nem lehetett megállapítani, mint a törvény értelmében, azaz Horvát- és Sziavon országok biztos jövedelmé­nek 45% szerint. Sajnos, hogy az előirányzat készítésére a horvát ministerium legkevesebb befolyással sincs; úgy, hogy Horvátország min­dig arra volt utalva, a mi a költségvetésben elő­irányozva volt. No, már most kérem, ha az áll, a mit Lukács Béla t. képviselő ur mondott, hogy a képviselőház némi chevaleresque módon keresz­tül futja a költségvetést, mi arról nem tehetünk; én azt hiszem, hogy a képviselőház épen olyan joggal bízik a pénzügyminister előterjesztésében, mint mi, mert más módunk nincsen sérelmünk felett nyilatkozni. Ha tehát 12 éven át semmi felszólalás nem volt és mi soha többet nem kaptunk, mint a I

Next

/
Thumbnails
Contents