Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-71
212 71. országos ülés február 26. 1819. parlament tősgyökeres magyar parlament, legnagyobb részben a megyék s a megyei élet iránt leginkább érdeklődő intelligentia érdeme, s én tartok attól, hogy azon merev centralisatió, melynek apostolai azonban napról napra fogynak az egész czivilizált világban, még Franeziaországban is, de a mely mindazáltal a t. képviselő urnak annyira a szivén fekszik, s a melyet az állami közigazgatás eszméjétől igen könnyen el lehet, sőt szerintem el kell választani, mert hát a végletekig menő centralisatió és a kinevezési rendszer nem egy és ugyanaz, nem folyik egyik a másikból; mondom: hogy azon merev centralisatió, melyet Grünwald t. képviselő ur óhajt inauguráltatni, sok tekintetben egészen más eredményekre vezetne, mint a minőket a t. képviselő ur attól vár. Ezen fölfogásomat különben bővebben illustrálni, inopportuuusnak vélem. Vannak bizonyos bajok, melyek annál inkább s annál gyorsabban enyésznek, mennél többet hallgatunk róluk s mennél kevésbé feszegetjük azokat. Egyébiránt meg vagyok győződve, hogy maga a t. képviselő ur sem akarta reformjait úgy föltüntetni, mintha azoknak éle az úgynevezett nemzetiségek ellen lenne irányozva ; mert bizonyára ő is úgy érzi, mint mi mindnyájan, hogy teljes lehetetlenség, sőt képtelenség lenne, hogy bármely nagyobb méretű komoly törekvés, mely e házban nyilvánul, bármely törvényhozási intézkedés, mely e házból veszi eredetét, az úgynevezett nemzetiségek elnyomatására lenne ezélozva. E ház, hitem szerint, egyenlően mért mindenkor, s egyenlően fog ezentúl is mérni mindenkor. (Helyeslés a balon.) Harmadik észrevételem, t. ház! a t. képviselő ur végszavaira vonatkozik. A t. képviselő ur apostrofálja a ministerelnök urat. Felhívja őt, hogy tegye magáévá a t. képviselő ur intentióit s eszméit, azaz: hogy cselekedje a ministerelnök ur ellenkezőjét mindannak, mit eddig vallott ezen irányban. (Halljuk!) T. ház ! számtalanszor szemünkre lobbantatott a t. többség szónokai részéről, hogy mi, t. i. az ellenzék, csupán a kormány megbuktatására törekszünk, hogy más czélunk nincs, mint a kormányt eltávolítani. Nem akarok a fölött vitatkozni, hogy van az ellenzéknek más czélja is; hisz ezen thema már csakugyan ki van merítve. De nyíltan bevallom, hogy mi, t. i. az ellen zék birunk azon gonosz szándékkal, a kormányt megbuktatni; hisz ez az ellenzéki állásponttal járó kötelesség, s pedig lehet, gyakran igen terhes kötelesség; kiválóan súlyos kötelességgé válhatik olykor, midőn az ember az átvállalandó örökségtől inkább irtózik, mintsem arra áhítoznék. {Helyeslés baljelöl.) De hát, t. ház! mi a t. kormátiynyal szemben ülünk s nem titok előtte, hogy mi határozott ellenfelei vagyunk s megbuktatására törekszünk. Ha tehát mi követelünk esetleg olyat a t. ministerelnök úrtól, minek teljesítése reá nézve erkölcsi lehetetlenség, ez olyan ellenzéki actio, a mely a viszonyok természetében gyökerezik. De ha a kormánypárt egyik kiváló tagja, mint például Grünwald t. képviselő ur azt mondja ministerelnökének, megengedem, a legőszintébb czélzattal: én tudom, hogy te mindig, legalább szóval, a megyei autonómia egyik buzgó apostola valál; a választási rendszert a kinevezési rendszer hirdetői ellenében nagy erélylyel és kitartással védted számtalanszor; ismerem multadat s rendíthetlen elveidet: de mindezek daczára directe felhívlak, hogy szakíts multaddal és létesítsük együtt a valódi paradicsomi centralisatiót — ha mondom, egy kormánypárti képviselő ur intra muros ilyen insinuatiókkal illeti a t. ministerelnök urat, akkor azon meggyőződésre kell jutnom, hogy a kormány megbuktatására irányzott törekvés voltaképen nem olyan elitélendő cselekmény, mint a minőnek azt a többség föltüntetni szereti, mert hiszen az ő kebelében is jutnak felszínre egyes, elismerésre és utánzásra méltó szerény kísérletek. (Derültség a baloldalon.) Több ízben érte már a t. ministerelnök urat ezen padokról az a szemrehányás, hogy nem respectálta eléggé elveit és programmját. (Halljuk! Halljuk!) Hogy alaposak voltak-e ezen szemrehányások? - No én azt hiszem, erre igennel lehet válaszolni minden lelkiismeretfurdalás nélkül (Ugy van! Ugy van! a baloldalon és a szélső balon.) Azonban concedálnom kell, hogy a ministerelnök ur eddig mindannyiszor hivatkozhatott azon enyhítő körülményre, hogy azon kérdésekhez, melyekben meghátrálnia kellé, másnak is volt hozzászólása, például az egész külföldnek, és főleg Ausztriának, s így ő gyakran egy force majeurrel állott szemben. De azon kérdés, melyet t. Grünwald képv. ur fölvetett, a szó szoros értelmében belügyi kérdés; ebben Magyarország korlátlanul íendelkezik; parlamentje s kormánya minden fesz nélkül járhatnak el. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Itt tehát a t. ministerelnök ur nem áll szemben sem Európával, sem Ausztriával, sem egy force majeurrel, mely előtt neki kapitulálni kellene ? (Ugy van! Ugy van! a baloldalon és a szélsőbalon.) En tehát azon felhívást intézem a t. ministerelnök úrhoz, hogy a kellő indignatióval tiltakozzék Grünwald t. képviselő ur felhívása ellen. (Elénk derültség a bal- és szélső balon.) Mielőtt bezárnám beszédemet, a t. ház engedelmével, még egy szerény megjegyzést fogok
