Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-76

326 76. országos ülés márczlns 8. 1879. sítani azt az indítványt, melyet az igentisztelt pénzügyminister a horvát-szlavón autonóm költségeknek felemelésére vonatkozólag hozott javaslatba; mert az indítvány, melyet a minister ur tett, felemelést czéloz. A horvát-szlavón autonóm kormányzat költsége, a mint látjuk, 3 millió forinttal van előirányozva ; a mi uister ur 56,000 frttal többet hoz javaslatba, s ennélfogva az előirányzatot 56,000 írttal kívánja felemeltetni. Én nem akarok arra kiterjeszkedni, vájjon ezen indítvány azon tanácskozások eredménye-e, a melyek a lapok hirei szerint a kormány és a horvátországi képviselők köztt még a költségvetés tárgyalása előtt folytak. De constatálni akarom magát a tényt, hogy a pénzügyminister itt saját előbbeni véleményétől és nézetétől eltérőleg, jobb meggyőződésre tért át. Ugyanis a pénzügyminister a budget indokolásában a horvát autonóm kormányzat költségeit 3 millió frt előirányzattal terjesztette elő és pedig azért, mert a mint maga mondja, Horvát-Szlavonországgal 1877. év végén a beligazgatási szükségletre nézve eszközölt leszámolás szerint, ezen országoknak tartozása a magyar kinestár iránt eddig az 1.200,000 frtot meghaladja. Ezért tehát 74,000 frttal kevesebbet irányzott elő akkor a t. minister ur. Miután azonban az előirányzati tételek a pénzügyi bizottság módosítása folytán szintén változtak és kisebbek lettek, igy ez a felemelés, melyet ez idő szerint a pénzügyminister ur javasol, az ő számait véve alapul, valami 70,000 frtra és nem 56,000 frtra terjed. A dolog megvilágítására azt akarom itt megjegyezni, hogy a számvevőszék erre vonatkozó jelentése szerint, Horvát-Szlavonországoknak a megelőző évekre több adatott ki, mint mennyi őket a törvény értelmében közjövedelmek 45°/

0-ka gyanánt, autonóm kormányzati költségek gyanánt megilleti, igy nevezetesen 1875-ben megillette őket 2.659,000 frt, tényleg azonban kiadatott 3.028,000 frt, tehát 400,000 frttal több, ugy hogy a pénzügyminister ur saját állítása szerint már 1.200,000 frttal több adatott ki, mint a mennyi őket megilleti. Ezen tény, t. ház, leginkább onnan származik, hogy a törvényhozás nem vizsgálta meg részletesen a horvát-szlavón előirányzatot, s mindig magasabb Összegben előirányozta az autonóm kormányzatra kiadandó költségeket; az utalványozás azután megtörtént a szerint, a mennyi a budgetben előirányozva volt, s azt tényleg ki is szolgáltatták, s az eredmény aztán azt tüntette ki, mikor a leszámolás megtörtént, hogy Horvát-Szlavonország közjövedelmeiből eső 45 százaléka nem annyi, mint a mennyit az előirányzat tesz. (Zaj jobbfelöl.) Igen sajnálom, hogy a t. házat ily száraz számokkal kell, hogy foglalkoztassam, hanem azt hiszem, hogy a kérdésnek megvilágítására szükséges ezeket elmondanom. Az általam mondottakat igazolja az is, hogy p. o. Horvát-Szlavonországban az egyenes adó kitesz körülbelül 4.000,000 frtot és az egyenes adó-hátralék majdnem 7.000,000 frt, a mi talán azt bizonyítja, hogy ott a közadók nem hajtatnak be azzal a szigorral és figyelemmel, a melylyel Magyarországon, mert az eredmény az, hogy mig 1877-ben az egyenes adó-hátralékok a szorosabb értelemben vett Magyarországban apadtak, Horvát-Szlavonországban emelkedtek. Hogy ily körülmények és viszonyok köztt mi az előirányzatot itt felemeljük, a mi azután a horvát-slavon autonóm kormánynak jogot ad arra, hogy a teljes előirányzatot követelje, ezt magam részéről czélszeríínek nem tartom. Mindezeket egyébiránt csak a kérdésnek megvilágítására voltam bátor előadni, s felhívom a t. ház figyelmét azon eljárásra, melyet ily indítványnyal szemben ez ideig mindig követett, t. i. hogy midőn tetemes összegről vagy valamely tétel felemeléséről volt szó, első sorban nem a ház foglalkozott azzal, hanem először meghallgatta a pénzügyi bizottság véleményét. (Ugy van! balfelöl.) Azt hiszem, itt is meg kellene tartani ez eljárást, mert nem 56,000 frt hanem tulajdonkép, nézetem szerint, valami 70,000 forint költségemelésről van szó. Bátor vagyok tehát a t. házat arra kérni, hogy e tételnek függőben hagyásával méltóztassék a beadott indítványt a pénzügyi bizottsághoz utasítani. (Helyeslés.) Mihajlovics Károly: T. ház! Én is szorosan e tételhez fogom magam tartani s egyúttal kinyilatkoztatom, hogy talán rövid idő múlva fogok néhány szót a közjogi ellenzék t. szónokának felszólítására válaszolni, most csupán arra tartozom némi reflexiót tenni, a mit igen t. Lukács Béla képviselő ur méltóztatott mondani. Eddig legalább ez volt a gyakorlat, hogy a költségvetés az igen t. pénzügyminister inaltál benyujtatván, e tételt másképen nem lehetett megállapítani, mint a törvény értelmében, azaz Horvát- és Sziavon országok biztos jövedelmének 45% szerint. Sajnos, hogy az előirányzat készítésére a horvát ministerium legkevesebb befolyással sincs; úgy, hogy Horvátország mindig arra volt utalva, a mi a költségvetésben előirányozva volt. No, már most kérem, ha az áll, a mit Lukács Béla t. képviselő ur mondott, hogy a képviselőház némi chevaleresque módon keresztül futja a költségvetést, mi arról nem tehetünk; én azt hiszem, hogy a képviselőház épen olyan joggal bízik a pénzügyminister előterjesztésében, mint mi, mert más módunk nincsen sérelmünk felett nyilatkozni. Ha tehát 12 éven át semmi felszólalás nem volt és mi soha többet nem kaptunk, mint a I