Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-70
70. •rwAgo* filé* tbraár S4, 1879. 17 J mondanom, hogy én szükségesnek tartom hazánkban az önkormányzatot, mert ez a szabadságnak legerősebb és leghathatósabb támasza. [Helyeslés balftWL) S épen ezért tartom ezt szükségesnek a nemzetiségi kérdés szempontjából is, mivel azt hiszem, hogy a többi nemzetiségeket csak akkor fogjuk igazán és szivből e hazához csatolni, ha e hazából mindenki számára a jólét és szabadság országát alakítjuk. {Helyeslés a szélső balon.) A mi azt illeti, hogy a magyar nyelv erőszakosan terjesztessék, ezt szemben oly nemzetekkel, melyek szívósan és élénken ragaszkodnak saját nemzetiségükhöz, és épen most, midőn Európa délkeleti részébeu fel van kavarva az egész világ; oly szerencsétlen és végzetteljes kezdeményezésnek tartom, hogy attól félek, ez a magyar fajnak és nemzetiségnek pusztulását és romlását vonhatná maga után. {Igaz! Ugy van) a szél&Őbalon.) De én ezeknek a dolgoknak vitatásába most, mondom, bocsátkozni nem akarok, de legyen gzabad rámutatnom arra, hogy t. képviselőtárgamnak nézetei majdnem mind hibás feltevéseken alapulnak s e szerint nem hiszem, hogy az ily hibás alapokra fektetett épület fentartható lenne. Ugy látom, hogy Grünvald és Dárday képviselő urak valóságos szélmaloin-harczot folytatnak akkor, midőn a régi megyei municipalis rendszer ellen támadnak. Hiszen azon régi megyei autonómia nem is létezik többé. {Fölkiáltások a szélső baloldalon: Bár léteznék'.) Már 1848-ban szűkebb térre redukáltatott a megyei önkormányzat, azon törvény által, hogy évenként tartatván országgyűlések, a magas politika a megye terméből az országgyűlés termébe ment át. Jött azután a deákpárt, mely elvette a törvényhatóság hasonfelét, midőn elvette tőle a törvénykezést és jött a jelen kormány, mely behozta a közigazgatási bizottságokat és a választott tisztviselőkre nézve az ismeretes fegyelmi eljárást; és most Magyarországon tényleg alig van több önkormányzat, mint pl. Oroszországban, a hol a képviselőtársam által bizonyosan jól ismert Zemstvo önkormányzati intézmény olyan, hogy aligha nem több önkormányzati szabadságot ad a népnek, mint a mely nálunk jelenleg van. E szerint bármint bizonyíts ak i s be a t. képviselő urak, hogy a mi most fennálló rendszerünk nem jó, és hogy azt mint hibást reformálni kellene: azt hiszem, hogy azzal az önkormányzat ellen, illetőleg a centralIsatio mellett semmit sem bizonyítanak. {Ugy van ! a szélső bolodalon.) Épen oly hibás nézetem szerint a képviselő urnak azon második alapfeltevése is, hogy nekünk nincs többé szükségünk azon önvédelmi eszközökre, melyekre a régi időben rászorultunk, mert e részben az idők teljesen megváltoztak és jelenleg az államhatalom a mi kezünkben van. j Ezzel szemben tudvalevő tényekre hivatkozom, {Halljuk!) Vájjon nem tapasztaljuk-e minduntalan és mindinkább, hogy Bécsben Magyarország jogaival szemben most is megvannak azon törekvések, megvan azon udvari, azon házi politika, megvan a militarismus, a birodalom egységére való törekvés, mint volt ezelőtt? Hogy tehát az önvédelem eszközeire többé szükségünk nem lenne, azt állítani nem lehet. Ez az érv tehát a mellett, hogv az autonómiára már többé szűkségünk nincs, nézetem szerint nem talál. {Ugy van! a szélső balon.) A mi pedig azt illeti, hogy a magyar államhatalom kezünkben van, —• nohát az isten legyen irgalmas és kegyelmes azon államhatalomnak, mely a mi kezünkben van. Azt mondotta, gondolom, Láng Lajos képviselő ur, hogy mi a ministerelnökön kivül a többi niinistert csak marionettének tartjuk. Fájdalom, nemcsak a többi ministereket, hanem az egész kormányt, az összes államiaskodásunkat nem lehet egyébnek tartani, mint marionette, magyarul mondva Paprika Jancsi szinháznak, melynek még a magát leghatalmasabbnak geraló minden szereplőit is Bécsből rángatják {Ugy van! Ugy van! a szélső balon.) Ha hibás a képviselő urnak ezen két alapfeltevése, az ő — különben jeles — beszédéből igen sok állítást lehetne még idézni, a melyek — pedig ilyenekre vannak okoskodásai mind építve — a kritika próbáját ki nem állják. Azt mondja pl., hogy állainköltségvetésünkben a nmnicipalismusnak, az állam elleni oppositiónak szelleme kisért. Engedelmet kérek, de én azt, hogy hol látszik ki a régi municipalismus szelleme ezen költségvetésből, felfödözni nem vagyok képes. Én ennek nem látom még csak nyomát sem, sőt azt hiszem, hogy épen ezen budget egyenes kinyomata annak a közösügyes, adósságcsináló, modern cultur-államnak, mely jelenleg a régi municipalis állapot helyébe lépett. Azt is monda a t. képviselő ur, hogy azon régi veszély helyett, melynél fogva Bécs ellen voltunk kénytelenek magunkat védelmezni, legújabban a nemzetiségi viszály lépett. Megvallom, bámulom, mikép lehet ennyire ignorálni a történelmet! Tudva levő, nagyon is tudva levő dolog, hogy a nemzetiségi viszály nem 1867 óta támadt; meg volt 1848 előtt is, épen 48-ban érte el culminatióját. Azt is mondta a t. képviselő ur, hogy „jó közigazgatás képes elaltatni a nemzetiségi antagonismust; mutatja ezt Francziaország példája." Azt hiszem, hogy a mi nemzetiségeink nem oly anyagból vannak gyúrva, hogy azokat bármi közigazgatási szervezet által elaltatni lehetne. A mi pedig Francz ; aország példáját illeti, én azt hiszem, hogy a t. képviselő ur Elszász és Lotha0?>«
