Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-72

Í2. országos Illés február Sfi. 18Í9* 223 telenyomott, naponkint egy-egy kötetre menő hirdetési mellékletei, s az árak, melyeken nálunk az ingatlanok kelnek, épen az ellenkezőt bizonyítják. A deficitnek ily utón való apasztása én előttem legalább nagyon problematicus érdem, s én valóban csodálkozni vagyok kénytelen, hogy ily érdemet szerezni, hogyan képezhette valakinek legfőbb, tán egyetlen államférfiúi ambitióját. Hiszen, ha van lelkünk túltenni magunkat bizonyos tekinteteken, annál könnyebb sincs, mint elenyésztetni bármi nagy deficitet. Nem szükség ahoz semmi más, mint hideg vér, s egy kis érzéketlenség, (Ugy van! a baloldalon) mely nem sokat törődik vele, ha új faj lép a réginek helyébe, ha a birtokos és kereső osztályok elszegényednek, s vagy kivándorolnak oda, a hol nem az emberi magánszorgalom kénytelen levezekelni az állami rósz gazdálkodás bűneit, vagy itt maradnak ugyan, de megteremtik nálunk is azt a más országok legnagyobb átkát, melyet ezelőtt alig ismert hazánk: a proletariátust. {Igaz! a baloldalon.) Ezen az utón nem nehéz elenyésztetni semmi deficitet, s ha az is államférfiúi érdem, akkor éhez a dicsőséghez nem egy Kecker, nem egy Colbert genieje jut el legkönnyebben, hanem egy Muraview brutalitása. {laaz! a haloldalon?] A másik pont, a melyre megjegyzést kívánok I tenni, az államadósságok kérdése. A pénzügyi i bizottság előterjesztése szerint fizetünk állam- í adóssági kamatok fejében 92.600,000 irtot, s^ jövő évre, de én azt hiszem, már az idén fizetni fogunk 90 milliót. Állami összes bevételünk nettó tétele 200 millió körül variál. Állami összes bevételeink tehát majdnem felét adósságok kamatai nyelik el. 96 millió évi kamat 5%-kal tőkésítve, 1900 milliónak felel meg. Ha meggondoljuk, hogy újabb alkotmányos áeránk előtt a földtehei-mentcsítési 200 millión kivül az országnak más adóssága nem volt: be kell vallanunk, hogy e téren legalább szépecskén felvittük a sorunkat, s e tekintetben senki siem vitathatja el tőlünk a culturállam nevet. Ezzel a „fényes" eredménnyel szemben méltán merülhet fel mindenkiben a kérdés, hogy hát van-e egyik nemzedéknek joga megterhelni az utána következőket? {Ügy- van! balfelöl) Kétségtelen joga van abban az esetben, ha oly hasznos beruházásra fordította a kölcsönt, melynek hasznát fogják venni azok a nemzedékek is, a melyekre a teher hárul. Ilyenkor teljese.: méltányos a teher egy részét, talán nagyobb részét az utónemzedékek vállaira tenni, csak ne legyen a rájuk hárult teher és az általuk öröklendö érték között valami nagy aránytalanság. De hát mit látunk itt? Ha levonjuk a | 96 millió kamat 5%-os tokéjének megfelelő "egy ! milliárd 900 millió forintból a 200 milliót jföldtehermentesítésre: marad 1 milliárd 700 millió forint. Igaz ugyan, hogy ebből az absolutismus örökét képezi 30 millió évi kainaivagyis tőkében kifejezett 600 millió frt. De az, hogy az adósság az ahsolitismus időszakából származik, egyáltalán nem jelenti még azt, hogy ezt az adósságot nem az alkotmányos aera csinálta. Ez adósság nem Magyarország adóssága volt, mielőtt azt a magyar törvényhozás annak nem fogadta, s hogy elfogadta, (ügy van! a szélső baloldalon) ez az ő ténye ép ugy, mint minden, a mit a magyar törvényhozás e minőségben cselekedett. Indokolták ugyan, hogy hiszen az absolut korszak is tett beruházásokat Magyarországon, épített utakat stb, sfaiegtette mindazt a hasznos dolgot, a mire Széchényi István gróf oly érdeme szerint reflectált utolsó művében, méltatva Bach névtelen röpiratát, a melyben el van mondva, mi minden nem történt itt Magyarországért. De úgy tudom, Magyarországba tett beruházásait még Bach maga sem becsülte föl 600 millióra. Ámde ha még ezt az absolutistikus datumu adósságot is levounók abból az adóssági tőkéből, melynek évi kamata 96 millió: még akkor is több adóssági tőke maradna egy milliárdnál, s ennél már az alkotmányos korszak semmi sophisniával le nem moshatja apaságát. Ez az övé. Több mint egy milliárd. S már most nézzük, hogy ezen egy milliárd teher fejében mily értéket hagyunk mi az utónemzedékre. Itt áll a pénzügyminister ur exposéjában, hogy 1878. végéig befektetések összege 416 millió. Tehát még a fele, sincs annak a tehernek, melylyel magunkat és utódainkat boldogítottuk. (Igaz! a szélső' balról.) A budget egyéb visszásságaira, — bőven vannak, — elég idő lesz akkor reflectálni, ha majd egyes czímei kerülnek tárgyalásra. Én csak két legjellemzőbb vonását kívántam kiemelni nem j egyedül a jelen budgetaek, hanem általában ) egész pénzügyi- és gazdasági politikánknak, i melyet 1867 óta követtünk s konstatálni azt, í hogy gazdasági életünkben a két legfőbb jeilem| vonások egyike a deficit, másika az adósság. ! S ha meggondoljuk, hogy erre az eredményre í jutnunk elég volt rövid tizenkét esztendő, s hogy ! e tizenkét év minden nagyobb katastrófa nélkül vonult el hazánk felett — mert egy nagy háború vagy rendkívülinek mondható országoscsapás sokat indokolna, a mi most indokolatlan marad. (Igaz! Ugy van! a szélső balon) valóban joggal kérdhetjük: sikerült-e hát a pénzügyminister urnak bebizonyítani azon állítását, hogy a kormány eddigi pénzügyi gazdálkodása jó és helyes volt, s találhatunk e vigasztalást egy t, barátunk azon emlékeztetésében, hogy vannak országok, melyek-