Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-73
244 ^ Sl országos ülés február £7. 1879. legrosszabb, mert az a politika hiányának, az elvek nem létének, a meggyőződés magvaszakadtának költségvetése. {Tetszés a szélső halon.) Nem találunk benne egy vezéreszmét, mely azt átlengi, nem látjuk rajta átvonulni az elveket, nem ismerjük fel a benne rejlő irányt, mert mindez nem létezik. Ezen költségvetés egyszerűen nem egyéb, mint zagyva számlája, költségjegyzéke tarka intézményeink egy évi életének, mely intézményeinket évek óta mondják megváltoztatandóknak, s a melyeket évek óta fenntartanak változatlanul. A pénzügyi rendezés eszközei a következők: 1-ör az adófelemelés. Erre nézve, mind a pénzügyminister, mind a kereskedelmi minister úr kimondták, hogy lehetetlenség. A második a megtakarítások. Ezekre nézve á pénzügyi bizottság és a kereskedelmi minister úr is kijelentették, hogy azokat oly aprólékosságban, mint eddig eszközöltettek, tovább folytatni nem lehet; sőt a pénzügyi bizottság, ebből kiindulva, elfogadta azt, hogy szakítva az eddigi aprólékos takarékossággal, minden egyes tárcza költségvetésénél most nagyobb tételek irányoztattak elő, mint a múlt és az az előtt való években. Marad a vagyonosodás fokozása, melyből az állam nagyobb bevételekhez juthatna. De ez illusió, ámítás. Mert épen most, midőn kezdetén állunk egy földmívelési krízisnek, mely a gabona túltermeléséből származott; most, midőn kezdetén állunk azon nagy nemzet gazdászati hareznak, melyet Ausztria véd vámos politikája által provocáltátva, a külföld államai kezdtek a mi nyers terményeinkkel szemben, és midőn szemben áliunk azon kényszerűséggel, melynél fogva a védvámos politika következtében Magvarország ipara ki van szolgáltatva Ausztria iparának: általános vagyonosodásra gondolni merőben lehetetlenség. Marad a negyedik: a kiadásoknak leszállítása. De ezzel az eszközzel sem tud boldogulni a magyar képviselőház. Miért? Mert hiába akar a százezres kiadásoknál egyes csekély összegeket megtakarítani, ha nincs rendelkezési joga a nagy kiadások felett: mint a hadügyi költségvetés, a külügyi költségvetés fölött. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És mit javasoltak a költségvetési vita rendjén a kormánypárt részéről, mint bajainknak orvosszereit? Kármán Lajos képviselő úr felhozta, hogy lépjünk egy nagy allianczra; Jókai képviselő úr poétikus módon hasonló eszmét fejtett ki, hogy t. i., mint a 306 Fabiusnak, együttesen kel! fellépnünk. De minő irányban, mely elv, mily eszmék mellett, elhallgatták bölcsen mindnyájan. Láng Lajos képviselő úr a bélyeg- és illetékek fokozását tartja elégségesnek arra, hogy pénzügyi bajainkat orvosolhassuk. Ezen okoskodás önmagán hordja saját bélyegét. Zsilinszky Mihály képviselő úr és a pénzügyi bizottság azt mondják, hogy a hadsereg költségvetésében kell megtakarításokat eszközölni. Ez, t. ház, szemfényvesztés, mert ugyanazon férfiak biztatják a nemzetet azzal, hogy majd megtakarításokat eszközölnek a hadsereg költségvetésénél, kik a delegatioban mindazon túlkiadást és emelt költségvetést, melyeket a hadügyi kormányzat eléjök terjesztett, szó nélkül megszavazták, a gavallérosság bizonyos nemével, túl akarván tenni a lajthántúliak veszedelmesen túlzó takarékosságán, (ügy van! Igaz! a szélső baloldalon.) Ezt határozottan vissza kell utasítanunk, mert ez oly szemfényvesztés, mely a parlamenten kivül álló közönség hiszékenységére számít. A pénzügyminister úr, a ki szakember, és a ki leghivatottabb megfejteni, hogy miként kell pénzügyeinket rendezni, a következőket mondja: „méltóztassanak megengedni, t. képviselőház, én elismerem, hogy súlyos terhek nehezednek reánk az utolsó két évben, de erős akarattal, és ha akaratunkat nemcsak szóban, de tettben is nyilvánítjuk, sikerülni fog, a mint eddig sikerült sok bajokon átesni, e bajon is szerencsésen átgázolni." De a pénzügyminister úr nem mondja meg, milyen lesz azon tettek sorozata, melyeket erős akarattal párosulva kell végrehajtani, midőn azt mondja, hogy sikerülni fog a bajokon átesni; és ha azt mondja, „valamint addig sikerült a bajon átesni" erre az a felelet, hogy, a ki valamely bajon csak átesik, és ezt bevallja, ezzel azt mondja, hogy nem öntudatosan jött a bajból ki, hanem a véletlen vezérelte ki, és midőn a jövőről is ezt hiszi, azt látszik feltételezni, hogy szintén majd a véletlen fog bajainkból kivezetni. De tovább igy folytatja: „De hogy, t. képviselőház, e bajt orvosulhassuk, nem elég szebbnél szebb pénzügyi programra ok felállítása, nem elég pénzügyi rendszabályokat életbeléptetni; felfogásom szerint szükséges lesz az is, hogy legyen saját magunkban elég erő és elég önmegtagadás a kétségkívül komoly helyzet magaslatára állani." Ez semmi. Ez nagyon hasonlít ahhoz, midőn, ha jól emlékszem, a „Szökött katonában" Lajos a szabólegény eltékozolván családjának vagyonát, igy vigasztalja anyját: „Mama, emelkedjünk a helyzet magaslatára !" (Derültség balfelöl.) Midőn mi azt kérdezzük, hogy ha a kiadásokat kell leszállítani és csak ott lehet keresni pénzügyi bajaink orvoslásának módját: hol vau azon rendszerváltoztatás, mely az állami organismusnak egyes tényezőit akként változtatja meg, hogy olcsóbbá tétetvén azok pénzügyileg is, elszámíthatóvá váljanak; a mikor e tervezetet kérjük, a
