Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-71

210 71. országos ülés íVbrnár 25. 187S. kormánya szétmállani egyaránt? Sokkal komo lyabbak, nehezebbek körülményeink, semhogy megengedhető volna a kísérletek terére lépni. Á mi pártunknak jutott a feladat, az ily esperhnentatiótól megóvni a parlamentet és az országot, így tekintem én, t. ház, a jelen parlamenti viszonyokat, és igy kötelességemnek tartom azon pártot, melynek tagja vagyok, s az e párt által támogatott kormányt teljes erőmből istápolni. (Helyeslés a középen^) Kötelességemnek tartom támogatni e pártot, melynek missiójában hittem és hiszek, és a melynek szereplését korántsem látom még lejárinak. A közjó, a parlamentarismus érdekében nem tartom megengedhetőnek, hogy szétrobbantassék a nézetem szerint ma egyedül életképes párt, akkor, midőn helyébe mást nem állíthatunk; nem tartón) megengedhetőnek, hogy segédkezet nyújtsunk arra, hogy itt a parlamentben a fractiók uralma inauguráltassék {Elénk helyeslés a, középen) és midőn én, t. ház, mindig örömmel veszem, ha lajtháütúli szomszédailiktól valami jót tanulunk, de őket e téren követni, megvallom, nem tartom tanácsosnak. (Helyeslés a középen.) Ezen indokok t. ház, nekem hazafiúi kötelességgé decretálják, hogy ezen párt és az ezen párt által támogatott kormánynak ma inkább, mint valaha, ha gyenge is, de hű harczosa legyek. (Helyeslés a középen.) Az ellenzéknek velünk szemben forgatott fegyverei az utóbbi időben ismét egygyel szaporodtak. E fegyvert a monarchiának külügyi actiója és az ez által reánk rótt terhek megtámadása nyújtja. Ezen actiót akkor, mikor keresztül vitetett, lehetett helyeselni, vagy elhibázottnak tartani, de ma ez túlhaladt álláspont, a megtörténtet meg nem történtté tenni nem lehet; és én azt hiszem, józanul nem lehet kívánni, hogy vessünk keresztet ma a hozott áldozatokra. és térjünk haza. azon útról, melyen eddig már előre haladtunk. Ha komoly körülményeink megengedik, és ha, midőn a haza sorsa és érdekéről van szó, szabadna és lehetne kísérlett tenni, bizony nem bánnám, ha az urak ott túlnan, megcserélnék velünk helyeiket, legalább rövid időre. Mi is tudnánk gáncsolni, csak úgy mint önök, és mi akkor legalább joggal kérdezhetuők, hogy hát mutassátok meg, mit tudtok, mii tesztek jobbat és többet? Mert bizony, önöknek is meg kellene alkudniok a körülményekkel, az önök által beterjesztett budget sem mutathatna fel kedvezőbb arányokat, az önök pénzügyministere, talán Lichtenstein József képviselő ur, (Derültség) sem kapna olcsóbb pénzt, önök sem varázsolhatnák elő egyszerre államháztartásunk ban az egyensúlyt és azt hiszem — ne vegyék rósz néven, ha őszinte vagyok, — hogy önök, mint kormány és kormánypárt, nem tartanák a boszniai expeditiót oly rettenetesnek, s abba I szép csendesen belenyugodnának. (Tetszés jobbfelől. Ellenmondás balfelSL) T. ház ! Ha az események lefolyását tekintjük, és ha a jelek nem csalnak, én ezekből | azon megnyugtató hitet merítem, hogy monarj chiánk külügyi actiója tapintatos és helyes volt; hogy érdekei a megengedett körülmények és korlátok köztt lelkiismeretesen megóvattak, s a Í mi megnyugtató reám nézve, az leginkább az, i hogy azon állásponton, melyet monarchiánk ma | elfoglal, nem látom monarchiánkat elszigetelve. ! Ha jelenleg, midőn a felhők már oszladoznak, | visszatekintünk az elmaradt láthatárra, és tanúI ságot merítünk a lezajlott eseményekből: azt j hiszem, egy meglehetős világos képet formálha| tünk magunknak arról, mi történt volna akkor, | ha AZ e házban felhangzó simpathiák, melyek a j t. túloldal által ugyancsak istápoltatok, vezették I volna monarchiánkat külügyi actiójában. Ugyau ! vájjon hol lett volna a practicus haszon, nem I szólok a neíáni veszélyekről; mennyi millióval több lett volna kiadva,, de csak egyszerű mozgósítás mennyibe került volna? E téren tehát az j ellenzéknek velünk szemben álláspontját jogo| í-ultnak nem tartom. Beismerem a külügyi actió által ránk rótt terhek súlyát, annál is inkább, mert e terheket | nem évi kamataiban, de tőkéjük egész nagyságában mérlegelem, és az e czímeni terhek annál fájdalmasabban kell, hogy essenek mindenkinek, ha meggondoljuk, hogy például földmívelési érdekeink emelésére alig fordíthatunk valamit, és egyéb cultur kiadásainkban is fukarkodnunk kell; de tekintem az újabb terhet, mint kikerülhetleu kiadást, melyet a helyzet megkövetelt, s melytől egy állam sem lehet megóva, ha érdekeire felügyelni és az őt illető események lezajlásához hozzá is akar szólani. Átérzem, t. ház, terheinknek súlyát; átérzem közgazdászati és pénsügyi helyzetünk nyomasztó voltát, és elszomörítólag hat rám, ha azon fatális körre gondolok, melyben pénzügyministereink szükségkép mozognak, midőn deficitünket csak újabb adóssággal fedezik, s folyton újabb adósságokat contrakálnak, és régebbieket convertálnak; átlátom azt, hogy a legszigorúbb takarékosság mellett is, ez xíton haladva, nem jöhetünk a kibontakozáshoz. Nagyszabású közgazdasági és pénzügyi cosieeptiókra van szükség; egyedül ezek menthetnek meg gyökeresen bajainktól, s ezeknek felvetését reménylem és várom a t. kormánytól. A közgazdászat és belügyeink elég tág tért nyújtanak a t. ellenzék működéseinek. A hol annyi az égető szükség, annyi az elmulasztott, ott méltóztassanak velünk együtt fegyvereiket forgatni, de néha a puszta roszalás és megtámadás mellé egy kis pozitív javaslattal is lépni fel.