Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-72

72. országos ülés február 26. 1S79. 219 mutat. Tehát, t. ház, nekünk, a mi Magyarországösszes kormányzatát illeti, nekünk a kölcsönpénzből kell élnünk, nekünk kölcsönpénzre kell szorulnunk. [Igaz! ügy van! a hal- és a szélső balon.) Mi képezünk tehát egy oly statust, a melyet egyrészről Tisza Kálmán pénzügyminister személyéhez és ministerelnökségéhez kötött isteni gondviselés tart fenn; (Derültség a baloldalon) és képezünk másrészről egy oly statust, melyet a mi hitelezőink jóindulata tart fenn. Mert ha ők évenként nekünk egy 30 és néhány milliónyi készpénzt kölcsön nem adnának, —nagy kamatra — hát akkor nekünk be kellene zárnunk a bíróságok helyiségeit, s be kellene zárnunk iskoláinkat, be kellene zárnunk összes eulturalis intézeteinket, egy szóval a mi államunk létének meg kellene szűnni. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélső balfelöl.) Már most, t. ház, ha ez az eredmény a kormány oly Ígéretei után, melyeknek csak igen kis vázlatát volt szerencsém jelezni, hogy Magyarország kormányzatára Magyarország adóiból azon czélra, melyet a magyar társadalom, a magyar állam fenntartására visel, azon fehérből semmi sem jut, akkor én valóban kénytelen vagyok a t. kormánypárt szónokaitól azt kérdezni, hogy hát hiszik-e ők — egyébiránt ezen kérdést a t. kormányhoz is intézem — hiszik-e ők, hogy ezen gazdaságot akként lehessen még sokáig folytatni, hogy Magyarország állami existentiája megmaradjon? Megengedtem, hogy ők elérik azt, hogy még ideig-óráig fenntartsák ezen kabinetet, de azt kérdem, hiszik-e, és megvannak-e arról győződve, hogy ha ezen cabinet megmarad is, Magyarország államiságát képesek lesznek fenntartani? Prileszky képviselő ur azt mondta tegnap, hogy nem oly sötét, nem oly kétségbeesett a helyzet, mint a minőnek ezen oldalról festették. No, én azt gondolom, hogy ezen oldalról talán nem festették, hogy a ki ezen oldalról még a budgethez szólott, nem igen tett egyebet, mint a mit t. barátom tett, t. i. a költségvetés és a pénzügyi bizottság számait czitálták. No már számokkal festeni, sem sötéten, sem világosan festeni nem lehet. Azon számok beszélnek maguk. Most azonban áttérek arra, mi van azoknak a számoknak megette. T. ház! Meg volt az már jegyezve többek által, hogy Magyarország és népe igen is áldozatra kész, áldozathozatalra hajlandó, ámbár túl van már terhelve, ámbár az állami functiók teljesítéséért minden anyagi ereje igénybe van véve. En is azt hiszem, hogy talán nagy czélokért a magyar még mindig képes volna áldozni, és bár anyagi romlásával, még mindig képes volna áldozatot hozni, de csak nagy czélokért; de képes volna csak akkor, és annak biztos tudatában, hogy a mit a magyar társadalom a magyar állam fennállásáért áldoz, ugyanazt más utón, más czímen az állam a magyar társadalomnak visszaadja; de áldozni azért, hogy azon áldozatból eredő haszon élvezete ne Magyarországé legyen, hanem másé, idegené; áldozni folyton évről-évre és áldozni akkor, mikor a t. pénzügyminister ur szavai szerint a magyar középosztály a tönkxejutás szélén áll; és áldozni vég nélkül és akként, hogy a minister megtudná vagy meg akarná mondani, hogy miként és mikor lesz vége az áldozatnak: erre Magyarország népe nem képes és nem hajlandó, (ügy van! balfelöl.) Grünwald t. képviselő ur beszélt arról, hogy terjesszük a magyarságot, hogy eoneentráljuk az összes közjogi erőket és hatalmakat, és eoneentráljuk a jelen cabinet kezébe. Jókai t. képviselő ur pedig felszólít bennünket, egy lelkes hazafias felhivást intéz hozzánk, hogy tegyük félre a viszályt, egyezzünk meg, és Magyarország összes politikai erejét egyesítsük, — gondolom, hogy ő is azt gondolta, hogy a jelen cabinet kezére. Tehát egyik képviselő ur az összes közjogi erőket és hatalmakat, a másik az összes politikai erőket és hatalmakat, mind egyesegyedül a jelen cabinet, —• sőt talán ha nyíltan akartak volna beszélni, ki is mondták volna, hogy annak feje, Tisza Kálmán mimisterelnök ur, — kezére bízzuk. (Ügy van! balfelöl.) Jó, én azt állítom, hogy az az idea, a mely Grünwald t. képviselőtársamat lelkesíti, olyan, a mely felett nekünk gondolkozni, vitatkozni lehet, a melynek megvalósítása felett is lehet gondolkozni, vitatkozni akkor, a mikor az idő rájön, lehet most is, és lehet mindig. Azt hiszem, hogy az a másik eszme, melyet Jókai t. képviselő ur megpendített, hogy tegyük félre az egyenetlenséget, mint a pénzügyminister ur mondta: „Ne veszekedjünk egymással," — melyre megjegyzem, hogy a t. elnök ur nem constatálta parlamentaris természetét; — (Derültség balfelöl) ismétlem, ez az eszme is olyan, a melynek vitatásába bele megyek, hanem én azt kérdem Grüsiwald t. képviselőtársamtól, Jdztos-e arról, hogy ha mi Magyarország összes közjogi állami hatalmát, és erejét, a jelen cabinet kezébe adjak; és Jókai t. képviselőtársamtól kérdem, hogy ha mi Magyarország összes politikai erőit ezen kabinet kezére biztuk, zászlónkat lefektetjük, magunk haza megyünk, többé ellenzéket nem képezünk, a megyék kapuit bezárjuk, az összes önkormányzatot megszüntetjük és minden hatalmat ezen kabinet kezébe fogunk egyesíteni, biztosak-e önök arról, hogy ezen nagy hatalom a magyar nép, a magyar haza érdekeire fog fordíttatni ? (Élénk zajos helyeslés balfelöl.) Többet mondok, Magyarország újabbkori 28*