Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-73

78. országos ülés febrnár 27. 1879. 245 kormány hallgat, s azt feleli, hogy nem akar hangzatos pénzügyi programmot adni. Csodálkozom ezen. Négy évvel ezelőtt a gyökeres rendszerváltozás nevében lépett a kormánypárt egy része fusióra s biztatta az országot, hogy ez meglesz s négy év alatt nem birta előadni azon tervet, melynek alapján e rendszerváltoztatást végre akarja hajtani; de még csak azon elvet, azon pénzügyi eszmét sem tudta megnevezni, melyet pénzügyi bajaink orvoslásában, mint fonalat, jövőben követni akar. T. ház! Ezen méltán csodáihozhatni, mert Tisza Kálmán ministerelnök úr ellenzékiségének hét éve alatt három programmot volt képes világra hozni; most, a mióta ministerelnök, úgy látszik, beállt nála e tekintetben is a meddőség és terméketlenség. S ha igaz az, a mit önök a túloldalon hangoztattak, hogy nagyok az akadályok s legyőzhetlen a feladat nehézsége: akkor kérdem, mily alapon támadta meg Tisza Kálmán oly szenvedélylyel a megelőző kabineteket, hogy késedelmeznek a pénzügyi helyzet javítása és az uj rendszerváltozás végrehajtása tekintetében, addig, mig nem ült a ministeri széken. Azt kell hinnem, hogy ez nem volt egyéb mint ürügy arra, hogy azoknak helyét elfoglalhassa. (Ugy van ! a szélső balról.) Ha nem igaz, hogy ezen akadályok oly nagyok, a feladat nehézsége nem oly megoldhatlan, akkor ezen akadályok hirdetése és elhitetése nem akar egyéb lenni, mint egyszerű igazolása azon tétlenségnek és tehetetlenségnek, mely a kormány politikáját négy év óta jellemzi; nem akar egyéb lenni, mint igazolás arra, hogy az ország ezek által félrevezettetve, ne keresse a terméketlenség okát abban, hogy teljesen hiányzik az állam rendszerét megváltoztató eszme az egész kabinetben. Némely változhatatlan igazságok szemm eltartása vezérelhet minket csak működésünk fonalán és cselekedetünkben. A ki nem érzi feje felett világítani az eszmék, az elvek tüzes nyelvét, az sötétben jár, és igy sötétben jár a kormány is. És miért? Mert nem akar a sötétségben a kormánypárt látni, és a kormány felismertetni. Mert ha van programmja a kormánynak és azt mégis titokban akarja tartani és nem akarja elárulni, bizonyosan ezen programra olyan, melynek titokbantartása, mint annyi más elkövetett tényeinek a lefolyt négy év alatt, igen tanácsos. Ha pedig nincs programmja a kormánynak, akkor kérdem, minő joggal foglalja el a piros székeket? Mert nemcsak valamely országnak gazdaságát, de egy kisbirtoknak kezelését is előre megállapított gazdasági terv nélkül átvenni és folytatni akarni határtalan könnyelműségre mutat. (Helyeslés a szélső halon.) Üresség az elvekben, sötétség a szándékokban, igen kényelmes politikai gyakorlat. Először az ellenzék nem fedezheti fel a kormány elvének gyenge oldalait, mert nem fedezheti fel az elveket magukat; másodszor a kormánypárti képviselők vallhatnak a házon kivül és a házban, mint itt is a költségvetési vita alkalmával tapasztaltuk, a legkülönbözőbb, a legelleutétesebb nézeteket és nem ütköznek a kormány prograinmjába, legyen az bár megalázó, legyen bár alkotmány- és szabadságellenes, bármit követeljen Bécs, nem fog neki akadályul szolgálni és útjában állani a kormánypárt programmja. Gondolkodtam rajta, hogy mi lehet az oka. hogy a kormány annyira titokban tartja programmját és a rendszerváltoztatás alapelveit. Én nem tudtam megfejteni; de megfejtette Jókai Mór t. képviselőtársam, midőn azt mondja: „ha megtudná Európa, hogy a mi soraink közt ül oly 25, respective 35 ember, a ki ezen kérdéseket meg tudja oldani, rögtön exportálnák őket ministereknek." E szerint, t. ház, a tiszta hazafiság és a ragaszkodás ezen szeretett haza földéhez és nemzethez volna az, a mely indítja a kormányt arra, hogy ne árulja el a programmját; ragaszkodás ezen haza szeretett földéhez, melyet oly boldoggá, a ragaszkodás ezen nemzethez, a melyet oly szabaddá tett! Hallottam, t. ház, épen az ellenzéki oldalról azt, hogy el kell ismerni Szapáry Gyula gr. nyíltságát, őszinteségét, a helyzet feltárásában, a mi eltér a régi gyakorlattól. Bámulom, hogy az ellenzék is félrevezettetni hagyja magát. Bennem e nyíltság még nagyobb kételyeket támasztott s arra birt, hogy utána nézzek és megvizsgáljam, vájjon a minister úr által itt a képviselőházban elmondott exposé a valóságnak megfelel-e? Én nem fogok kiterjeszkedni arra, a mit azon oldalról és innen is azok, a kik szakértőleg foglalkoztak a kormán}" előterjesztésével, felhoztak; én nem fogok számcsoportosító kimutatásokat tenni, hanem egyszerűen hivatkozom az 67-ik zárszáraadásokra, hivatkozom egy hivatalos orgánumnak, az államszámvevőszéknek nyilatkozataira, a melyeket a költségvetés tárgyalásánál a vita alapjául kellene, hogy tekintsünk és a deficit megállapításánál is határozottan és kétségtelenül figyelembe kellene vennünk. Az 1877-iki államzárszámadásoknak majdnem utolsó lapján és épen az utolsó számnál van egy csillag és a csillag után következő megjegyzésnek öt bekezdése közül az utolsó bekezdés azt mondja. „Az államszämvevőszék megjegyzi még, hogy azon esetben, ha a magyar keleti vasútnak átvételéből eredő tények, a társulattal kötött szerződésből keletkező viszonyok és hitelműveletek a zárszámadásban oly módon nyernének kifejezést, mint az a részletes jelentésnek a keleti vasútról szóló részében tüzetesen jelezve van, a jövedelmi hiány nem 9.598.042 frt, hanem 14.512,437 írtra emelkedett volna, és miután a keleti vasútvonal-