Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-71

I (|A0 71. orMifM üli mondani, hogy kár volt neki Palotáu tálmennie, mert a Louvre soha fel nem gyújtatott, a mi elégett, az a Tuilleriák. (Derültség balfeWl. Zaj jobbjelöl) Az összehasonlítás tehát nélkülözi a föalapot. Beszélt Jókai t. képviselő ur az absolutismusról és az absolutisinust a népek kormányából akarta kimagyarázni, és nuiga is oly komor képet csinált a beszédéhez, mintha Caligula kormánya alatt élne. Meg kell támadnom azon összehasonlítást, melyet ő a lapirodalommal tett, hogy t. i. az absolut uralom alatt csak 3 lap existált volna Magyarországon; mert, t. ház, ez nem áll, miután Jókai Mór maga 4 lapot szerkesztett, a mint most is 4 lapot szerkeszt. Tehát a mi az újságok számát illeti, az absolutismus és a liberalismus rajta yalami nagy változást nem tett. És különben is az ő irodalmi működésének legszebb kora épen akkorra esik, akkor publicálta ő azou rémítő sok munkát, a tükröket; kis tükröt, nagy tükröt, a Decamarout, meg a Kilomeront — még nem tudom hány munkáját. Mindebből az látszik, hogy ő azon absolutismus alatt irodalmilag jól találta magát. Nem azért mondom pedig mindazt, mintha én az absolutismust akarnám védelmezni, mert hiszen ezt már rég elitélte ország és nemzet. Mondotta még Jókai M. képviselő ur azt is, hogy ő inkább óhajtaná, hogy ha az élőfejet rugdalnánk; meghiszem, mert hiszen ő a fejét, nagyon jól kitapeeziroztatta. {Nyugtalanság jobbjelöl. Felkiáltás: „Nagyszerű.") A mi pedig azt illeti, hogy ő az élőfejet kívánná inkább odaadni a bakónak, úgy azt látom, hogy erről is van gondoskodva nála, minthogy a reactio aligha fogja Jókai fejét kívánni ; mert nem tudnám, hogy az osztrák kényuralom valaha a szt. István keresztes vitézeket lefejeztette volna. (Zaj jobbfelöl.) A magyar Robespierrek pedig mindig megemlékeznének a Jókai irodalmi működéséről, s nem esnének azon hibába, melybe a franczia Eobespierrek estek, midőn nemzeti költőjüket André Cbenier-t lefejezték. Ezzel leszek bátor egy pqsitivabb szónokra, Láng Lajos úrra átmenni. O szives volt egy csomó statistikai adatot felolvasni és Pfeiffer német statistikáját mintegy magyar kiadásban elénk terjeszteni. Én a statistikában az ily fej számításokat.... Láng Lajos (közbeszól): Azt nem használhattam, hiszen még 66-ból való. Pázmándy Dénes: Van egy második kiadás is 1877-ből és ennek az utolsó lapján az foglaltatik: táblázata fejszerinti számításokról. Mondom, én az ilyen fejszámítást nem akarom imitálni, mert azt minden financz statistikus régen elitélte, azért nem bizonyítanak ezek semmit sem, mert fobrnAr fi. 18f». mások a viszonyok nálunk és azon külországokban, (Igaz! Ugy van! balfelöí) és különösen, hogyan lehet a mi adóképességünket összehasonlítani az angolokéval, mely államnak külkereskedelmi bilancza több öt és fél milliárdnál, melynek jövedelmi adó alá bevallott adóalapja 6 ezer milliaid; vagy hogyan lehet összehasonlítani Francziaországéval, melynek bilancza az 5 milliárd megfizetése — miután ez az állam egy évről *• másikra 600 milliónál többel adóztatta meg magát* — utána már is plust mutat ? Az ilyen számításoknak semminemű értéke nincs. (Pedig a? ugy vani baljelöl.) Láng képviselő ur hivatkozott még arra, hogy azóta, mióta az ellenzék a budget-vita felett beszél, a magyar állampapírok árfolyama körülbelül 5%-al növekedtek. Ha ez igy lett volna, úgy körülbelül 20, 25 milliót használtunk a& országnak rövid egy hét alatt. Méltóztassék nekem kimutatni, vájjon azok a túlsó párton levő szónokok használták-e valaha ennyit az országnak? Én kimutatom, hogy 19-én, midőn Láng Lajos ur beszélt, a papírok a börzén 15 krral estek. (Derültség balfelöl.) Fentebbiekből tehát az ellenzék ellen érvet kovácsolni nem lehet. De kénytelen vagyok Láng ur adatát a magyar járadék cursusa növekvéséről kiigazítani, mert az nem 5°/o, de csak 27s°/o-al emelkedett. És annak nagyon jól lehet tudni a titkát, a mi nem egyébben áll, mint börzei manőverben; miután a pénzügyminister ur kijelentette, hogy a jelen cursua mellett emittálni nem fog, pedig emittálni ke.ll

, nagyon természetes, hogy a eursust emelte. Én, Láng képviselő urnak, a ki talán nem annyira jártas a börze titkaiban, megvallom, hogy azon 15 frtnyi hanyatlást, én idéztem elő egy pár ezer rentéuek eladásával. A pénzügyminister ur, a ki nem oly malitiosus, mint én, bezzeg nem fogja megmondani, hogy mennyibe kerülnek neki ezen forcirozott cursus-emelések. De a mi a cursust illeti, nem hiszem, hogy olyan nagyon előnyös lehet a kormánypártra nézve a magyar állam-papírok árkeletét emlegetni, mert én is voltam bátor a londoni StockExchange február 20-iki jegyzékei szerint egy kimutatást állítani össze, a melyben a félvilág állampapirosainak árkeleíei kitüntetvék és azt találtam, hogy a különféle államok kölcsöneit 1% kamat s aranyra átszámítva: Anglia kölcsöne áll 36.25, Francziaországé 26.—, Hollandiája 25.25, Észak-Amerikáé 25.25, Belgiumé —.25, Németországé (Reiehsanleihe) —.24, Svédországé 22.55, Oroszországé — mely pedig csak most költött egy háborúra 3 milliárd rubelt — Í8.00, Brazíliáé 18.60, Portugállia 17.— Austria 16.50, Olaszország 16.—, China 12.80, Japán 12.33, Magyarország 12 — 10. Magyarország tehát minden európai államok közt, kivéve a három bankrot