Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-72

72. országos ülés febmár 26. 1879. 227 nek a szive nagyot dobbant volna. Fiaiknak sem fog s hiszek a magyarok istenében, hogy századik unokájuknak sem fog. Nem fogadom el a költségvetést, járulok a Simonyi Ernő határozati javaslatához. (Elénk éljenzés a szélső baloldalon.) (Ghyczy Kálmán elfoglalja az elnöki széket.) Hedry Ernő: T. ház! Megvallom, nehezen tudtam magamat elhatározni, hogy a vita 10-ik napján szót emeljek és a t. ház figyelmét néhány perezre kikérjem. (Halljuk! Halljuk ! bal/elöl.) Annál nehezebben tettem pedig ezt azért, mert az már ezen oldalról eléggé és véleményem szerint meggyőzó'leg lett bebizonyítva, hogy mennyire szükséges b. Simonyi Lajos t. képviselőtársam határozati javaslatának elfogadása. (Helyeslés halfelöl.) Én ismétlésekbe nem akarok bocsátkozni, ezennel tehát röviden felemlítem, hogy én is úgy, mint t. barátaim ezen oldalon a kormánytól a helyzetűek megjavítását nem várom, tőle e tekintetben semmiféle ígéretet és positiv programniot nem nyertem, ennek folytán szükségesnek tartom, hogy az initiativát a ház, a parlament maga ragadja meg. (Helyeslés balfelöl.) És ha nem is tartom ezt egyedüli arcanumnak, a mely a helyzetet rögtön megjavítaná, legalább látná az ország, hogy a parlament az első lépést megakarja tenni, hogy belátta, hogy a helyzet szomorú és aggasztó, (ügy van! balfelöl.) Azonban nem ez az oka felszólalásomnak. Ezen helyről és a túloldalról is, sőt a pénzügyminister ur által is fel lett említve, hogy financiális bajainkon kívül egy másik nagy baj, hogy az országban általánosan tapasztaljuk az elszegényedést, az eladósodást, a vagyonpusztulást. Én tovább megyek és azt mondom, hogy egyik főbaja az országnak az, hogy ezen elszegényedés, ezen vagyonpusztulás épen azon osztályt éri leginkább első sorban, a mely az országban a főszerepet vitte a múltban és a főszerepet van hivatva vinni a jövőben. Értem a középbirtokos és kisbirtokos osztályt. Ezen osztály, mint nemzeti és kiváltságos rend századokon át fentartotta az ország önállóságát ; ez az, mely 1848-ban a világon páratlan önfeláldozással lemondott előjogairól, mely jelenleg is az ország sorsát vezeti és jövőben is arra van hivatva. Mert uraim, ha ezen középosztály elpusztul, lehet az ország gazdag és virágzó, de magyar nem lesz többé. Es ha tekintjük azt, hogy e pusztulásnak indult osztály javára mit tett e törvényhozásiakkor szégyennel kell bevallanunk, hogy semmit sem, hanem igenis tett kárára, elnyomására sokat. Eltekintve minden törvényektől, melyek egyenesen károsítják a középosztályt, csak azt említem mindenekelőtt, hogy az adóknak nyomasztó nagy volta leginkább ez osztályt terheli, mert mig a nagy birtokú főrangú urak jövedelmeik egy részével a megnagyobbodott adót is kifizethetik, s kisebb jövedelemmel is beérhetik, míg a köznép, a szegény földmíves egy-két napszámmal, vagy fuvarbérrel megnagyobbodott adóját törlesztheti: addig a középosztály már-már most sem bírja az adót jövedelméből fizetni, hanem kénytelen vagyona állagát megtámadni. Épen azért annál súlyosabban érzi az adók megnagyobbodását, különösen az általános jövedelmi adóét. Még inkább terheli ezen középosztályt a fényűzési adó. Ezenkívül, nehogy azt mondják, hogy a mit állítok nem tudom bebizonyítani, röviden elmondom, hogy melyek azon törvények, melyek ezen középosztályt leginkább sújtják, s nem hogy hasznára volna, só't némelyik egyenesen kárára vau. így a nagy theoriával, és ál-liberálismussal megalkotott, de tényleg csak részben életbeléptetett községi és iskolai törvény és mások. E törvények által nagy terheket vállalt magára az ország s e nagy terhek legnagyobb részét a középosztály viseli. Pedig ki tagadja, hogy a községi törvény által életbeléptetett mindenféle községi jegyző, kerülő és más tisztviselőnek legkevesebb hasznát a birtokos veszi pedig az aránylag a legtöbbet fizet érdekében. Épen igy vagyunk az iskolai törvénynyel. A községi iskolák terhét pótadó útján legnagyobb részt a birtokos fizeti, pedig gyermekeit oda nem küldi. A közmunkateher legnagyobb része szintén a birtokosra hárul. Hozzá tehetem ezekhez, hogy az adó kivetése nálunk olyan, hogy az ország legnagyobb részében októberben és novemberben még senki sem tudhatja, mennyi adót fizet. Vegyük ehhez, hogy a kataster körül már rendszeressé vált az az eljárás, hogy talajdonképen a kataster nem arra való, hogy a föld jövedelmét igazságosan kipuhatolja, hanem, hogy a hol lehet, igazságtalanul és erőszakosan az adó nagyobbodását idézze elő. Ilyen módon beláthatja mindenki, mily nyomasztó a középosztály helyzete. Ezenkívül fel kell említenem, hogy olyan törvények is vannak, melyek liberálisok ugyan, de a középosztályt határozottan terhelik. Ilyen az ipartörvény. Ez a középosztálynak egyik fő jövedelmi forrását, a regálét napról-napra csökkenti, és bizonytalanabbá teszi. Felhívom a t. ház figyelmét, különösen pedig a ministeriumét arra, hogy e tekintetben tegyen valamit. Vagy vau jogosultsága a regale fennállásának, vagy nincs. Ha van, akkor meg kell azt védni az iparszabadság ellen. Most akármilyen zsidó nyithat egy faluban liqueur-boltot, és azzal a regálét tönkre teheti. Egy további hátrányos 29*