Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-75

75. országos ül "s ntárczins 1. 1879. 317 Igaz!) s ha akkor, midőn ő a törvény értelmében a magyar állam érdekeit védi, ily elbánásban részesül : {Elénk helyeslés és tetszés jobbfdöl) akkor nem a nemzet, mely ebben ártatlan, de azok, a kik nem gondolják meg — meglehet, nem tudom, minő szenvedélytől elvakítva — hogy a e^apás, a mit reá mérnek, hová üt, azok dolgoznak a hazának vesztére. (Zajos helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni és a szónokot meghallgatni, folytatjuk a tanácskozást. (Hallpik! Halljuk! Nagy zaj.) Zay Adolf: T. ház! Az épen most menekülni kivánó belügyminister urnak .... (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! balfel/l.) Nemes Nándor gr.: A házszabályok értelmében szólani kívánok (Zaj, nyugtalanság.) A házszabályok 185. §-a azt mondja, hogy ha az elnök a rendet nem képes fenntartani. . . (Nagy zaj. A szóló nem -érthető.) Elnök: (Csenget.) Megvallom, hogy gróf Nemes t. képviselő urnak indulatosan elmondott szavait épenséggel nem értettem. (Halljuk!) Beszélt valamit ;t rendről, de én azt hiszem, hogy a t. képviselő urak közül senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy itt a teremben folytonosan jelen legyen. (Ugy va,n! jobbról.) És én kénytelen vagyok consíatálni, hogy itt most a legpéldásabb rend uralkodott. (Nagy derültség. Zaj.) Zay Adolf: Valóban köszönetet mondanék (Zaj. Halljuk! Halljuk^ a most már elmenekült belflgyminister urnak, ha jelen lenne, azon nagylelkűségéért, hogy ezen ügyet oly gyöngén védte. (Halljuk! Halljuk! Zaj!) De mielőtt ezt, inig visszajön tenném, engedje meg Ugron Gábor t. képviselőtársam, a ki ma oly lovagias volt, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy egy vélt ellenségét az igazság érzetének védpajzsa alá vette, hogy megjegyezzem, hogy ő azon feltevésében tévedett, hogy létezik szász atyafiaink köztt oly egyén is, a ki nem akarná azt, hogy ezen magyar állam felvirágozzék, gyarapodjék és erősbüljön. (Zaj. Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Erről nyugodt lélekkel biztosíthatom és egész határozottsággal hozzá teszem azt is, ha látnám, hogy közttünk van egy ember, a ki az állam iránti szent kötelességről megfeledkezik annyira, hogy ezen állam ellen merényletet akarna tenni: akkor én volnék az első, I i ezen állam érdekében, melyet — azt hiszem — én is képviselek, szent kötelességemnek tartanám közreműködni abban, hogy az illető törvény és igazság szerint megbüntettessék. Reménylem, hogy ebből meggyőződhetik t. barátom, hogy a szászokról másként kellene gondolkozni, azonban én mégis köszönöm támogatását. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) A t. belügyminister ur Hoffmann Pál t. képviselőtársammal szemben azt mondotta, hogy ő csak abból a szándékból, hogy lehetetlenné tegye e tiszti választást, hozta fel azon színleg a választás mellett harczoló érveket. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Azt, hogy loyalis-e az ily gyanúsítás, én a | t. belügyminister urnak Ítéletére bízom. Nézzük azonban, hogy mit mondott Hoff mann Pál t. barátom. Azt mondotta, hogy azon esetben, ha három egyénnél több jelenkezik, a kijelölő bizottságnak szabadságában áll és diseretiójára van bizva, hogy ezen több egyén közül azon hármat jelölje ki, a kiket a legalkalmasabbaknak tart. (Halljuk! Halljuk!) Azon esetben azonban, ha csak három egyén, vagy ennél kevesebb jelentkezik, akkor a kijelölő bizottságnak törvényes ok nélkül nem szabad visszautasítania senkit. (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Hoffmann Pál képviselő ur az 1870. évi XLII. t.-cz. 66. §-ának alapján felhozott három esetet. Ha valaki ezen, a 66. § ban felemlített átalános, vagy bizonyos egyes állomásokra a 67. §-ban speciális meghatározott qualificátióval általában nem bír: akkor, de csakis akkor lehet és kell őt a jelentkezett három vagy ennél kevesebb egyén közül is a választásból kizárni. Ezt állította és követelte Hoffmann Pál képviselő: társam. És ha ezt állította és követelte, csakis a törvény tiszteletben tartását és a választási elv érvényre juttatását követelte; de semmikép sem akarta azt aláásni úgy, a mint a minister tette. Áll tehát, hogy azon esetben, a hol csak ; három vagy két ember pályázik egy állomásra, . a kijelölő bizottságnak kötelessége ezen három embert kijelölni, hanem azután a közgyűlés bölcsességétől függ közülök választani. Mert ha az állana, a mit a kérvényi bizottság előadója mondott, hogy t. i. a kijelölő bizottság discretiójára van bizva, hogy akkor, ha csak három a 66. §. általános, vagy a 67. §. speciális kellékekkel bíró ember van, a ki pályázik, azuk közül kettőt-e, vagy csak egyet jelöljön ki, akkor a i törvény ez eljárás által ki lenne játszva, mert ; ha a főispán egy neki alkalmasnak látszó vagy az előtte bókoló, yagy magát a porba lealázó egyént alispánná akarná tenni, akkor azt mondI hatná, hogy a két más egyén nem jelölhető ki, | hanem csak ez az egy. Én ugy hiszem, t. ház, hogy mig a megyei törvénynek az a szakasza, mely a választás . czíniét nyilván viseli a homlokán, törvényes I erőben áll, addig törvénytelen minden eljárás, | mely a választás fügelevele alatt, kényszer útján j tényleg mégis kinevezést visz magával, addig I nem kell tűrnünk, hogy a választás lényege, j azaz a közgyűlésnek befolyása a választásra kii csúfoltatik, a mint azt az előadó ur tette, vagy