Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-75

75. országos ül "s ntárczins 1. 1879. 317 Igaz!) s ha akkor, midőn ő a törvény értelmé­ben a magyar állam érdekeit védi, ily elbánás­ban részesül : {Elénk helyeslés és tetszés jobbfdöl) akkor nem a nemzet, mely ebben ártatlan, de azok, a kik nem gondolják meg — meglehet, nem tudom, minő szenvedélytől elvakítva — hogy a e^apás, a mit reá mérnek, hová üt, azok dolgoznak a hazának vesztére. (Zajos he­lyeslés és tetszés a jobboldalon.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, mél­tóztassanak helyeiket elfoglalni és a szónokot meg­hallgatni, folytatjuk a tanácskozást. (Hallpik! Halljuk! Nagy zaj.) Zay Adolf: T. ház! Az épen most mene­külni kivánó belügyminister urnak .... (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! balfel/l.) Nemes Nándor gr.: A házszabályok ér­telmében szólani kívánok (Zaj, nyugtalanság.) A házszabályok 185. §-a azt mondja, hogy ha az elnök a rendet nem képes fenntartani. . . (Nagy zaj. A szóló nem -érthető.) Elnök: (Csenget.) Megvallom, hogy gróf Nemes t. képviselő urnak indulatosan elmondott szavait épenséggel nem értettem. (Halljuk!) Beszélt valamit ;t rendről, de én azt hiszem, hogy a t. képviselő urak közül senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy itt a teremben folyto­nosan jelen legyen. (Ugy va,n! jobbról.) És én kénytelen vagyok consíatálni, hogy itt most a legpéldásabb rend uralkodott. (Nagy derült­ség. Zaj.) Zay Adolf: Valóban köszönetet mondanék (Zaj. Halljuk! Halljuk^ a most már elmenekült belflgyminister urnak, ha jelen lenne, azon nagy­lelkűségéért, hogy ezen ügyet oly gyöngén védte. (Halljuk! Halljuk! Zaj!) De mielőtt ezt, inig visszajön tenném, engedje meg Ugron Gábor t. képviselőtársam, a ki ma oly lovagias volt, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy egy vélt ellen­ségét az igazság érzetének védpajzsa alá vette, hogy megjegyezzem, hogy ő azon feltevésében tévedett, hogy létezik szász atyafiaink köztt oly egyén is, a ki nem akarná azt, hogy ezen magyar állam felvirágozzék, gyarapodjék és erősbüljön. (Zaj. Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Erről nyugodt lélekkel biztosíthatom és egész határozottsággal hozzá teszem azt is, ha látnám, hogy közttünk van egy ember, a ki az állam iránti szent kö­telességről megfeledkezik annyira, hogy ezen állam ellen merényletet akarna tenni: akkor én volnék az első, I i ezen állam érdekében, melyet — azt hiszem — én is képviselek, szent köte­lességemnek tartanám közreműködni abban, hogy az illető törvény és igazság szerint megbüntet­tessék. Reménylem, hogy ebből meggyőződhetik t. barátom, hogy a szászokról másként kellene gondolkozni, azonban én mégis köszönöm támo­gatását. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) A t. belügy­minister ur Hoffmann Pál t. képviselőtársammal szemben azt mondotta, hogy ő csak abból a szándékból, hogy lehetetlenné tegye e tiszti vá­lasztást, hozta fel azon színleg a választás mel­lett harczoló érveket. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Azt, hogy loyalis-e az ily gyanúsítás, én a | t. belügyminister urnak Ítéletére bízom. Nézzük azonban, hogy mit mondott Hoff mann Pál t. barátom. Azt mondotta, hogy azon esetben, ha három egyénnél több jelenkezik, a kijelölő bizottságnak szabadságában áll és disere­tiójára van bizva, hogy ezen több egyén közül azon hármat jelölje ki, a kiket a legalkalmasab­baknak tart. (Halljuk! Halljuk!) Azon esetben azonban, ha csak három egyén, vagy ennél ke­vesebb jelentkezik, akkor a kijelölő bizottságnak törvényes ok nélkül nem szabad visszautasítania senkit. (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Hoffmann Pál képviselő ur az 1870. évi XLII. t.-cz. 66. §-ának alapján felhozott három esetet. Ha valaki ezen, a 66. § ban felemlített áta­lános, vagy bizonyos egyes állomásokra a 67. §-ban speciális meghatározott qualificátióval általában nem bír: akkor, de csakis akkor lehet és kell őt a jelentkezett három vagy ennél keve­sebb egyén közül is a választásból kizárni. Ezt állította és követelte Hoffmann Pál képviselő­: társam. És ha ezt állította és követelte, csakis a törvény tiszteletben tartását és a választási elv érvényre juttatását követelte; de semmikép sem akarta azt aláásni úgy, a mint a minister tette. Áll tehát, hogy azon esetben, a hol csak ; három vagy két ember pályázik egy állomásra, . a kijelölő bizottságnak kötelessége ezen három embert kijelölni, hanem azután a közgyűlés böl­csességétől függ közülök választani. Mert ha az állana, a mit a kérvényi bizottság előadója mondott, hogy t. i. a kijelölő bizottság discretió­jára van bizva, hogy akkor, ha csak három a 66. §. általános, vagy a 67. §. speciális kellé­kekkel bíró ember van, a ki pályázik, azuk közül kettőt-e, vagy csak egyet jelöljön ki, akkor a i törvény ez eljárás által ki lenne játszva, mert ; ha a főispán egy neki alkalmasnak látszó vagy az előtte bókoló, yagy magát a porba lealázó egyént alispánná akarná tenni, akkor azt mond­I hatná, hogy a két más egyén nem jelölhető ki, | hanem csak ez az egy. Én ugy hiszem, t. ház, hogy mig a megyei törvénynek az a szakasza, mely a választás . czíniét nyilván viseli a homlokán, törvényes I erőben áll, addig törvénytelen minden eljárás, | mely a választás fügelevele alatt, kényszer útján j tényleg mégis kinevezést visz magával, addig I nem kell tűrnünk, hogy a választás lényege, j azaz a közgyűlésnek befolyása a választásra ki­i csúfoltatik, a mint azt az előadó ur tette, vagy

Next

/
Thumbnails
Contents