Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-75
ÍS. országos ülés inárnzíns 1. Í8?9. 319 nem is volt kijelölve. Mit akart a megye közgyűlése ez által kijelenteni? Nem azt, hogy azon hitben van, hogyha valaki nincs candidálva, az a közgyűlés által mégis választható. Hanem, mert más utón a főispán eljárása ellenében nem jelenthette ki, hogy a főispán jelölte neki nem kell, nem maradott egyéb hátra, minthogy másra, mint az egyedüli jelöltre szavazzon. Tette ezt nem azért, mert igy egy nemkandidált embert akart választani, hanem azért, mert nem akarta magát kényszeríttetni azon egyedüli jelöltre való szavazásra. Tette ezt nem azért, mert igy egy nem kandidált embert akart választani, hanem azért, mert nem akarta magát kényszeríttetni azon egyedüli jelöltre való szavazásra, a kit sem nem ismert, sem nem tisztelt, sem alkalmasnak nem tartott; a főispánnak azon eljárása pedig, hogy csak egyet jelölt ki a megye törvényhatóságának, ez csakugyan nem lehet más, mint törvényszegés és igy mindenkinek másnak, csak a ministernek nem lehet törvényszegésről beszélnk De volt egy fontos indok, a miért a főispán és a belügyminister is kizárjon egyeseket a kijelölésből. Ennek fontos okát elő fogom terjeszteni. Tudva van, hogy Käsztner Henrik férfias és önérzetes ember, ki nem hajol meg ember előtt, hanem meghajol a törvény előtt, és a ki még a főispántól, sőt a ministereluöktől is azt követeli, hogy a törvényt tiszteletben tartsák. Az ily ember a mi főispánunknak, de a belügyminister urnak is nagyon alkalmatlan. Az országgyűlési választások a küszöbön lévén, abban az ellenzéki megyében a belügymiuisternek és a főispánnak kellett egy ember, ki mindenre ráadja magát, és a ki a főispánnak kortese legyen. Tudták, hogy arra Käsztner Henrik alispán nem fogja magát ráadni és azért keresni kellett egy embert, a ki alázatos szolgája legyen a főispánnak; azért csak egyetlen egy embert caudidált és a főispán minden áron kierőszakolta, hogy az ő, ilyen személyes szolgálatokra és kortesfogásokra nagyon is alkalmas és hajlandó jelöltje, Sennor ur legyen az alispán. Történt, de vigaszomul szolgál, iiogy az eredmény nem jól sikerült s az alispánnak minden erőszak és pressio daczára csak egyetlenegy kormánypárti embert sikerült keresztülvinni a követválasztásoknál. Egy másik szintén, ki a megyében mint kormánypárti választatott meg, és a ki mellett Sennor ur személyesen korteskedett, — mellesleg megjegyezve — az én csekélységem vele szemben bukott meg — későbben átjött én hozzám az ellenzék padjaira, mert gyorsan meggyőződött, hogy azon zászló, melyhez szegődött, arra nem volt méltó. Azzal vádol a t. belügyminister ur, hogy reudkivüli eszközökre van szükség Szebenmegyébeu, mert ott gyalázzák meg a magyar államot. Columniare audacter, semper aliquid liaeret, De én úgy hiszem, hogy ha valakihez nem méltó és illő a gyanúsítás és rágalmazás : az nem méltó és nem illő a minister úrhoz; azért az követelem, hogy említsen fel concret eseteket, nevezze meg egyesek nevét, vonja azokat, kik az egyes esetekben részt vettek, vonja őket törvényes felelősségre, hogy megbüntettessenek. Mig ezt nem teszi, inig concrete nem szól és bizonyítékokat nem ad, addig ez állítását visszautasítom, mint alaptalan rágalmat. Én nagyon jól tudom, hogy honnan kapta a minister ur ezen álhireket, ezen denunciatiókat. A minister ur jónak tartja a magyar állam pénzén és az ő kormányának tiszteletére Szebenben egy kémet tartani, kinek minden hónapban 150 forintot küldenek postán. Ez a kém egy hitehagyott zsidó ember, nevezzük, nomen sít odiosum, Selmok Márknak, a ki minden urnak szolgál; Bachot szolgálta, Schmerlinget szolgálta, Krennevillet szolgálta, mint hivatalbeli kém s a ki most Tisza Kálmánt is szolgálja, később talán Dondukoíf herczeget is szolgálni fogja. De kötelessége hamis denunciatiókat beküldeni, tenni, mert másként azt mondhatná a miuistereluök ur, minek tartjuk ezt az embert? Igy kénytelen hazudni kenyérért, kénytelen hetenként vagy hónaponként valami feladást, vagy valami titkos följelentést tenni a ministerelnök urnak, hiszen ebből él és máskép mint felesleges embert elcsapnák. Én csak azt csodálom, hogy olyan értelmes, ügyes ember, mint a belügyminister ur, oly közönséges rágalmazónak mindig felül. (Derültség a baloldalon.) Azt mondja a t. belügyminister ur, hogy hírlapban is gyalázzák a magyar államot Szebenben. A t. belügyminister ur bizonyosan soha sem olvasta azon lapokat s én azt hiszem, hogy ily dolgokat mondani a nélkül, hogy azokról biztos tudomása volna, nem szabad. A minister felemlítette, hogy a bíróságok, a szebeni esküdtszék, felmentette a kérdéses lapot. No hát, úgy hiszem, ez nem bizonyít egyebet, minthogy alaptalan a minister ez iránti vádja. A minister pedig más következtetést von és még az esküdszéket is gyanúsítja. Ez talán még is sok; annyival inkább, mert még a muít ülésszakban épen a minister úrral szemben volt szerencsém itt bebizonyítani, hogy az esküdtszék nem helyesen járván el tisztében, az államügyész panaszát visszautasította, vissza kellett pedig utasítania azért, mert, oly ügyetlenül vitte a vádat, hogy még a törvényszék idevágó §-át sem volt képes helyesen idézni, tehát azon büntetésre méltó cselekmény, melyre az államügyész hivatkozott, a felhozott tényállásban nem lévén feltalálható, ki kellett mondania az esküdtszéknek, hogy a bepanaszolt bűntény nincs meg. Ha