Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-72

?Sb. országos ülés február 26. 1878. 239 úrral is. Áz nagyon szép, hogy buzdít bennünket arra, hogy takarékosnak kell lennünk, de azí kellé következtetni, hogy a pénzügyminister urnak legyünk takarékosak, mert magunknak alig lehetünk már takarékosak, mert a nemzet már oly takarékos, hogy aligha lehet már takarékosabb. Azt vártam a pénzügyminister úrtól, hogy nem csak takarékosságra int minket, hanem arra, hogy dolgozhassunk ; megkeresi azon módokat, melyeket Anglia, Francziaország és nem tudom melyik ország még azon adózó népnek, mely adózó uép, tartja fenn a kormányt. Erről ugyan nem szólt egy árva szót sem. Jókay képviselő ur mondott nagyon sokat, de egyre nem emlékszem, hogy valaki reílectált volna s azért kívánok arra én refieetálni és ez az, hogy az igaz, a Bach-időbeu csak három újság volt, ma pedig van háromszáz és a mint ő kifejezte, némely részben bizony csaknem megfertőztetett újságok vannak, legalább néhány az. Elismerem, hogy Jókay képviselő urnak igaza volt, mert éu is éltem az időszakban, a midőn tudom, hogy csak három újság volt, tudom azt is, hogy azt a három újságot szivesen olvasták, azt is tudom, hogy ma véghetetlenül sok újság van, de hogy azon három újságot szivesebben olvastuk, mint ezt a sokat; én azt odamagyarázom, hogy akkor a kormány politikájának dicsőítésére nemcsak magyar lap nem, nemcsak magyar ember nem, de még német ember sem vállalkozott. Míg Jókai ur ebben különös roszat lát, én megfordítva az ellenkezőt látom benne. Azt mondotta még Jókai ur, hogy most a 11-ik órában siessünk oda ő hozzájok egyesülni, mert különben tudja isten mi lesz az országból, mert. ők tulajdonképen már nem tehetik, hogy ők jöjjenek, nem ugyan hozzánk, hanem azt gondolom, az egyesült ellenzékhez. No bizony, mintha épen Jókai urnak volna szégyen félúton visszaballagni, a ki már egy egész tábort ugrott át. {Helyeslés a szélsőbalon) De nem foglalkozom ily tárgyakkal, hanem azt kérdem: mi lehet annak oka, hogy midőn a t. kormánypárt a mostani deficitek elenyésztetésére semmit sem tud felhozni, miért kívánja minden áron Tisza Kálmán ministereinök urat a kabinet élén megtartani? E.ire úgy hiszem, legegyszerűbben azzal felelek meg, ha azt mondom, hogy megbuktatni nem meri, nem meri pedig azért, mert ha Tisza Kálmán feláll és elmondja még egyszer, hogy ez az én meggyőződésem, akkor a t. kormánypárt alig várja, hogy tapsolhasson; {Igaz! ügy van! a szélsőbalon} pedig szeretnék a szemébe nézni annak, a ki meg tudná tulajdonképen mondani, hogy mi a Tisza Kálmán meggyőződése, mert a ki mindig másként beszél és mindig másként cselekszik, annak csak az lehet a meggyőződése, a miről nem beszél; a ki csak engedelmeskedni tud, annak czélja lehet, de meggyőződése nem. {Helyeslés a szélsőbalon.) Megmondom én, t. kormánypárt, hogy miért nem merik önök ott túl Tisza Kálmánt megbuktatni? mert a kérdés csak e körül forog. En azt hiszem, hogy nem merik megbuktatni, nemcsak azért, mert Tisza Kálmántól félnek, hanem azért sem, mert Tisza Kálmán fél a német katonai hatalomtól, — természetes, mert hiszen a múlt évi egyezség alapja onnan ered. En megvallom, a parlamentáris életet azoktól a férfiaktól tanultam, kik legnagyobb részben nem ezen oldalon ülnek és azoktól azt tanultam, hogy a parlamenti kormányrendszer hatalom a hatalommal szemben. Es ha ezen tan igaz, mit én igaznak el, akkor én azt gondolom, hogy a parlamentáris kormányrendszerben kell lenni a pénzhatalomnak, mely pénzhatalmat a Tisza Kálmán kormányelnök kezébe tette le. Már ha ezen pénzhataíommal sem birta megfékezni azon külpolitikát, melyet mindnyájan elitélünk, én nem tudom magamnak megmagyarázni azon hiú reményt, melyhez a kormánypárt oly szívesen csatlakozik még ma is és azt, hogy a kinek politikáját a nemzet egyáltalában el nem fogadja, azt a í. kormánypárt ezentúl is támogatni kívánja. Én ezen okokból nem kívánom az ő politikáját, támogatni, és mert az ő politikáját támogatni nem kívánom, a költségvetést, mely az ő ministerelnöksége alatt kerül a t. ház asztalára, iem fogadom el, hanem pártolom a Simonyi Ernő t. képviselőtársam által beadott határozati javaslatot. {Helyeslés a szélső balon) Csanády Sándor: {Mozgás. Zaj. Halljuk! Halljuk /) T. ház! Óhajtottam volna, hogy a kormánypárt tagjai közüi a mai napra is vállalkozzék egy áldozat, {Derültség) a ki a kormány bűnös politikájának védelmére felszólal; de mert ugy látom, hogy maguk a kormánypárti urak sem hajlandók ilyen nemzetellenes politika védelmére kelni, sajnálattal bár, de igenis hivatva vagyok nyilatkozni azon mondatokra, a melyek a múlt napokban a képviselőházban felhozattak. Máriássy Sándor képviselő urnak azon gyanúsító vádja ellen, mintha a közjogi ellenzék tagjai csakis a kormány, különösen annak elnöke Tisza Kálmán ur irányában való ellenszenvből intéznének támadásokat a kormány politikája ellen ; mintha mi a kormányelnök elleni gyűlöletből uíasítaiiók vissza a tárgyalás alatt levő költségvetési törvényjavaslatot, kinyilatkoztatom, hogy minden olyan törvényes intézkedést, minden olyan törvényjavaslatot, a melyek szeretett hazánk Magyarország önállóságának, függetlenségének visszaszerzését, a magyar nemzet szellemi és anyagi jólétének eszközlését czélozzák, igenis