Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-72

924 ?4. országos ülés ftbrnár 26. 187$. nek szinte van deficitje, nyomasztó adója, a miénknél nagyobb államadóssága. Azok azt aligha egy békében eltöltött deceunium alatt csinálták. Nagyon szomorú prognostikou ez a jövőre. (ügy van! a széhő búiról.) A pénzügyminister ur nem tekinti annak, mert hiszen nem vállalkozhatott volna arra, a ininek valósíthatásában elődje elvesztette hitét. 0 bizik, hogy az általa felhozott jövedelemszaporulatok utján is minden jóra fordul. Közel lennénk már szerinte e jobb fordulathoz ma is, a közbejött események nélkül. Közbejött események! Ez az ő kifejezése. Ha valami idegen, valami holdból ide cseppent ember olvasná exposéjának ezt a részét (Derültség halról) az méltán hihetné, hogy hazánkon végig söpört már a pestis, az árviz, vagy valami más isten csapása, Hogy valami vis majorral volt dolgunk, mely ellen a legnagyobb emberi erőfeszítés is hasztalan lett volna, s melyre mint valami elementáris csapásra, a kormánynak hivatkozni joga van. De tudja a nemzet, tudja a világ, hogy ez a joga nincs meg. Az a közbejött körülmény, erőszakkal, szándékosan, mesterségesen fölidézett egy körülmény vala, s attól a beleegyezést megtagadni, azt a véghezvitelére elkerülhetlen eszközök megvonása által meghiúsítani csak rajta állott, (ügy van! Igaz! a szélső baloldalon.) A törvény felhatalmazta sőt kötelességévé tette, hogy befolyását a külügyekre érvényesítse, s midőn a törvény igy intézkedett: nem a nemzet akarata, ellenére, de annak értelmében kívánta érvén yesittetni e befolyást. S nemzet még soha akaratát nem jelentette ki hangosabban, mint e kérdésben a magyar, (ügy van! a szélső balon.) Biztos lehetett felőle a kormány, hogy egy nemzet osztatlan lelkesedése fogja támogataí e „közbejött körülmény "-nyel szemben tanúsítandó ellenállásában, (ügy van! a szélső balon.) S mit tett a kormány? Kern érvényesítette befolyását, melyet a törvény értelmében gyakorolnia kellett volna azzal az Ausztriával közös közegünkre, kire még az 1867-ki imbecillis alkotmány se bizta külpolitikánk intézését korlátlanul. Nem! sőt segített neki méltatlan játékot űzni a nemzettel kétértelmű, orakulumszerű válaszokat adván a hozzá ismételve és sürgetóleg intézett kérdésekre, s a mig e ház kebelében úgy intézte a dolgot, hogy válaszait a saját érdekei és óhajtásai javára értelmezhesse a nemzet jámbor optimizmusa, — addig elnézte azt, hogy a delegatió megszavazza az áldatlan kaland költségeit vaktában, informálatlanuí, be nem vallott czím alatt. (Igaz! Ügy van! ügy van! a szélső i balon.) így idézték elő, ily mesterkedéssel azt a | körülményt, melyre ma a pénzügyminister azt ! mondja, hogy a deficit elenyésztetésére irányzott rendkívüli erőfeszítéseket meghiúsította, azzal, hogy „közbejött." (Derültség a szélső balon) Ez páratlanul méltatlan játék volt a nemzetnek nem csak érzelmeivel, de érdekeivel is. (ügy van! a szélső balon.) E játék miatt hagyta oda tárczáját az előbbi pénzügyminister; nem tudom, mert hiszen uem látjuk színét, nem halljuk a nyilatkozatát, tehát nem is tudhatom, maga a játék alacsony volta birta-e rá, vagy csak az, hogy összes erőfeszítései czélját az államháztartás rendezését látta meghiúsítva általa. Mindegy! E bűnben legalább bűntárssá nem vált s a nemzet érzületét legjobban Mustrálja az, hogy ő, a ki kíméletlen és tekintetuélküli adóbehajtási manipulácziói folytán az ország népe előtt a kabinetnek talán a legnépszerutlenebb alakja volt, egyszerre megtudta volna a rokonszenvet nyerni pusztán azon negatív elhatározásával, hogy egy ilyen politikának részese lenni nem akart. (Ugy van! ügy van! a szélső halon.) Tudom, hogy annak, miszerint a. deficit ama nagy erőfeszítések után is akkora, oka a boszniai occupatio. De ha azt keresem, hogy a boszniai occupatiónak ki az oka ? ekkor bár szeretném, de nem tehetem, hogy az okok között ott ne találjam a magyar kormányt és gyengeségét. (Uqy van! a, haloldalon és a szélső balon.) A magyar kormányt és gyengeségét!... E szó, t. ház, egy más tárgyat juttatott eszembe, egy tárgyat, melyre beszédem súlypontját fektetni akarom. (Halljuk!) Vájjon a kormány gyengesége volt-e csupán, mely e szomorú eredményt előidézte? Kimondhatjuk-e itt ebben a házban, ily apodictice ezt a szigorú, e lesújtó ítéletet? Távol van tőlem uraim, hogy az őt joggal terhelő vád súlyából a kormány vállairól csak egy szemernyit is leemelni akarjak; de én az ítéletet igy kimondani jó lélekkel nem merem, (Ralijuk! Halljuk!') A vád legnagyobb súlya őszinte és rendithetetlen meggyőződésem szerint arra a fragilis alapra esik vissza, melyen ez a kormány s Magyarországnak 1867 óta minden kormánya állott, s mely a komoly, a férfias resistentiájának a hatalommal szemben biztos támpontot nem ad. Az 1867-ben megteremtett közjogi alap forrása annak az átoknak, mely kormányainkat a végzetes gyengeséggel megveri, s mely mint megfordítása Antaeus földjének, erőtlenné teszi azt, a ki reá helyezkedik. (Tetszés a szélső baloldalon.) Távol van tőlem, azt állítani, hogy meg e törékeny alapon is nem lehetett volna több jót létesíteni, mint a mennyi létesült; sok roszat elkerülni, mely bekövetkezett; a nemzet számos jogát megmenteni, mely eljátszatott, és igen nagy érdekeket megóvni, a melyek áldozatul estek.