Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-75

11. országos ülés márezfns 1. 1879. 313 didationalis bizottságnak természete nem kisze­melő, hanem egyszerűen kizáró, vagyis nem kiszemeli a legjobbat, mint az előadó ur magát kifejezte, nem szemeli ki azokat, kik képesítettek és hogy ki azok köztt a legjobb, mert ezt a választás van hivatva eldönteni. A candidationalis bizottság csak kizáró joggal bir, t. i. azt, a ki képtelen, kirekeszti a candidatió által. Hiszen t. ház, midőn 1870-ben a házban tárgy altatott a megyei törvény, a mostani belügyminister ur, ha emlékezetem nem csal, azt követelte, hogy ne bizassék feltétlenül olyan candidationalis bizott­ságra a képviselők kijelölése, a mely candidatio­nalis bizottság többsége a főispán kezében van, miután a főispán által kinevezett három taggal szemben három választott tag áll, s ezek elnöke, a főispán, döntő szavazattal bir, s ugyanakkor azt indítványozza, hogy a kisebbségnek legyen joga két-három egyént candidatióba hozni; akkor a ministerelnök ur szükségesnek látta a kisebb­ség jogainak védelmét pártfogás alá venni, mert ott menedéket látott az alkotmányosság részére. Fölhozatik az, hogy az illető nem tudja a magyar nyelvet. T. ház! Mindéi az erdélyi részekre vonatkozó ügyben azt tapasztaljuk, hogy vakmerő állítások dobatnak a ház elé s mint­hogy a t. ház legnagyobb része nem ismeri az ottani viszonyokat, annak az állítását hiszik el a képviselő urak, a ki a legnagyobb bátorság­gal, legnagyobb vakmerőséggel legelőbb" dob oda valamely állítást. Ebből következik aztán, hogy ott a Királyhágón túl annyi visszaélés marad megtorlatlanul, mert messze esik. az ország szeme elől. így most is, midőn az állíttatik, hogy azon férfiak, kik ki nem jelöltettek, nem tudnak magyarul, téves állítás. Mert Schuller biztos értesülésem szerint tud magyarul. Törve beszéli ugyan a magyar nyelvet, de kitűnően irja, {Ellenmondás) most is a polgármesteri állást tölti be Szászvárosban. Nem hivatkozha­tom Horváth Gyula képviselő úrra, a ki mindig másként ismeri az erdélyi viszonyokat, mint mi erdélyi emberek, a hogy ismerjük, hivatkozha­tom itt mellettem gr. Kun István képviselő úrra, a ki Szászváros mellett lakik, tehát Szászváros polgármesterét ismernie kell. T. ház! Kétélű feg3 r ver ez a képviselőház­nak, szó nélkül hagyni egy alkotmányos válasz­tásnak ilyen eldöntését és kijátszását, mert ha a képviselőház helybenhagyja ezt Szebenme­gyére nézve, nem fog-e bekövetkezni, hogy a főispánok ezt praecedensnek tekintvén, a magyar­országi megyékben is alkalmazásba vétessék. Hiszen megkísértetett ez már Szathinármegyé­ben is 1872-ben; ugyanis a megelőző alispánt a candidaló bizottság segélyével a főispán kire­kesztette a candidatióból, akkor a balközép férfiai mennyire felzúdultak ezen és országszerte milyen KÉPVH. NAPLÓ 1 Q 78—81. III. KÖTET. lármát ütöttek s mihelyt a balközép férfiai jutot­tak a kormányra, első teendőjük volt azon főis­pánt példásan megbüntetni, hivatalától felmenteni. Kétélű fegyver, mert ma megkísértetik a Királyföldön, holnap meg fog kísértetni a Szé­kelyföldön vagy Magyarországon. De rendesen alattomosan felhozatik azon indok, a mint az a kérvényhez csatolt jelentés­ben is fel van hozva a főispán által, hogy azon emberek államellenes tendentiákat űznek. T. ház! Ha valaki azon szász nemzetiségű férfiaknak, a kik magyar nemzetellenes politikát tíznek, lehet ellensége, úgy én az vagyok, de azt tartom, hogy nekünk nem szabad igazolni ezen uraknak vádjait, mikor a magyar nemzet és kormány erőszakoskodásairól, a törvény tip­rásáról beszélnek, hogy ország-világ előtt vádol­janak bennünket és azt, hogy mi csak erősza­kosan tudjuk az állam tekintélyét is fentaxtani. {Helyeslés balfelöl.) Én szégyenlem és szégyen­lem, ha a magyar embert azzal vádolják, hogy erre szorulunk a magyar faj fenntartása végett. A magyar faj nem oly szegény, hogy elvesszen, meggyöngüljön, ha Erdély két-három megyéjében a szászok vagy 2—3 megyéjében a románok felette suprematiát gyakorolhatnak. {Élénk helyeslés balfelöl.) Én nem látok itt egye­bet, mint azt, hogy vannak kormányférfiak, a kik az oroszszal szövetkezve folytatnak külügyi politikát ég azzal igyekeznek a hazában a nagy­ban elkövetett bűnöket fedezni, hogy Mileticset börtönbe csukatják, és mig az országban a leg­németebb, még a németnél is roszabb, mert osztrák politikát folytatnak, {Igaz! Ugy van! a szélső balfelöl) azzal akarnak népszerűséget nyerni, hogy üldözésbe vesznek egyes szász hatóságot. En ezen politikát nem osztom és nem akarom azon dicsőséget, melyet a 40-es években egy erdélyi államférfiú magának vindicált, midőn a reactionarius kormány javaslatát igen nagy hatá­rozottsággal támogatta; kérdeztetvén, hogy miért teszi így ki népszerűségét a pusztulásnak, azt felelte: „Hagyjátok el, majd megverek két szász képviselőt és akkor népszerűségem helyre lesz állítva. (Derültség és helyeslés a széls'óbalfelöl.) Horváth Gyula: T. ház! Én személyes kérdésben vagyok bátor szót kérni. {Ellenmondás a szélső baloldalon.) Különben is volna jogom, mert még nem szóltam a tárgyhoz; személyes kérdésben pedig jogom van szólni azért, mert igen t. barátom, a t. képviselő ur azt mondotta, hogy én hiába intek, hiába beszélek, mert egé­szen ellenkezőleg ismerem az erdélyi viszonyo­kat, mint a hogy t. barátom és a többi Erdély­ből jövő képviselők ismerik. A t. képviselő ur ennek elmondására ez alkalommal legkevésbé sem volt jogosítva, mert én szomszédomnak semmi egyébről nem szólottam, mint azt mondottam, 40

Next

/
Thumbnails
Contents