Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-75

316 75. országos ülés márezius 1. 1879. valamennyit németül irta és mással volt kény­telen magyarra fracto margine lefordíttatni. Ez mit bizonyít ? Vagy azt, hogy nem tudja kellően az állam nyelvét, vagy — mert kénytelen vagyok hinni azoknak, a kik ismerik s állítják, hogy tudja — bizonyítja azt, hogy nem akar hivatalos­kodni az állam nyelvén. S hogy a kettő közül melyik a nagyobbik hiba, azt ítélje meg a t. ház. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hasonlót lehet mondanom az itt hallottak után a másik úrról is, mert arról is az mondatik egyfelől, hogy tűrhetően tud magyarul, de az is mondatik másfelől olyan által, a ki az ő hivataloskodását ismeri, hogy mindig sürgetni kellett, de mind­amellett nem akarta a magyar nyelvet használni hivatalos működésében. Ugyanezen eset forog fenn tehát itt is. Vagy nem tud magyarul, vagy tud, de nem akar vele élni. Ismét azt mondom, méltóztassanak e felett bölcsességük szerint Ítélni. (Helyeslés jobbról.) Én a belügyministeriuin által teljesítendő vizsgálatot nem fogadhatom el, mert a belügy­ministerium ez ügyben a módjában álló utakon tájékozva magát, saját törvényes felfogása szeriét eljárt. További vizsgálatot tehát a belügyminis­teriumra bizni hiába méltóztatnának, mert ez a maga részéről a belátást az ügyekbe magának megszerezte és részéről a főispán eljárását helyes­nek tartotta. Magát a főispán tényét tehát az által, hogy helyesnek tartotta, a politikai fele­lősség szempontjából saját tényévé tette és igy általa vizsgáltatni meg az ügyet, ennek csak­ugyan sem politikai, sem jogi fogalmak szerint semmi értelme nem volna. Én tehát kérem a t. házat, hogy ezen indít­ványt elfogadni ne méltóztassék. De ne méltóz­tassék elfogadni azon indítványt sem, mely elő­ször tétetett, mert ez és a hozzá hasonlók nem­csak ezen esetben, hanem szerintem általában nem egyeztethetők meg a parlamentarismus helyes fogalmával. Ha ugyanis jól fogtam fel a javas­latot, ez úgy szól: „mondja ki a ház, hogy a szebeni alispáni választás törvénytelen volt és utasítsa a ministert, hogy ezen kijelentés szerint járjon el, vagyis szépen el van benne dugva, hogy semmisítse meg a választást. Én azt gon­dolom, t. ház, hogy ha csakugyan törvénytelen volt az eljárás, akkor politikailag felelőssé kell tenni a ministert, a ki jóváhagyta; de egyes, concret, posifiv közigazgatási téuybe a parlament csakugyan sehol sem szokott avatkozni és a teendők teljes összezavarása nélkül beavatkoznia nem is lehet. {Elénk helyeslés a jobbon.) Nem tartom tehát ezen indítványt sem elfogadhatónak. És most, t. ház, még egyet. (Halljuk!) Epén ezen esetben beszélnek sokat a törvény tiszte­letéről és a főispánnak a törvénytisztelet ellené­ben gyakorolt zsarnokoskodásáról. Kérdem, t. képviselő urak, épen úgy, mint maguk előadták, vájjon az akkori ottani többség eljárása törvé­nyes volt-e? Nem megmondja-e a törvény, hogy szavazni csak arra lehet, a ki kandidálva van; nem úgy áll-e az eljárás, hogy ha azt hiszik, hogy a törvény sértve van, az illető felsőbb fórumhoz, és esetleg, ha a baj ott nem orvosol­tatok, az országgyűléshez kell folyamodni? Vájjon ezt tették-e azon urak? És nem-e szavaztak olyanra, a kire törvény szerint szavazni nem leheteti? (Helyeslés jobbfelöl. Igaz! ügy van!) Már, t» ház, én annak a törvény tiszteletéről, a ki ugyanazon perczben, midőn a törvény tiszte­letére hivatkozik, flagranter kétségbe vonna tat ­lanul törvényen kivül jár el, nem sokat tartok. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondta egy képviselő ur, hogy ha a szebeni választás meg nem semtnisittetik, igazat adunk azoknak a panaszoknak, hogy a magyar­ság el akarja nyomni a szászokat. No, t. ház, abban a veszélyben, hogy ezt joggal és igazsá­gosan mondhassa rólunk valaki, csakugyan nem vagyunk. En szégyenlem. szégyennel kell reá hivatkoznom, hogy ma is ugyanott, ugyanazon körökben még az állam által fizetett hivatalno­kok is gyalázásäval élnek a magyar állam lété­nek. (Mozgás) Ott, a hol ínég ez is lehetséges (Egy hang a baloldalon: Miért nem büntetik meg?) Ha tetszik, mindjárt felelek erre is. Mondom, ott a hol még ez is lehetséges, elnyomásról beszélni, nem akarom megmondani, minő eljárás ez. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Fölkiáltások a baloldalon : Miért nem büntetik meg?) Miért nem büntetik meg? Azt is megmondom a t. képviselő urnak. Sajtó utján történnek nagyobb részben ezek a gyalázások s az esküdtszék ott — fájdalom — minden ily vétségre kimondja a ncm-bünöst; valamint sok esetben megpróbáltatott és az esküdtszék igy itélt. Most már r a kormány az oka-e, hogy nem büntetik meg? En azt gondolom, hogy nem; hanem okai azok, a kik a szabad­sággal, a mely bőven kiadatott, a szabadság ellen élnek vissza. {Élénk helyeslés.) Sokat lehetne a dologról beszélni; egyet azonban kénytelen vagyok megjegyezni. (Halljuk!) Magyarországnak feladata — határozottan mon­dom én is — mindazt, a mi helyes, méltányos, megadni e haza minden fiainak, bármely ajkú legyen is az; de hí ott, a hol — mint a t. kép­viselő urak közül némelyik, a ki felszólalt, még közelebbi tapasztalásból is tudja, mint én, — a hol szomorú félreértések folytán, egy különben pedig minden irányban sokra becsülendő más ajkú faja a magyar polgároknak hosszas időn keresztül ellentétben volt a magyar állam érde­keivel ; ha ott ma van valaki, ugyanazon nemze­tiséghez tartozó, a ki nemzetiségének önérzetével egyesíti a magyar hazafi kötelességeit, (Igaz!

Next

/
Thumbnails
Contents