Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-75
316 75. országos ülés márezius 1. 1879. valamennyit németül irta és mással volt kénytelen magyarra fracto margine lefordíttatni. Ez mit bizonyít ? Vagy azt, hogy nem tudja kellően az állam nyelvét, vagy — mert kénytelen vagyok hinni azoknak, a kik ismerik s állítják, hogy tudja — bizonyítja azt, hogy nem akar hivataloskodni az állam nyelvén. S hogy a kettő közül melyik a nagyobbik hiba, azt ítélje meg a t. ház. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hasonlót lehet mondanom az itt hallottak után a másik úrról is, mert arról is az mondatik egyfelől, hogy tűrhetően tud magyarul, de az is mondatik másfelől olyan által, a ki az ő hivataloskodását ismeri, hogy mindig sürgetni kellett, de mindamellett nem akarta a magyar nyelvet használni hivatalos működésében. Ugyanezen eset forog fenn tehát itt is. Vagy nem tud magyarul, vagy tud, de nem akar vele élni. Ismét azt mondom, méltóztassanak e felett bölcsességük szerint Ítélni. (Helyeslés jobbról.) Én a belügyministeriuin által teljesítendő vizsgálatot nem fogadhatom el, mert a belügyministerium ez ügyben a módjában álló utakon tájékozva magát, saját törvényes felfogása szeriét eljárt. További vizsgálatot tehát a belügyministeriumra bizni hiába méltóztatnának, mert ez a maga részéről a belátást az ügyekbe magának megszerezte és részéről a főispán eljárását helyesnek tartotta. Magát a főispán tényét tehát az által, hogy helyesnek tartotta, a politikai felelősség szempontjából saját tényévé tette és igy általa vizsgáltatni meg az ügyet, ennek csakugyan sem politikai, sem jogi fogalmak szerint semmi értelme nem volna. Én tehát kérem a t. házat, hogy ezen indítványt elfogadni ne méltóztassék. De ne méltóztassék elfogadni azon indítványt sem, mely először tétetett, mert ez és a hozzá hasonlók nemcsak ezen esetben, hanem szerintem általában nem egyeztethetők meg a parlamentarismus helyes fogalmával. Ha ugyanis jól fogtam fel a javaslatot, ez úgy szól: „mondja ki a ház, hogy a szebeni alispáni választás törvénytelen volt és utasítsa a ministert, hogy ezen kijelentés szerint járjon el, vagyis szépen el van benne dugva, hogy semmisítse meg a választást. Én azt gondolom, t. ház, hogy ha csakugyan törvénytelen volt az eljárás, akkor politikailag felelőssé kell tenni a ministert, a ki jóváhagyta; de egyes, concret, posifiv közigazgatási téuybe a parlament csakugyan sehol sem szokott avatkozni és a teendők teljes összezavarása nélkül beavatkoznia nem is lehet. {Elénk helyeslés a jobbon.) Nem tartom tehát ezen indítványt sem elfogadhatónak. És most, t. ház, még egyet. (Halljuk!) Epén ezen esetben beszélnek sokat a törvény tiszteletéről és a főispánnak a törvénytisztelet ellenében gyakorolt zsarnokoskodásáról. Kérdem, t. képviselő urak, épen úgy, mint maguk előadták, vájjon az akkori ottani többség eljárása törvényes volt-e? Nem megmondja-e a törvény, hogy szavazni csak arra lehet, a ki kandidálva van; nem úgy áll-e az eljárás, hogy ha azt hiszik, hogy a törvény sértve van, az illető felsőbb fórumhoz, és esetleg, ha a baj ott nem orvosoltatok, az országgyűléshez kell folyamodni? Vájjon ezt tették-e azon urak? És nem-e szavaztak olyanra, a kire törvény szerint szavazni nem leheteti? (Helyeslés jobbfelöl. Igaz! ügy van!) Már, t» ház, én annak a törvény tiszteletéről, a ki ugyanazon perczben, midőn a törvény tiszteletére hivatkozik, flagranter kétségbe vonna tat lanul törvényen kivül jár el, nem sokat tartok. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondta egy képviselő ur, hogy ha a szebeni választás meg nem semtnisittetik, igazat adunk azoknak a panaszoknak, hogy a magyarság el akarja nyomni a szászokat. No, t. ház, abban a veszélyben, hogy ezt joggal és igazságosan mondhassa rólunk valaki, csakugyan nem vagyunk. En szégyenlem. szégyennel kell reá hivatkoznom, hogy ma is ugyanott, ugyanazon körökben még az állam által fizetett hivatalnokok is gyalázásäval élnek a magyar állam létének. (Mozgás) Ott, a hol ínég ez is lehetséges (Egy hang a baloldalon: Miért nem büntetik meg?) Ha tetszik, mindjárt felelek erre is. Mondom, ott a hol még ez is lehetséges, elnyomásról beszélni, nem akarom megmondani, minő eljárás ez. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Fölkiáltások a baloldalon : Miért nem büntetik meg?) Miért nem büntetik meg? Azt is megmondom a t. képviselő urnak. Sajtó utján történnek nagyobb részben ezek a gyalázások s az esküdtszék ott — fájdalom — minden ily vétségre kimondja a ncm-bünöst; valamint sok esetben megpróbáltatott és az esküdtszék igy itélt. Most már r a kormány az oka-e, hogy nem büntetik meg? En azt gondolom, hogy nem; hanem okai azok, a kik a szabadsággal, a mely bőven kiadatott, a szabadság ellen élnek vissza. {Élénk helyeslés.) Sokat lehetne a dologról beszélni; egyet azonban kénytelen vagyok megjegyezni. (Halljuk!) Magyarországnak feladata — határozottan mondom én is — mindazt, a mi helyes, méltányos, megadni e haza minden fiainak, bármely ajkú legyen is az; de hí ott, a hol — mint a t. képviselő urak közül némelyik, a ki felszólalt, még közelebbi tapasztalásból is tudja, mint én, — a hol szomorú félreértések folytán, egy különben pedig minden irányban sokra becsülendő más ajkú faja a magyar polgároknak hosszas időn keresztül ellentétben volt a magyar állam érdekeivel ; ha ott ma van valaki, ugyanazon nemzetiséghez tartozó, a ki nemzetiségének önérzetével egyesíti a magyar hazafi kötelességeit, (Igaz!
