Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-71

71- országos ülés február 25. 1S79. 187 kilátással felhasználni , minek bebizonyítása egyedüli czélja felszólalásomnak. A mi adózóink szerzési képességét illeti, előttem hazánk nemzetgazdászati tevékenysége úgy tűnik fel, mint valakinek működése, ki esak egyik, még pedig kevéssé gyakorlott kezével dolgozik. Magyarországon jelenleg csak mezei gazdászat létezik, melyet akár mit is mondjanak, szerencsétlen vámszerződéssel az országnak egy részére nézve kevésbé jövedelmezővé tettünk. Magyarországi iparüzletről vajmi keveset lehet mondani. Már pedig, hogy kizárólagos agriculturalis államok, cultur-államok nagymérvű szükségleteinek eszközeit előállíthassák, erre példa nem létezik. Dreher sörföződéje több adót fizet, mint nálunk egyes vármegyék összes adózói. Hogy pedig hazánkban az ipar fejlesztése lehetetlen volna, erről engem addig senki meg nem fog győzni, mig be nem mutatja, hogy azon magyar nép, mely tudományos és művészeti pályán a világ-hírnevet magának kivívta, ipariizletre képtelen, és be nem bizonyítja , hogy kiszorítására számtalan más termékeink, például a sónak, mely használatlanul folyóinkba dobatik, gyári felhasználásra alkalmas nem volna, hogy végül czukoriparunk az 1868-ki kiegyezés daczára is tőlünk függő kedvezmények és kezdetben! kímélet által nálunk honosítható nem volna. Lehetséges bizony iparunk emelése, ámde erre első sorban szakértők és iparosok kiképezése szükséges. Hogy ezen ügy iránt mily kevés érzékkel bírtunk, mutatja azon körülmény, hogy hazánkban 1000 mérföldnyi területen számtalan jelentéktelen városokbani két, sőt három parallel gymnasium között, melyből a görög és latin nyelvnek hanyag tanítása mellett, tömeges hivatalnoki és ügyvédi sarjadék kerül ki, alig három vagy négy reáliskola létezik, magasabb technikai tanodának pedig nyoma sincs, úgy annyira, hogy csak módosabb ifjaknak sikerül ezen képzettséget Pest, Bécs, Zürich, München és Karlsrühe tanodáiban maguknak megszerezni. De t. ház, ezen mulasztási hibák gyógyításának, ha nem is hasonló nagy eredménynyel, de bizonyára rövidebb idő alatt érvényesíthető lehetne hazánk kimerült adózóinak vállain nehezülő azon terheknek eltávolítása, melyeket a rideg doctrinarismus — s valljuk be őszintén — elhamarkodott bár hazaszeretetünkből eredő hiúságunk emelt e vállakra, midőn Európa legműveltebb államaiban fennálló, a népre nézve költséges intézményeket létesítettük hazánkban, melyekre népünknek nemcsak mi szüksége nem volt, de a melyek a nélkül, hogy közkiadásainkat apasztották volna, az államnak különböző feladatait sem segítették elő, s melyek csak azon eljárásra emlékeztetnek, midőn valaki kesztyűt váoá kinek még csizmája sincsen. Alig hiszem, hogy sz^V ' >s lenne ezen doctrinarismus szülött.. „«, még fel is említenem a közjegyzői intézetet, melynek teendőit bírósági közegeink jelentéktelen munkaszaporítással, de mindenesetre a népre nézve megnyugtatóbban és jobban ellenőrizhetőleg végezhetnének, és azelőtt végezték is, mielőtt a szegény falusi ember, hogy házastársát csekély hagyatékban részesíthesse, több mértföldnyi távolságban közjegyzőhöz kellé folyamodnia. Szükséges-e felemlítenem a bírósági végrehajtói intézetet, annak országszerte ismeretes minden ellenőrzést kijátszó rombolásával. Meg kell-e neveznem a perrendtartásilag behozott központi hivatalos lapban! árvereléai hirdetményeket, melyek nem ritkán a követelés tőkéjét felülmúlják, s mely hirdetések a közönségnek tudtára soha sem jönnek. Fel kell-e említenem a telekkönyvi használatnak költséges voltát, melyet kisebbrendű fekvőségek átruházásánál a vételárnak néha 30 — 50% túlmenő költségek merülnek fel. Ezek s ezekhez hasonló kiadások, tiszt, ház, azon terűk, melyek a népet adótehetetlenné teszik, mert kifosztják azelőtt, mielőtt az adószedőhez eljutna, mit bizonyítnak azon 100,000-re menő adóvégrehajtások, melyek hazánkat a Sóosmezőtől a Lajtáig egy nagy lomvásárrá alakították, bár mennyire is legyen staíistikailag bebizonyítva, hogy adónk a nép számához arányosítva, más államok adóinál csekélyebb. Ezen meggyőződésem annál erősebb, mennél kétségtelenebb az, miszerint adózóink nagyobb része — a megszüntetett úrbéri szolgálatot és dézsmákat tekintetbe véve — jelenleg kevesebb terheket visel fekvőséffe után. mini 30 évekkel ezelőtt, s mert el nem vitázható azon tény, mikép ezen új intézmények behozatala előtt a népnek elszegényedése nem mutatkozott. Távolítsuk el e terheket, t. ház, a nép vállairól s óvakodjunk jövőre a doctrinarismus sürgetéseire a népnek erején vivi sectiói műtételeket elkövetni s hazánk adózó népe adóképessé váland. S t. ház, ha a doctrinarismus ezen kinövései kiirtatnak, nézzünk utána azon károknak is, melyeket a centralisatió kiadásainkban okoz, midőn államháztartásunk számtalan szükségletei, melyek részletes vállalkozási szerződések által jutányosabban lehetnének beszerezhetők, általános vállalkozóknak adatnak által, például útkészítési anyagok beszerzése és a rabtartás, mely utóbbira, 18-al naponkint számítva, csak az államügyészségeknél 652,135 frt van előirányozva, raidőa köztudomású tény, hogy a rabok sok helytt harmadik alvállalkozó által 9 vagy 10 krérí naponta 24*