Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-73

7S. országos ülés február 27. 18?9. 271 Halljuk! Haltjuk! a jobboldalon) de ha akárki magának azon fáradságot veszi, liogy azon Sl-es, illetőleg 9-es bizottságnak munkálatát — mert a 21-es bizottság csak beterjesztette — részletes vizsgálat alá veszi, meg fog győződni arról, hogy mi az eredménye e bizottság működésének: fictiv mérlegek felállítása, supponált állapotok, melyek természetesen a körülmények, a tényleges események következtében megsemmisülnek, az egész számítás romba dől. és az eredmény semmi. Ezt az eljárást ajánlja nekünk a t. egyesült ellenzék a költségvetéssel szemben. Azt hiszem, hogy a nélkül, hogy azon eszmék, melyek a 21-es bizottság működése kőiül keletkeztek, s azon politikai eredmény, mely ennek következményei tiszteletlenül érintetett volna, a pénzügyi eredményt a költségvetés bírálatának s megállapításának szempontjából reducálható arra, mit bátor voltam előadni; és ez legkevésbé sem bátorít arra, hogy e példát kövessük. (Helyeslés jobb/elöl.) Sokkal fontosabb és tüzetesebb megfontolást érdemel azon másik eszme, melyet az egyesült ellenzék ajánl; ez a nemzetgazdasági enquet Ezen nemzetgazdászati^ enquete b. Simonyi indítványában foglaltatik. És nem méltóztattak észrevenni, hogy az egész vita folyama alatt erre gróf Apponyi beszédéig nem reflectált senki? Végezték ugyan a t. szónok urak szónoklataikat azzal, hogy pártolják b, Simonyi beadott indítványát, de tüzetesebben azzal nem foglalkoztak. A feledékenység örvényéből Apponyi ragadta ki. És mit mond ő? Gr. Apponyi ebből fegyvert kovácsol a kormány és pártja ellen. Erős pliilippikát tart, mondván, hogy nincs érzékünk a nemzet érdekei iránt, nem akarjuk bajait fölismerni, s nem akarjuk azokat orvosolni, (ügy van! balfelöl. Halljukl Halljuk! jobbfelóí,) Es következteti egyszersmind azt és appellál a közönségre, hogy a parlament a tiszteletet azért nem érdemli meg, mert ilyen tereken mulasztási követ el. Súlyos vádak ezek. Ilyen vádakkal szemben kétszer meg kell gondolni mindenkinek, ki e javaslat ellen szavaz. Én e javaslat ellen szavazok, s azt indokolnom kell. (Halljuk!) T. ház! Gr. Apponyi a nemzet pathologiáját akarja e bizottságra bizni. Megvallom, hogy e théma érdekes; megvallom, hogy e kérdés inviálja az embert annak tüzetesebb megvizsgálására. Abban ugyan nem osztozom, a mit ő mond, hogy a nemzet száját meg kell nyitni, mert azt igen helyesen mondta a kereskedelmi minister ur, hogy a nemzet szája beszél mindennap, még talán igen is sokat. (Derültség jobbfelöl.) Én nem tagadom azon nézeteket, melyekre Apponyi gr. utal, csak nem vonom le azokból azokat a következtetéseket, a melyekre ő jut. Mert ő az egyik perczben elismeri a bajokat, a másik perczben ignorálja azokat; az egyik perczben hirdeti, hogy a közbirtokos osztály depossedáltatik és még azt is elmondja, hogy tarifa-politikánk és hitelviszonyaink befolyással vannak arra; a másik perczben azt mondja, nem tudok semmit, megakarom nyitni a nemzet száját, akarom hallani, hogy mi a baja, (Mozgás a baloldalon. Halljuk!) De helyezkedjünk tehát a t. képviselő' ur álláspontjára. Én, t. képviselőház, hogy ha elfogadnám, hogy egy enquet küldessék ki, ha ezt gyakorlatilag czélszeriinek tartanám, semmi. esetre sem kötném álláspontomat egy költségvetés sorsához. Egy folyó évi költségvetésnek megállapításával, annak meg, vagy meg nem szavazásával hozza kapcsolatba a képviselő ur az enquet kiküldetését, minthogy a t. képviselő urak az appropriationál adandó szavazatokat részben ezen indítvány el vagy el nem fogadásától is feltételezték. Ezen szempontból tehát indokolatlannak tartom álláspontjukat. Egy enquet nem hozható összeköttetésbe folyó ügyekkel, kormányzati és törvényhozási folyó teendőkkel. De a mi fő, nem is oly általánosítható feladat az, a minőnek Apponyi t. képviselőtársunk feltüntette. Angliában, az euquétek hazájában igen sok enquétet ismerek és tudom, hogy ott minden fontosabb kérdésnél, minden mutatkozó bajnál enquétet tartanak, de előbb a bajra rá kell mutatni, azt ki kell jelölni. De nem emlékszem, hogy egy még általános nemzetgazdasági baj forrásainak is kutatására és orvosszereinek megállapítására valaha parlamenti enquétet küldtek volna ki. És ennek megvan a magyarázata, ugy a paíbologia, mint a gyakorlati rendszabályok szempontjából. A bajok kútforrásaií elemezni ily szerteszét ágazó feladatok között alaposan nem is lehet, mert ha gyakorlatilag vesszük a dolgot, azok, a kik megbízatnának vagy kiküldetnének, ily általános megbízással, ily körvonaiozásban, igen sok kihallgatást eszközölhetnek, köteteket Írhatnak össze, de gyakorlati eredményre aligha juthatnak. De vegyük a dolgot a törvényhozás, a szükség, a gyakorlati követelmény szempontjából. A kormány és a törvényhozás előtt számos feladat vau, melyek épen azon bajokkal is küzdenek, melyeket felemlíteni méltóztatott. (Mozgás haljelöl.) Egy csomó törvényjavaslat fekszik a t. ház előtt, a kormány azok tárgyalását sürgeti és nem sok idő múlva napirendre fognak kerülni. Vagy azt méltóztatnak hinni, hogy azon törvényjavaslatok, minő pl. a polgári perrendtartás, az erdőtörvényjavaslat, a rendőri bíráskodásról, vagy a közmunkaügyről szóló és még számos egyéb törvényjavaslat, melyek az administratió, nemzetgazdasági állapotaink és igazságszolgáltatásunk javítására közvetlen vagy közvetett befolyással