Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-71

208 í\, omágos Ülés február &. Í8Í9* szükséglete fejében 20 millió forintot, kéretik a delegatióktól 1878-ra póthitelképen 46 millió és kéretik 1879. év második felére 13 millió forint. Ez összesen véve 139 millió forintot tesz s ennek Magyarországra eső quotája, nem a minister ur által számított 35 millió és ennek megfelelő 43 milliónyi rente, hanem 43 millió 600 ezer forint készpénzben és ennek megfelelő 53—54 milliónyi rente, ezen összegnek kamatterhe tesz az aranyagionak 17% hozzászámításával, kerekszámban 3.700,000 frtot, és ezen összeghez hozzászámítva azon 900,000 frtnyi kamatteher-többletet, melyet maga a t. pénzügyminister ur, mint a foglalás következtében beállott értékcsökkenést számít le, úgy azon esetre, ha 1879. deez. 31-én túl Magyarország Boszniára többet egy fillért sem ad ki, az ebből Magyarországra háramló évi teher 4.600,000 frtot tesz ki évenkint. E teher nagysága felett lehet vitatkozni, de ez egy olyan évi teher, a mely majdnem egyenlő Magyarország és Erdély összes közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásaival, (ügy van! balfelöl) egy olyan teher, a mely épen oly nagy, mint Magyarország vallás és közoktatási költségvetése ; (Igaz! balfelöl) én egy olyan terhet csekélynek elismerni képes nem vagyok. De, t. ház, én is hiszem, hogy Magyarország ezen terhet, sőt talán ennél nagyobb terhet is elviselni képes, de hogy elviselni képes legyen ilyen nagy terhet, arra mindenekelőtt szükséges, hogy lelkesülni tudjon a czélokért, arra szükséges, hogy olyannak ismerje a czélokat, a melyek érdemesek a munkára, fáradságra, a nélkülözések elviselésére és áldozathozatalra; e hit nélkül egy 4.600,000 frtnyi állandó évi teher olyan nagy, melyet, tartok tőle, a nemzet elviselni csakis anyagi romlásának árrán lesz képes. A t. minister ur panaszkodik, hogy e házban különböző pártárnyalatok vannak, hogy fractiókra oszlunk és midőn ezt tesszük, nem állunk a helyzet komolyságának színvonalán. Ugy hiszem, hogy a miénkhez hasonló viszonyok mindig mélyebben gyökereznek, nem a képviselők szeszélyétől függnek. A pártokat és különösen a kormányt támogató pártot, csakis a kitűzött czélok helyességének, az e czélok elérésére megválasztott eszközök czélszerűségének felismerése képes összetartani, és ha ma nincs a kormánypártnak olyan nagy többsége, mint 1875-ben volt, ugy ne tulajdonítsa azt az ellenzék működésének, — bár ez ránk nézve nagyon hizelgő lenne; — hiszen mindazok, a kik a túlsó oldalról felszólaltak, kimutatták, hogy mennyire nem bir az egyesült ellenzék az országban rokonszenvre, népszerűségre szert tenni; és ennek igazolásául felhozták, hogy azon képviselők is, a kik a kormánypártból kiléptek, elhagyták ugyan a kormánypártot, de nem csatlakoztak azon párthoz, a mely a nemzet rokonszenveit nem birja, a melynek politikájával nem rokonszenveznek. Ha ez ugy van, t. ház, ha azon t. képviselők kiléptek a kormánypártból a nélkül, hogy itt a házban, bármely párthoz csatlakoztak volna, akkor az csak lesújtó az önök politikájára nézve, mert ez azt bizonyítja, hogy ezen t. képviselők, daczára annak, hogy e házban bármely ellenzéki pártnak elveit vallanak, vagy törekvéseivel rokonszenveznének, mégis kiléptek a kormánypártból; mert annak politikáját tovább támogatni lelkiismeretük meg nem engedte, és kiléptek a kormánypártból akkor, midőn tudták, hogy ez által csak önnöntevékenységüket paralisálják. (Helyeslés balfelöl.) Az mondatik, hogy nem állunk a helyzet komolyságának magaslatán: de hát a helyzet komolyságának magaslatán áll-e a kormány, a mely osztja, felismeri, hirdeti a saját politikája következtében támadt aggodalmat, a mely ismeri a nemzet közérzületét, látja elszegényedését, de azért nem változtatja meg politikáját, nem használja fel befolyását a monarchia politikai irányának megváltoztatására, hanem felhasználja állását csak arra, hogy ezen politikát és ennek következményeit elháríthatlan világeseménynek tüntesse fel. Én azt hiszem, hogy midőn a kormány ezt cselekszi, nem áll a helyzet színvonalának és komolyságának magaslatán. Ezek után elfogadom Simonyi Lajos báró határozati javaslatát. (Helyeslés halfelöl.) Perényi Zsigmond: T. ház! Minthogy Bujanovics képviselő úrral szemben épen ellenkezőleg Ítélem meg a mai helyzetet, és igy a mai politikai helyzetre vonatkozó nézeteim az övével egészen ellenkeznek, bátorságot veszek magamnak arra, hogy felszólaljak (Halljuk!) s kijelentsem, hogy én miért fogadom el az előttünk fekvő költségvetést s miért pártolom az azt benyújtó kormányt. A t. ház engedelmével azonban, hogy nézeteim és indokaim fejtegetésében logikai végeredményhez juthassak, kell, hogy az ez előtt történt eseményekről is megemlékezzem. Teszem pedig azt annál inkább, mert az igen t. ellenzék részéről, a most folyó vita alatt is nemcsak álláspontunk egészben, de a párt s a párt által támogatott kormány fennállása óta való működésében lett elitélve. (Halljuk!) Igyekezni fogok azonban ismétlésekbe nem bocsátkozni és a mennyire lehetséges, nem sokáig élni vissza a t. ház szives türelmével. (Halljuk!) Midőn annak idejében parlamentünk két nagy pártja egyesült, történt ez azon érzetből, hogy az akkori pártállások tarthatatlanok, hogy parlamentáris életünk érdekében szükséges egy erős parlamenti párt megalkotása, szükséges szemben a nyomasztó pénzügyi s közgazdasági hely-