Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-71

71. erszásfls fllés február 25. 1879. 209 zettel, a megoldandó fontos életérdekíí kérdésekkel. A mit akkor a parlament átérzett, és kezde ményezett, átérezte és helyeselte az ország, óriási többséget adván a választásoknál a szabadelvű pártnak. Megfelelt-e e párt s az általa támogatott kormány a működéséhez kötött reményeknek, e kérdésre, azt hiszem, mindenki, ki szenvedélytől menten és higgadtan fontol, ki számot tud és akar vetni az adott viszonyok és körülményekkel, igennel kell, hogy válaszoljon. (Ugy van! jobb­felÖl.) A múlt országgyűlési eyclus alatt a szabad­elvű-párt és kormánya működésén vörös fonalként húzódik keresztül ama törekvés, liogy rendezzük s consolidálni igyekezzünk pénzügyeinket. E törekvések eredményeként azt hiszem elégséges a kormány által benyújtott költségvetésekre s az államháztartásunkban feltűnt deíiczitek számos millióval való örvendetes apadására utalnunk, mely apadás megtakarítások és jövedelmi fokozó­dás eredménye; melyben azonban a bennünket, mint az ország legnagyobb részét leginkább sújtó, és, — a melyérí: leginkább szeretünk sóhajtozni, — egyenes adóemelés, a jövedelmi fokozódás­nak csakis egy csekély kis része. Visszapillantva tehát a szabadelvű-párt múlt három évi műkö­désére, én igazolva látom e párt létrejöttét, iga­zolva annak fenállását, mert látom eredményét működésének és a felelősségbői csekély közremű­ködésemre eső részt nyugodt öntudattal és lelki­ismerettel vállalom magamra. Én igazolva látom e párt fennállását és törekvését, és készséggel osztom meg a felelősséget az Ausztriával kötött legújabb kiegyezés tekintetében, mely, hogy sok tekintetben előnyösebb, mint az 1867-iki, azt alig tagadhatja valaki. (Ugy vanl baljelöl.) Hogy iga­zolt e párt fennállása és igazoltak törekvéseink eredményei, azt hiszem, elégséges az alkudozások folyamán beállott kormányválságokra utalni, midőn a számos meghívottak közöl senki az ad >tt körülmények köztt jobb és több kieszközlésére vállalkozni nem mert. A közgazdasági kérdésekben a monarchia másik felével folytatott alkudozások menete szol­gált alkalmul arra, hogy pártunk egy része tőlünk elvált és külön pártállást foglalt. Később egy a szabadelvű párttal egy időben alakult párt adta fel eddigi álláspontját, hogy egyesüljön amazok kai, kikhez ismét csatlakoztak többen, sok éveken át tüzes és nyomós védői a 67-iki kiegyezésnek, kiknek most az újabb és nézetein szerinti jobb nem tetszett, és mind e heterogén elemek azon közös mottó alatt, hogy a szabadelvű párt és kormánya tönkre teszik az országot, hogy az Ausztriával kötött kiegyezés közgazdasági létün­ket veszélyezteti. S hallottunk itt a parlamentben és az ellenzéki sajtóban nagyszerű kritikákat, de KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. III. KÖTET. hogy valaki concret javaslattal is állott volna elő, [Mozgás balfelöl. Halljuk ! a jobboldalon) hogy miként kell a dolgokon segíteni, mi volna az orvoslás módja, arról bölcsen hallgat a krónika. (Mozgás bulfélbl. Helyeslés jobbfelöl.) A kritika terén mozogni nagyon könnyű dolog. Az ellenzék álláspontja mindig háládatos, kivált nálunk, hol a múlt traditióinál fogva a kormányt szidni még mindig népszerű. (ügy van! a jobboldalon.) Az ellenzéknek elégséges eszköze volt és a közbejött események segédkezet nyújtottak neki arra, hogy a közvéleményt magának megnyerje. S ime mit látunk ? A legközelebb múlt országos választások megmutatták, hogy a nemzet zöme nem hagyta magát tévútra vezettetni; igazat adott a szabad­elvű párt és a kormány álláspontjának, és sza­vával szentesítette alkotásait. A múlt események ezen rövid vázlása után legyen szabad nézeteimet ezekből levonva elmon­danom (Bánjuk!) közgazdasági viszonyaink, pénz­ügyi helyzetünk vájjon nem joggal követeli-e ma is minden erő összműködését? Nem teszi-e köte­lességgé az általam is beismert súlyos körülme'­nyek köztt, hogy az e parlamentben létező factorí, mely eddigi működésében már eredményeket mu­tathat fel, igyekezzünk továbbra is fenntartani? Nem lerombolni a meglevő épületet akkor, midőn az újonnan felállitandónak tervével még nem va­gyunk tisztában. Mert t. ház, midőn nem akarom tagadni, hogy az ellenzéki pártárnyalatok köztt végbe ment vagy újabban szándékolt egyesülés valamikor ne legyen képes egy egészséges párt létrehozására, hogy a ma még nagyon is hete­rogén elemek az összeszokás, az egy nagyobb czélrai törekvés, kedvencz eszmék részbeni fel­áldozásával idővel ne lehetnének homogénekké. De viszont constatáinom kell, hogy a táloldalon egyestilt vagy egyesülendő eleinek származásuk, törekvéseik, ellenzéki álláspontjuknál fogva igenis képezhetnek egy pártot, egy létező párt szét­robbantására és egyesülhettek a létező kormány megbuktatására, de a közérdek, a parlamentaris­mus érdekében megkívánt, hosszabb időre élet­képes pártot netáni kormányra juthatás esetén ma még nem képezhetnek. (Helyeslés a jobbolda­lon) A következés mutatja. Hisz, t. uraim, elég­séges végig nézni önök sorain, (Derültség) mert én, beismerve nagyon is korlátolt felfogásomat, már azt sem tudom elképzelni, hogy önök képe­sek lennének a tárczákat maguk közt szétosztani a nélkül, hogy mindjárt e kisérktnéi pártjuk szét ne hullana alkatelemeire. De feltéve, hogy e processus nagy vajúdá­sok közt sikerülne, vájjon nem fogná-e minden fractio a maga kedvencz eszméinek keresztülvitelét, a másik kedvencz törekvéseinek rovására for­ceirozni. Es vájjon igy a legegyszerűbb belügyi reform-kérdés megoldásánál nem fogna-e párt és 27

Next

/
Thumbnails
Contents