Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-71

71. erszásfls fllés február 25. 1879. 209 zettel, a megoldandó fontos életérdekíí kérdésekkel. A mit akkor a parlament átérzett, és kezde ményezett, átérezte és helyeselte az ország, óriási többséget adván a választásoknál a szabadelvű pártnak. Megfelelt-e e párt s az általa támogatott kormány a működéséhez kötött reményeknek, e kérdésre, azt hiszem, mindenki, ki szenvedélytől menten és higgadtan fontol, ki számot tud és akar vetni az adott viszonyok és körülményekkel, igennel kell, hogy válaszoljon. (Ugy van! jobbfelÖl.) A múlt országgyűlési eyclus alatt a szabadelvű-párt és kormánya működésén vörös fonalként húzódik keresztül ama törekvés, liogy rendezzük s consolidálni igyekezzünk pénzügyeinket. E törekvések eredményeként azt hiszem elégséges a kormány által benyújtott költségvetésekre s az államháztartásunkban feltűnt deíiczitek számos millióval való örvendetes apadására utalnunk, mely apadás megtakarítások és jövedelmi fokozódás eredménye; melyben azonban a bennünket, mint az ország legnagyobb részét leginkább sújtó, és, — a melyérí: leginkább szeretünk sóhajtozni, — egyenes adóemelés, a jövedelmi fokozódásnak csakis egy csekély kis része. Visszapillantva tehát a szabadelvű-párt múlt három évi működésére, én igazolva látom e párt létrejöttét, igazolva annak fenállását, mert látom eredményét működésének és a felelősségbői csekély közreműködésemre eső részt nyugodt öntudattal és lelkiismerettel vállalom magamra. Én igazolva látom e párt fennállását és törekvését, és készséggel osztom meg a felelősséget az Ausztriával kötött legújabb kiegyezés tekintetében, mely, hogy sok tekintetben előnyösebb, mint az 1867-iki, azt alig tagadhatja valaki. (Ugy vanl baljelöl.) Hogy igazolt e párt fennállása és igazoltak törekvéseink eredményei, azt hiszem, elégséges az alkudozások folyamán beállott kormányválságokra utalni, midőn a számos meghívottak közöl senki az ad >tt körülmények köztt jobb és több kieszközlésére vállalkozni nem mert. A közgazdasági kérdésekben a monarchia másik felével folytatott alkudozások menete szolgált alkalmul arra, hogy pártunk egy része tőlünk elvált és külön pártállást foglalt. Később egy a szabadelvű párttal egy időben alakult párt adta fel eddigi álláspontját, hogy egyesüljön amazok kai, kikhez ismét csatlakoztak többen, sok éveken át tüzes és nyomós védői a 67-iki kiegyezésnek, kiknek most az újabb és nézetein szerinti jobb nem tetszett, és mind e heterogén elemek azon közös mottó alatt, hogy a szabadelvű párt és kormánya tönkre teszik az országot, hogy az Ausztriával kötött kiegyezés közgazdasági létünket veszélyezteti. S hallottunk itt a parlamentben és az ellenzéki sajtóban nagyszerű kritikákat, de KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. III. KÖTET. hogy valaki concret javaslattal is állott volna elő, [Mozgás balfelöl. Halljuk ! a jobboldalon) hogy miként kell a dolgokon segíteni, mi volna az orvoslás módja, arról bölcsen hallgat a krónika. (Mozgás bulfélbl. Helyeslés jobbfelöl.) A kritika terén mozogni nagyon könnyű dolog. Az ellenzék álláspontja mindig háládatos, kivált nálunk, hol a múlt traditióinál fogva a kormányt szidni még mindig népszerű. (ügy van! a jobboldalon.) Az ellenzéknek elégséges eszköze volt és a közbejött események segédkezet nyújtottak neki arra, hogy a közvéleményt magának megnyerje. S ime mit látunk ? A legközelebb múlt országos választások megmutatták, hogy a nemzet zöme nem hagyta magát tévútra vezettetni; igazat adott a szabadelvű párt és a kormány álláspontjának, és szavával szentesítette alkotásait. A múlt események ezen rövid vázlása után legyen szabad nézeteimet ezekből levonva elmondanom (Bánjuk!) közgazdasági viszonyaink, pénzügyi helyzetünk vájjon nem joggal követeli-e ma is minden erő összműködését? Nem teszi-e kötelességgé az általam is beismert súlyos körülme'nyek köztt, hogy az e parlamentben létező factorí, mely eddigi működésében már eredményeket mutathat fel, igyekezzünk továbbra is fenntartani? Nem lerombolni a meglevő épületet akkor, midőn az újonnan felállitandónak tervével még nem vagyunk tisztában. Mert t. ház, midőn nem akarom tagadni, hogy az ellenzéki pártárnyalatok köztt végbe ment vagy újabban szándékolt egyesülés valamikor ne legyen képes egy egészséges párt létrehozására, hogy a ma még nagyon is heterogén elemek az összeszokás, az egy nagyobb czélrai törekvés, kedvencz eszmék részbeni feláldozásával idővel ne lehetnének homogénekké. De viszont constatáinom kell, hogy a táloldalon egyestilt vagy egyesülendő eleinek származásuk, törekvéseik, ellenzéki álláspontjuknál fogva igenis képezhetnek egy pártot, egy létező párt szétrobbantására és egyesülhettek a létező kormány megbuktatására, de a közérdek, a parlamentarismus érdekében megkívánt, hosszabb időre életképes pártot netáni kormányra juthatás esetén ma még nem képezhetnek. (Helyeslés a jobboldalon) A következés mutatja. Hisz, t. uraim, elégséges végig nézni önök sorain, (Derültség) mert én, beismerve nagyon is korlátolt felfogásomat, már azt sem tudom elképzelni, hogy önök képesek lennének a tárczákat maguk közt szétosztani a nélkül, hogy mindjárt e kisérktnéi pártjuk szét ne hullana alkatelemeire. De feltéve, hogy e processus nagy vajúdások közt sikerülne, vájjon nem fogná-e minden fractio a maga kedvencz eszméinek keresztülvitelét, a másik kedvencz törekvéseinek rovására forceirozni. Es vájjon igy a legegyszerűbb belügyi reform-kérdés megoldásánál nem fogna-e párt és 27