Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-72

238 72. országos illót, február 26. 1879. panaszkodni, hiszen vannak más országok, a melyeknek sokkal roszabb dolguk van, mint nekünk, minek akarunk mi másoknál jobbak lenni! A t. képviselő ur elmélyedve a számokba, országos gondok köztt, az erdő miatt nem látja a fát, lát milliónyi adókat, lát különféle perczeuteket, de nem látja Magyarország politikai és gazdasági helyzetét. (Ugy van! a bah'dalon és a szélső ha'0:i.) Hogy a külügyi politika nagy veszélylye! fen) eget, hogy az állam pénzügyei aggasztó állapotban vannak, hogy a közigazgatás meg van bénítva, a közoktatás pangásban van, és a szegényebb sorsú tanulóra méregdrága, (Ugy van! Vay van! a baloldalon és a szélső' balon) a földmívelés és ipar hanyatlik, hogy ország nyers terményeit nem lehet eladni ; a gazda nem tud pénzhez jutni, hogy a vámszerződések hiánya új veszélyekkel fenyegeti az ország gazdasági viszonyait, hogy a szegény ember nem tud munkához jutni, nem képes pénzt szerezni, mindezek a statistika illustrálásához hiányoztak, mindezek nincsenek százalékokban kifejezve, pedig ezekre is nagy szükség lett volna, hogy a. fogalom tiszta, az adatok teljesek és a helyzet helyesen felderítve legyen. De ugy látszik, hogy a statistikai adatok ezen beszédben nem voltak komolyan véve, inkább csak beszédtölteléket képeztek, (Derültség balfelöl) hisz neki szeme előtt volt az ellenzék, az ellen irányult a támadás. Az igen t. képviselő ur félt tovább menni a statistikában, nem vonta ki a consequentiákat, mert különben eljutott volna azon philosophiai maximához, hogy „qui est causa. causa est etiam causa ti." Az e házban hallott beszédek közül különösen aggasztólag hatott reám a t. pénzügyminister inaltál kilátásba helyezett adóemelés. Igaz, hogy a pénzügyminister ur csak az indirect átlók felemléséről szól. de én nagyon félek, hogy ha az indirect adók elégségesek nem lesznek, vagy a kivánt eredményeket nem fogják kimutatni. aKKor fog a minisíer ur azon adókhoz fordulni, a melyekből eredményt lehet várni, és ez a direcí adók felemelése. Pedig a direct adók felemelése a mostani zilált viszonyok köztt. a kiszivattyúzott pénztárak, a nemzetre súlyosodé elemi csapások és szerencsétlenségek után, nem csak veszélyes, de a nemzet újabb tönkrejutása nélkül lehetetlen. Az adóemelésre vonatkozólag el lehet mondani a rómait költővel: „Claudite rivos, sat paceta bibére." Appouyi gr. t. képviselőtársam szavaira, hogy meg kell nyitni az ország száját, reflectál a kereskedelmi minister ő excllentiája s azt feleli, hogy az ország szája szól itt a parlamentben, a képviselők, és a népgyülésekben a nép által, én igazat adok a t. kereskedelmi minister urnak, itt a parlamentben az ellenzék által, s kint? a nagybirtokos azt mondja, ne tovább, a középés földmívelő osztály, már nem bírunk, mert niucs miből: közép- és földmívelő osztályunknak igen nagy részét az uzsora polyp-karjai hálózták be, pedig épen ezen osztályok képezik a nemzet zömét, melynek jólététől, adóképességétől függ az egész ország jóléte, boldogsága, és a szegény nép — esedezem kegyelmes uram, térjen be a nép kunyhóiba, térjen be adóbehajtások, licitatiók, executiók alkalmával, ott a nép szája szól, de nem, ne lépjen be, az nem a nép szája, ez a dobszó, a nép jajgatása, az pedig rósz hatással lenne nemes szivére s vig kedékyére, Én, (. ház, az ország pénzügyi és gazdasági helyzeté!" rendkívüli komolynak tartom és szükségesnek látom a rendszerváltoztatást, a reduetiot in capite et membris, és hogy ezt előmozdítsam és lehetővé tegyem, elfogadom a báró Simonyi Lajos képviselőtársam által beadott s általam is aláirt határozati javaslatot, (lilénk helyeslés a baloldalon.) Molnár Aladár jegyző: Zay Adolf! Zay Adolf: Elállók. Molnár Aladár jegyző: Németh Albert! (Nincs jelen!) Kada Elek! (Nincs jelen!) Mednyánszky Árpád! (Nincs jelen!) Szabély Antal! Szabély Antal: T. ház! (Eláll\ Derültség. Zaj.) Meglehet, (Halljuk.') hogy eltalálom a t. túloldalnak nevetési okát és megvallom őszintén, hogy igazuk lehet, mert ha talán készültem volna előlegesen arra, a mit mondandó vagyok, egyenesen azt mondanám, hogy nem szólok biz én egy szót sem, mert annyi bizonyos, akár hogy készültem volna is, az előttem szólt szónokok elmondták volna nézeteimet egytől egyig. Én megvallom, váratlanul hallottam nevemet felhívni és igy elmondom azt, a mi eszembe jut és ez alkalommal engedelmet kérek a t. háztól; előlegesen ígérek annyit, mennyit a pénzügyminister ur igért, hogy én ma egészen újonez levén e házban, bizony nagyon keveset tudok, hanem augusztusig okvetlenül többet fogok tanulni és akkor többet fogok tudni. (Derültség.) Kerülni kívánom azokat, a mik előttem elmondattak, csupán azokra akarok reflectálni, melyek legalább az én hitem szerint el nem mondattak. Igaz, hogy ez állítással ezen eszmemenet közben kénytelen vagyok máris tévedésbe ejteni a t. házat, mert a t. pénzügyminister urnak mégis kedvem volna az Ő általa előadott exposéjára némi reflexiókat tenni. Arra emlékszem igen hiven, hogy szorgalmat, munkásságot és takarékosságot ajánlott. Én ezt axiómának tartom. Mi hivatkozni szeretünk Angliára akkor, mikor példáját követni nem akarjuk. Hát igy vagyunk a pénzügyminister