Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-72

72. országos illés február 26. 1879. 229 sem bevételeiben, sem kiadásaiban megbízhatónak nem tartom. Bevételeiben nem, mert az általános elszegényedésünk közepette, a midőn az ipar és kereskedelmi forgalom egyaránt pang, az adózók fizetési képessége napról-napra hanyatlik, megvallom, hogy nem hiszem, hogy a bevételek ugy, a mint azok elő vannak irányozva, az ország pénztárába be is folynak; a mi pedig a kiadási részt illeti, azt a jelen politikai constellatió közepette, szerintem, meghatározni nem is lehet. Mert ha figyelembe vesszük, hogy azon rövid idő alatt, mely a delegatió tárgyalásától a mai napig lefolyt, máris 6 milliónyi többlet esik a boszniai kiadásokra, a mi pedig nem igényeltetett, úgy kérdem a t. házat, mi fog történni és hány millió kiadási többlet lesz akkor, ha az országgyűlési szünet alatt, vagy esetleg a kormánypárt beleegyezésével, Novi-Bazárba vagy j3alonikibe megyünk. És ha én, t. ház, mindezek tudatában a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául mégis elfogadom, ezt nekem okvetlenül indokolnom kell. (Halljuk!) Nem azért teszem én ezt, mintha abban a hitben és reményben volnék, hogy a részletes tárgyalásnál valami nagyobb megtakarításokat tehetnék, vagy ez által a kormány iránti bizalomnak akarnék kifejezést adni, mert én az appropriatiót, nem pedig a költségvetés általános tárgyalását tartom bizalmi kérdésnek, mert különben nyíltan be kellene vallanom, hogy azon Komáry iránt, mely épen ellenkezőjét tette és teszi annak, amire vállalkozott, s mely meglevő súlyos bajaink nagy részben okozója, bizalommal nem viseltetem. (Helyeslés bal felöl.) Hanem elfogadom a költségvetést csupán azon kényszerhelyzetnél fogva, melybe jutottunk. Az indemnyti ideje ugyanis lejárt, s az országnak pénzre van szüksége, hogy kötelezettségének eleget tegyen, s elfogadom azon reményben, hogy b. Simonyi Lajos javaslatának elfogadásával lehetővé tétetik az, miként, ha most nem is, legalább a jövőben oly költségvetést lehet __ alkotni, mely az ország igényeit kielégíti. Eu a bizottságok kiküldésére igen nagy súlyt fektetek, daczára annak, hogy Jókai Mór képviselő úr a következó'ket mondotta: „b. Simonyi Lajos bizottságot kivan kiküldetni. Azt hiszi, hogy ez«n expedieus egyszeri sikertelensége elég ok arra, hogy ne tétessék az meg másodszor. Ha Európa megtudná azt, hogy a magyar parlamentben vau 25—30 ember, kik a fennforgó bajokat orvosolni tudják, azokat rögtön exportálnák ministereknek, mert hiszen e bajok európai bajok. Magyarországon még nincs oly rósz világ; mert igaz, hogy pénzünk nincs, de legalább van mit enni." T. ház! Ha Jókai Mór t. képviselő úr csakugyan azt hiszi, hogy ez nem baj, úgy arra kérem, eszközölje ki, hogy azon élelmi szereket, melyeket a jelen viszonyok köztt értékesíteni nem tudunk, hitelezőink készpénzül elfogadják, vagy ha komolyan hiszi, hogy pénz nem szükséges s az axcanumot kitalálta, hogy lehet az országot pénz nélkül kormányozni, csakugyan félek, hogy ha Európa ezt megtudja, legjelesebb Írónkat exportálni fogják. (Derültség a baloldalon.) De én még azon állítást sem fogadhatom el, hogy bajaink európaiak. Tudom, hogy vannak ilyenek is, különösen a békének fegyveres fenntartása, a melyből kijutott nekünk is, de van nekünk ezenkívül speciális bajunk, a mely mint szú rágódik pénzügyeinken, s ez Bosznia és Herczegovina. Es ez az, a mely a pénzügyi rendezést meg nem engedi. Mindenki tudja, hogy pénzügyeink rendezésében egy szilárd, jellemteljes péuzügyminister, Széll Kálmán hitt, de midőn a catastropha bekövetkezett, ez lehetetlenné lön. Ha ez úgy áll — a mint szerintem csakugyan. így áll — kérem Jókai t. képviselő urat, ne okozza Európát, hanem magát és pártját, hogy a boszniai occupatiót támogatja. Azt mondják sokan és tán hiszik is, hogy Bosznia elfoglalását bizonyos okoknál fogva meggátolni nem lehetett. Én, t. ház, az ellenkező nézetben vagyok, mert azt hiszem, hogy ha mindazok, kik a korona tanácsába meghívatnak, egész őszinte nyíltsággal megmondják ő Felsége előtt, hogy ez a politika mind a Lajthán innen, mind a Lajthán túl a pénzügyeket derontirozni fogja és azon férfiak teljes nyíltsággal és őszinteséggel kimondják, hogy ők. ezen politikára nem vállalkoznak : higyje el a t. ház, hogy ő Felsége, a ki alkotmányos érzületének és népei iránt viseltető atyai szeretetének annyi fényes jelét adta, ezen politikát nem engedte volna folylatui. (Elénk helyeslés a baloldalon) Nem akarom a t. ház figyelmét tovább fárasztani, csak még egyre kivánok reflectálni. T. Zsilinszky Mihály képviselőtársam azon csodálkozott, hogy gr. Nemes Nándor, ki még csak az általánosságban sem fogadta el a költségvetést, mégis elfogadta br. Simonyi Lajos indítványát. Én meg azon csodálkozom, hogy a t. képviselő ur ezen hogyan csodálkozott, mert hisz gr. Nemes Nándor azért nem fogadta el a költségvetést, mert nem tartotta elfogadhatónak, és azért nem tartotta elfogadhatónak, mert az országra nézve károsnak tartotta és épen azért kívánta b. Simonyi Lajos határozati javaslata folytán a bizottságok kiküldését, hogy ezen bizottságok találjanak módokat és eszközöket arra, hogy oly költségvetés terjesztessék elő, a melyet gr. Nemes Nándor is elfogadhat, és a mely az ország igényeit is kielégítheti. Mintán pedig én is abban a nézetben vagyok, én "s elfogadom b. Simonyi Lajos javaslatát. (Helyeslés a balon)