Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-75
318 76. országos ülés márczíns 1. 1879. pedig kijátszatik, mint a minister ur tette. Tiszteljük tehát lelkiismeretesen a törvényt mig fennáll, ha később meg is akarnók változtatni. En részemről hozzáteszem, hogy elvileg barátja vagyok a kinevezési rendszernek, s majd lm ezzel itten tüzetesen foglalkozunk és az elvek iránt határozunk, ki fogom fejteni, hogy minő feltételek és garamiak mellett óhajtanám én is a közigazgatási tisztviselők kinevezését. De mig ez fennáll, tiszteljük a törvényt, mert higyje meg a t ház, egy jövő törvény útját nem az által készítjük elő, ha a fennálló törvényt kijátszuk, hanem az által, ha a törvényt megtartjuk, mert máskép a törvénytiszteletet a jövőre is aláássuk. A belügyminister ur Ugron képviselőtársamnak azt válaszolta : igaz, hogy ezen törvény alkotása alkalmával 1870-ben a mellett volt, hogy a kijelölő bizottságban a választóknak is némi befolyásoknak kell lenni, de most minister létére nem tartja magát kötelesnek akkori elveit megtartani. Ugy hiszem, t. ház, hogy azon történeti emlékű szeg mellé, a melyre a minister ur közjogi elveit felfüggesztette, most egy új szeget ütött, hogy felfüggessze arra önkormányzati elveit is, mert azok jelenlegi hatalmaskodási vágyában gátolhatnák. Mikor 1870-ben a megyék rendezéséről szóló törvény tárgyaltatott, akkor egy elvtársa, Szaplonczay József módosítványt adott be a törvény 68. szakaszához és követelte, hogy a kijelölő bizottság nem három, hanem több tagot ajánljon a közgyűlésnek, és ezen kijelölési számban legyen egy aránylagos összeg a kijelölő bizottság választott tagjainak fenntartva; ugy, hogy bizto sítva legyen némi befolyás azon 3 választott tagnak is, ki a kijelölt bizottságban 3, a főispán által oda rendelt taggal állván szemben, máskép az elnöklő főispán döntő szava által mindig kijátszatnának. Akkor pártolta a minister ur a módosítványt. Nézzük, vájjon nem lehet-e a törvény szavai mellett, melyekre a minister ur hivatkozik, vájjon nem lehetne-e ezen, a minister által akkor vallott elveknek a törvény hű szemmel tartása mellett érvén3 r t szerezni? En ugy hiszem, lehet, A 68. szakasz 3. bekezdése azt mondja, hogy három egyént kell kijelölni, ha három kijelölhető egyén pályázott. Ha a minister most ezen egykori elvéhez híven, a főispánnak utasítást adott volna, hogy a kijelölő bizottságban engedjen a 3 választott tagnak legalább egy helyet a ternóban, semmikép sem sértette volua meg n jelenlegi törvényt, hanem annak szándékát és szellemét sokkal jobban megtartotta volna szemben, mint a hogy jelenleg teszi. Ezután átment a belügyminister ur a tényállás részleteire, és felemlítette, hogy Käsztner Henrik jelölttől a főispánnál 10 fogalmazvány van, melyekből kitűnik, hogy az illető nem birja az állam nyelvét. Én már a fogalmazványoknak ezen kikémkedését és kiszedését nagyon gyanúsnak, hogy ne mondjam, a denuntiátióhoz nagyon hasonló eljárásnak tartom. De legyen, a tisztelt minister ur előtt fekszik most egyszer a főispán iíloyalitásából 10 fogalmazvány. Elfogadom azon ténybeli állítást, hogy ezen fogalmazvány valóban hasábosán van irva, ugy, hogy a főjegyző az egyik oldalon az irományt német nyelven szerkesztette és más által fordíttatta le magyarra. Ez nem bizonyítja azt, hogy az illető főjegyző nem birja a magyar nyelvet. Azon megyében, melyről szó van, három jegyzőkönyvi nyelv létezik: az állam nyélre, a német és a román. Minden okirat, mely előterjesztetik, három nyelven szerkesztetik, hogy a közgyűlésen felolvastathassák. Kérdem, vájjon nem megy-e egyre, ha a főjegyző az illető okiratot németül szerkeszti és aztán magyarra fordíttatja, mintha magyarul szerkesztené és aztán fordíttatná németre. Egyik sem vesz több munkát és időt igénybe, mint a másik. A főjegyző pedig azért concipiálta németül az iratokat, mert erre inkább volt szokva, és mert könnyebben akadott aljegyző, ki németből helyesen magyarba, mint olyan, ki magyarból helyesen németbe fordítani tud. Tehát a bizonyíték, melyet a minister ur felhozott, semmikép sem talál. Hozzá járul még a minister által semmikép nem czáfolt és tagadásba nem vett tény, hogy a főispán a tisztújító közgyűlésben nyilvánosan kijelentette, hogy az említett egyént a fojegyzőségre igen alkalmas és kívánatos jelöltnek tartja. Ez világos beismerése annak, hogy nemcsak a fojegyzőségre, hanem az alispánságra is alkalmas, mert a főjegyző az alispán rendes helyettese és Kästuer Henrik tényleg az öreg és beteges alispánt egy éven át helyettesítette. Tehát nem áll az, hogy azon jelölt nem lenne qualificálva az alispáni állásra. Különben constatálom, hogy a főispán jelöltje, Sennor ur, sem Ivrja tökéletesen a magyar nyelvet. A minister ur nagyon jól belátta, hogy tárgyilagos érvei gyengék; szükséges volt tehát más érveket keresni. En ezeket megjegyzés nélkül nem hagyhatom. A minister ur azt mondotta, hogy a mi oldalunkon annyira hangsúlyoztatik a törvény tiszteletben tartása; de hogyan lehetne ezt a mi részünkről hangsúlyozni, ha azon megyében épen a tisztújításnál szintén megszegték a törvényt. Ezen állítása bebizonyítására pedig oly ferde és parányi dolgot hozott fel a minister ur, hogy én megvallom, szégyeuleném magamat ily okot felhozni. Azt mondja a minister ur, hogy a közgyűlés, melynek nem kellett a főispán által kijelölt egyén, azzal szegte meg a törvényt, hogy nem akart arra szavazni, a kit a főispán egyedül kijelölt, hanem másra szavazott, a ki
