Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-70

172 70. országos ülés febrcár 24. 1879. ringiára vonatkozik, melyek német nemzetsége magát a francidával annyira assimilálta. Hiszen ha nekünk is csak a német nemzetiséggel volna dolgunk, nemzetiségi tekintetben helyzetünk nem volna oly aggályos, mint most. Igenis veszélyt rejt magában reánk nézve — és azt mondom, az összes nemzetiségi veszélyeknél nagyobbat, a germauisatio, {Elérik helyeslés a szélső balon) de a német néppel, kivéve talán a szász atyafiakat, mint nemzetiséggel, nekü.äk soha bajunk nem volt. Mindenütt azt tapasztaltuk, hogy igen simulékonyaknak és assimilálóknak mutatták magukat a magyarokhoz. Kom akarom mindazt elősorolni, a mit a t. képviselőur beszédéből, mint alaptalant magamunk megjegyeztem. Csak azon mondására vagyok bátor észrevételt tenni, hogy a közvélemény tálszárnyalta a parlamentet, s hogy azért nincs bizalommal iránta, mert még eddig a magyar állami közigazgatásnak szervezését, a nemzeti politikát, isem nyerte meg tőle az ország. Azt niszem, t. ház, hogy ha — a mi csakugyan tagadhatlak —• e parlamentnek tekintélye nagyon csökkent az ország népe előtt, ennek az az oka, hogy a nép észlelni véli, hogy e parlamentnek valódi reális hatalmi nincs; azt látja, hogy nem tud egyebet, mint emelni az adót és csinálni rósz perrendtartást; elvesztette tekintélyét azon mameluk szellemért, mely benae észleltetik. Ez a tekintély csökkenésének az oka, nem pedig az, hogy az országgyűlés elmulasztotta a t. képviselő ur theoriáit megvalósítani. Mindé; ékből én azt vélem kivehetni, hogy az igen t. képviselő mban egy igen képzett, egy igen gondolkozó fővel állunk szemben, -— ki azonban annyira mindig csak egy tárgygyal foglalkozóit, hogy végre egyoldalúvá lett, és annyira beleszeretett saját theoriáiba, hogy a maga felfogásának Procrustes -ágyába kényszeríti a tényeket, hogy azokból azután nézeteinek támpontokat találjon. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint azon mód, melylyel a költségvetéssel és a deficittel elbánik. Neki jóformán mindegy, akár deficit, akár fölösleg. Ez mindenesetre egészen új és eredeti fölfogás, és én azt hiszem, a t. kormány, nevezetesen a t. pénziígyminister ur igen örvendene neki, ha e nézet általános elfogadásra találna, mert kétségtelenül ez által az ő rovása nagy mértékben megkisebbednék. A t. képviselő urnak csak egyet vagyok bátor figyelmébe ajánlani. Ám legyen neki az ő liite szerint, hogy egyedül a centralisatió és az ő általa hirdetett nemzeti politika az, a mi boldogít; de minthogy ennek múlhatatlanul első, és általa is praetendált föltétele az, hogy Magyarország teljes birtokában legyen az állami hatalomnak: a legegyszerűbb logika oda utasítja öt, hogy egyesítse saját czéíja érdekében a maga törekvését azokéval, kik ezen ország önállóságát és függetlenségét maguknak czélul kitűzték. [Elénk helyeslés a széls'i baloldalon.) Bocsánatot kérek a t. háztól, de a pénzügyminister urnak egy mondására lehetetlen nem reflectálnom. (Halljuk!) A t. pénzügymhnster ur legújabban előhozott egyeí-mást, hogy mit lehetne tenni jövőre Magyarország pénzügyeinek rendezése czéljából. Monda, különösen, hogy nem a direct adókat kívánja emelni, hanem az indirect adókat. Ezzel azonban nem fogna tenni a pénzügyminister ur mást, mint az a franczia szakács, ki azt monda a tyúkoknak: „édes tyúkjaim, szabadságiokban van választani, elismerem önrendelkezési jogotokat az iránt, hogy mily mártásban főzzelek meg benneteket." A t. pénzügy minister urnak összes eszközei utóvégre is nem lesznek egyebek, mint az adóprésen való egy-két erélyes csavarintás. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ezen eszközök köztt nem mulasztotta el a pénz ügy minister ur fölemlíteni azt sem — és azt monda, hogy ezt kötelességének tartja, — hogy a nemzet saját iparkodásától függ utóvégre is leginkább az, vájjon képes lesz-e magát anyagilag és pénzügyileg rendezni, hogy takarékos és munkás legyen: ez a panacea. Ha, t. ház, az igen t. pénzügyminister ur kötelességének tartotta, hogy a munkássági és takarékossági jelszavakat ismételve előhozza; én viszont kötelességemnek tartom, hogy a nemzetnek azon kisebbítése és becsmérlése ellen, mely a takarékosságnak és munkásságnak ezen örökös emlegetésében rejlik, — tiltakozzam. (Elénk helyeslés a széhö balon.) Én, azt állítom, hogy egyenesen rágalmazza ezt a nemzetet az, a ki róla azt mondja, hogy préda és dologtalan. Hivatkozom csak egyre; hogy aratás és csépelés alkalmával, mikor szorgos a dolog, itt oly égető munkásság uralkodik, hogy az ember bámul, miképen képes a gyenge emberi organismus ily erőfeszítést kitartani. (Helyeslés a szélső balon.) Igaz, mikor vége van ezen munkaidőnek, akkor nem észlelheti) az országban valami különösen nagy munkásság. De hát miért nem adnak neki munkát, miért nem teszik lehetővé ez országban az ipart, miért nem teszik gyümölcsözővé az iparkodást? Miért kötnek oly egyességet, mint az, melyet tavaly Ausztriával kötöttek? Egy t. képviselő ur mindjárt a vita kezdetén azt monda nekünk, hogy mi az ország hitelét rontjuk akkor, mikor sötét színekkel festjük az ország anyagi állapotát. Nem szükséges, hogy én bocsátkozzam ez állMs czáfolatába, mert hiszen a túloldal egyik szónoka, Láng képviselő ur teljesen megezáfolta Máriássy képviselő ur ebbeli nézetét. Igenis, azok a külföldi bankárok tökéletesen ismerik Magyarország helyzetét jobban mint a pénzügyi bizottság, jobban mint maga az