Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-73
260 78. országos ülés február 37. 1S79. utalni, mint a miket kissé részletesebb bírálat tárgyávA nem tenni, mulasztásnak tartottam volna. Avagy tán csakugyan érje be az ország s e parlament a t. minister urnak már említett programmszerü körirataival? Az ott kijelölt utón gondolja a kormány a termelés, ipar- és kereskedelem fejlesztése által az adóképességet emelni és útját állni annak, hogy egy tátongó államháztartási deficit egy még tátongóbb államgazdasági deficit által egész áliaméletüukre még pusztífcóbb kihatással ne legyen? Akkor hát szabad, sőt szükséges emlékünkben elmosódni nem hagyni a municipiumokhoz intézett körirat egyes, leginkább kidomborodó részleteit. Nem lévén gazdaember, nem érzek magamban legcsekélyebb hivatást sem a földmívelés és állattenyésztés körüli feladatoknak körvonalozását bármely szerény észrevétel tárgyává tenni; hanem azt már engedje meg a t. minister ur, hogy ha constatálom, miszerint mindaz, a mit e köriratban az iparról és kereskedelemről elmondani, és méginkább, mit arról elhallgatni méltóztatott, még kiegészítve és az iparkamarákhoz intézett körirattal, az iparos és kereskedő világban oly furcsa érzelmeket keltett, a minőket egyik elsőrangú kormánylap ismételten tolmácsolt, mely lapnak a minister ur szomszédságában ülő szerkesztőjét ezen frondirozásáért azonnal kérdőre is vonhatja. Tudomásul vették ugyan az iparos- és kereskedelmi körök azt, „hogy a bányászatnak három nemét külömböztetjiik meg; hogy a nemes érezek bányászatánál elhárítandó főnehézség jelenleg a fa és a faszén drágasága és bizonyos kicsinykés viszonyok" ; „hogy a vasbányászatnál a főfeladat a íryers vasnak olcsó továbbszállítása" ; „hogy a kőszénnél az olcsó előállítás mellett szintén az olcsó szállítás a conditió sina qua non;" „hogy kötve van kezünk a vasúti tariffák .által mind ezt, mind a vasbányászatot illetőleg; hogy az iparágazatok közt a czukor-iparról és szesziparról kedvezőt nem mondhat"; hogy a „kereskedés általán véve arra szolgál, hogy mindenhova megvigye azt, a mire ott szükség van és mindenünnen felszívja azt, mi ott felesleges 1 '; hogy „a kereskedés csak ott lehet fejlett és erős, hol a gazdasági és ipari pénzviszonyok szintén fejlettek, erősek, ezt pedig most magunkról nem mondhatjuk" ; — mondom, mindezeket az aranyigazságokat örömmel vették ugyan az iparos és kereskedő körök tudomásul: de egyszersmind meghökkenve kérdezték : „ez az, a mit azon kormánytól és azon törvényhozástól a hazai ipar- és kereskedés fejlesztése érdekében várnunk lehet, a mely kormány az osztrák ipar és osztrák kereskedés érdekében oly roppant pénzügyi és gazdasági áldozatokra készteté a nemzetet ? (Élénk helyeslés baljelöl.) S ezzel, t. ház, megtettem észrevételeimet a t. közgazdasági minister urnak elmondott és megirt közgazdasági enuntiátióra, melyekből vigaszt, reményt és impulsust kellett merítenünk azon erőmegfeszítésekre, melyekre nemzeti létünk fenntartása érdekében mind fokozódottabb mérvben szükség van. S most engedje meg a t. ház, hogy a köteles rövidséggel foglalkozzam azon gazdasági alappal, a melyben minden pénzügyi rendszabálynak gyökerezni kell, azon anyagi alaptőkével, melynek rendszeresített megtámadása, a nemzeti létfejlődés főfeltételeit semmisíti meg. (Halljuk!) Sajátságos az, hogy az igen t. pénziigyminister ur, ki még tavalyi budget-beszédébe:i is beismeri, miszerint „vannak egyes közgazdasági feladatok, hol az áttörés és kezdeményezés tekintetében csak az állam léphet fel", és ki oly nagy veszélyeket lát a különösen a középosztálynál mutatkozó anyagi sülyedésben: sajátságos, mondom, hogy a t. pénzügyminister exposéjában még csak egy szóval sem érinti azt, hogy szorosan fiskális rendszabályok, a gazdasági élet parallel fejlesztése nélkül hatálytalanul maradnak. Pedig még hivaíalbeli elődje is, a fiscalitási absolutismus nagy mestere, 1875-iki nagy exposéjában pénzügyi politikájának sikerét a gazdasági tényezők egyidejű emelésétől tette függővé. A 30 milliónyi deficzit, — mondjuk, hogy csak ennyi, s nem több, hiszen az 1878-iki deficzit is csak i7Vs millióval volt a pénzügyi bizottság által előirányozva, — e 30 milliónyi deficzitben reám nézve nem az az ijesztő, hogy azt a nemzetnek azon 10 évi erömegfeszítése előxte meg, melyet Prileszky t. képviselőtársam tegnap számokban elébünk állított (persze egészen más, s szerintem egészen fejére állított következtetéssel); attól sem ijednék meg, hogy ez a 30 millió a mi államháztartásunkban azt jelenti, miszerint puffra tartjuk fenn 6 ministeriumunkat, t. i. a belügyi, közlekedési, közgazdasági, közoktatási, igazságügyi és honvédelmi ministeriumokat, melyeknek nettó budgetie összesen 31.700,000 frtot tesz ki: hanem a mi aggaszt, kizárólag az, hogy nem látom a nemzetben a kellő anyagi erőt arra, hogy az állami igényeknek újabb, s meg újabb erőmegfeszítéssel eleget tehessen. Akadtak a többség szónokai közt olyanok is, kik gazdasági állapotainkat nem látják oly sötét színben, s az ország teherviselési képességét nem látják annyira kimerítettuek, mint mi. Jókai t. képviselőtársunk hiratkozik az olaszokra, kik oly ritka s ünnepélyes dolognak tartják a hússal való táplálkozást, hogy a megmaradt csontokat az ablakba teszik ki a járókelők respectusának és irigységének felkeltésére. Nem tudom,
