Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-71
71. országos ülés fehroár 25. 1879. 211 (rv. Apponyi Albert képviselő ur azt monda, hogy ez a helyzet kijátszására irányult manőver, midőn mi azt hangoztatjuk, hogy az ellenzék lépjen le a negatió teréről és adja elő terveit, mert íme br. Simonyi Lajos indítványa által az ellenzék positiv javaslattal lépett elő. Positiv e javaslat, az igaz, a mennyiben egy bizottság kiküldéséről szól, de positivnek az orvoslás mikéntjére nézve el nem fogadhatom (Igaz! 11 gy van! jobbfelöl) mert azzal t. képviselő urak, hogy önök egy bizottság kiküldését indítványozzák, meglehet, hogy jelezni akarják a mi — és eltakarni saját tehetetlenségüket: (Derültség a jobboldalon.) de azt, hogy a bajoktól miképen szabaduljunk meg, szóval a dolgok mikéntjéről egy szót sem szólnak. Bujanovics Sándor képviselő ur felszólalása, de különben is az ellenzék magatartása is azt sejtetné, hogy kezeik tele vannak tervekkel és csak fukarkodnak a javaslattétellel. De ha váratlanul igy volna, kérem gondolják meg, hogy a haza javáról van szó, ne tartsák tehát fiókjukban javaslataikat; ne burkolják azokat indítványozott bizottságok köpenye alá, hanem adják elő és ne tartsák vissza azon ideig, a míg talán a kormányra jutnak. (Helyeslés a jobboldalon.) De addig, t. ház, a míg mi meg nem győződünk arról, hogy önök nálunknál többre, jobbra képesek, mi át nem érezzük, hogy önök kezében a haza java jobban lenne megóva, addig engedjék meg, hogy higyjünk feladatunkban és ne abdieáljunk. Összehasonlítva a múlt és a szabadelvű párt uralma óta előterjesztett költségvetéseket, én ebben törekvést, sőt eredményt látok arra nézve, hogy államháztartásunkban az egyensúly helyreállittassék. És miután hiszem, hogy, daczára az újabb teher növekedésnek, ez sikerülni is fog és mert feltétlenül bízom a jelen kormány hazafias törekvésében, elfogadom a költségvetést. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) B. Bánhidy Béla: (Holnap! Holnapi) Röviden fogok szólani, mint rendesen s nem hosszú ideig fogom a t. ház figyelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Az általános budgetvifa végstádiumában nem tekinthetem feladatomnak, mindazokra kiterjeszkedni, melyek b. Simonyi Lajos határozati javaslata ellen fölhozattak, s egyáltalában a t. többség ellenérveinek czáfolgatásába bocsátkozni. Megtették ezt előttem szóló ellenzéki képviselőtársaim alaposan és kimerítően; én tehát annál inkább felmentve érezhetem magamat. Az előttem szólott képviselő urnak azonban szolgálok egy ig ei1 szerény tanácsosai; (Halljuk!) '6 szemünkre hányja, hogy concrét javaslatokkal nem birunk előállani. Fáradjon el a t. képviselő ur a könyvtárba s olvassa ott végig a naplókat s a t. ministerelnök ur ellenzéki beszédeiben meg fogja találni azon indokokat, melyek megmagyarázzák, hogy az ellenzék miért nem tartozik concrét javaslatokkal fellépni. (Tetszés a baloldalon?) Leginkább óhajtottam volna a Grümvald t. képviselő ur és nézettársai által fölvetett kérdéssel behatóan foglalkozni, átlátva azonban, hogy ezen kérdés épen nem actualis kérdés, fenntartom magamnak más alkalomra annak érdemleges megvitatásába bocsátkozni. Előzetesen azonban mégis indíttatva érzem magam, a t. képviselő ur által mondottakra három rövid észrevételt tenni. A t. képviselő ur, midőn remek beszédében terveit a háznak bemutatta, a kérdésnek pénzügyi oldalára nem reflectált. Már pedig igen érdekes lenne alaposan tájékoztatni az iránt, hogy a t. képviselő ur által javasolt reformok mennyibe kerülnek és mely összeggel fognák terhelni a budgetet? Megvallom, hogy daczára egyik t. képviselő ur azon állításának, hogy a tervezett reform igen olcsó lenne, valószínűleg azért, mert a mi a legjobb, az egyszersmind a legolcsóbb is, én azon véleményben vagyok, hogy az állami közigazgatás, melynek különben én is egyik híve vagyok, jelentékeny összeggel fokozná kiadásainkat, nem ugyaa szellemi értékben, hanem valóságos készpénzben; míg a közigazgatás esetleges javulása | aligha mutatna eredményt s javulást a költségvetés bevételi rovataiban. Én tehát csak akkor érezhetném magamat ezen irányban teljesen megnyugtatva, ha adatokkal s számokkal bebizonyítva látnám, hogy az állami közigazgatás, vagy mondjuk, a kinevezési rendszer behozatalát a budget könnyen elbírja, s ezért igen kívánatosnak tartanám, ha a t. kormány, vagy legalább a L pénzügyminister ur, ki tudomásom szerint szintén híve a kinevezési rendszernek s foglalkozott eléggé ezen eszme tanulmányozásával, szíves lenne felvilágosításokat adni. Második észrevételem politikai természetű. i Grüuwald t. képviselő ur, ki meggyőződésének egész hevével az egész magyar államot a belügyrainisteriumban concentrálni, s nemcsak a kinevezési rendszert behozni, hanem a megyék Összes még fennmaradt jogait confiscálni akarja, a magyar alsóházat úgy mutatta be, mint egy tősgyökeres magyar alsóházat, hol az államellenes tenden| fiáknak talajuk nincs. j Hát kérdem én, t. ház! minek köszönhető, hogy ezen parlament tősgyökeres magyar, annyira hazafias, nemzeti parlament? En azt hiszem, hogy a mit a t. képviselő ur saját álláspontja mellett ez irányban fölhozott, épen a megyék politikai jogainak s hatáskörének fenntartása mellett szól, mert az, hogy ezen 27*
