Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-70

170 70. országos ülés február 24. 1879. Hallottunk már olyat is, hogy igen nagy Önfeláldozás kellene aLoz, hogy valaki átvegye azon örökséget, melyet a mostani f kormánynak sikerült oly alaposan megrontania. Én azt hiszem, hogy ennek daczára mégis kötelessége volna a hivatottaknak elvállalni ezen állást; mert most van már igazán szó a haza megmentéséről; a négy évvel ezelőtt vállalkozott professionátus honmentőknek fényes és sikerdús működése után. {Derültség a szélső balon.) Azon tövisek közt, a melyekkel némelyek nézete szerint be volna hintve a ministeri szék, nem a legkevésbbé szúrósnak tekintik némelyek azt, hogy bizony nem nagyon óhajtandó állapot volna bármely jövő kormányra nézve is, szemben állani Tisza Kálmán redivivus ellenzéki vezérrel. Hát én megengedem, hogy tekintve a t. mmisterelnök urnak kétségtelenül fényes debatteuri tehetségét,: vele, mint ellenzéki vezérrel szemben állani nem épen a legkönnyebb dolgok közé tartozik; de én azt hiszem, hogy ezen magában fényes debatteuri tehetségnek értéke is le van egy kissé szállítva, mióta kitűnt, hogy ügyesen nyelvelni egy dolog, ügyesen kormányozni más dolog. (H lyeslés a szélső jobboldalon.) A t. ministerelnök ur maga is bizonyos kedvteléssel kacsintgat egy idő óta át a vele szemközt levő padokra, szeretvén ad terrorem popuíi emlegetni, hogy ő ismét lehet ellenzék. A t. ministerelnök ur vissza költözhetik erre az oldalra. Epedve várjuk itt mindnyájan, már t. i. azt az időt, midőn ez a költözködés meg fog történni ; (Derültség a szélső baloldalon) hanem abban csalatkoznék a t. ministerelnök ur, ha azt hinné, hogy ismét feltalálná a régi Tisza Kálmán helyét. Van egy, a mit az átköltözéssel nem hozhatna magával s ez a régi hitel, melyet a fus'óval, s a kormányon levő működésével eljátszott. (Igaz! ügy van ! a szélső balon.) Előadván ezekben röviden azon indokokat, a melyeknél fogva én a kormány iránt bizalommal nem viseltetem, méltóztassanak megengedni, hogy néhány rövid észrevételt tehessek egy-két nyilatkozatra, a mely e házban a vita folyamán tétetttt. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Jókai Mór t. képviselő urnak humortól és szellemtől csillogó fényes előadását bonczkés alá venni, én megvallom, majdnem szentségtelenségnek tartanám. (Derültség a szélső balon.) Beszédének csak azon részével kívánok rövidtn foglalkozni, a melyben elkezdett komoly és tárgyilagos lenni, ez akkor történt, midőn beszédét befejezte. Azt mondta a t. képviselő ur, — ismeretes e nyilatkozata — : „ne szegy éljük a hűséget, mert az még most is virtus." Én ezt, 1 ház, igen fontos revelatiónak tartom a másik oldalról; mert nem is álmodtuk, hogy ott azon az oldalon efféle kérdések fölvettetnek. Azonban anuak daczára, hogy Jókai képviselő ur ezt nyilvános kérdésül tette, én magam is családi dolognak kívánom az egészet tekinteni, és azon felvetett kérdésre nézve, hogy szégyen-e kormánypártinak lenni, vagy nem szégyen, csak annyit kívánok megjegyezni, a mit az egyszeri német pap mondott a cseh embernek, a ki hozzá gyónni ment. A cseh ember ugyanis bőbeszédű levén, azon kezdé gyónását, hogy: „lássa szent atyám, én cseh ember vagyok." A pap azt gondolván, hogy ez már a bűn lajstromának kezdete, atyai hangon azt mondta reá: „Schön ist just nicht, aber ka Sünd is es auch nicht". (Derültség a ^szélső balon.) En is annyit kívánok mondani, hogy a mi nézetünk szerint valami nagyon szép dolognak a kormánypárti rangot nem tarthatjuk, de épen szégyenletesnek sem. Legyen szabad azon érdekes különlegességre, a melyet a vita folyama alatt Grünwald Béla t, képviselő úrtól hallottunk, néhány észrevételt tennem. (Halljuk! Halljuk!) Grünwald Béla és Dárday Sándor képviselő urak nyíltan kibontották a házban a centralisátió zászlóját. En nem tudom, az volt-e vele a czéljuk, hogy a vitában a kormány javára a budgettől egy kis diversiót készítsenek? Grünwald Béla t. képviselő ur azt monda, hogy őt nem aggasztja sem a budget, sem a deficit, mert az, a mire szükségünk van, a mi minden bajaink panaceáját rejti magában: az állami erőteljes közigazgatás szervezése és nemzeti politika. En azt hiszem, hogy ha ezen jelszavakat kibontjuk azon igen szép burokból, melylyel a képviselő ur azokat betakarta; akkor a dolognak veleje nem egyéb, mint egyszerűen a centralisátió és bureaukratia, melyet ismerünk német kiadásban a Bach-rendszer idejéből és magyar kiadásban a provisoriumból; azon bureaukratia, melyet e helyről igen elmésen Dobsa Lajos akképen definiált, hogy a bureaukratia egy nagy kutya, melynek farka Budán van, feje pedig egész Makóig leér, úgy, hogy, ha Budán a farkára lépnek, Makón ugat. (Derültség a szélső balon.) A mi a nemzeti politikát illeti, én azt hiszem, hogy ha a dolgot velejére reducáljuk, az nem más, mint a nemzetiségnek terjesztése az államnak rendelkezésére álló minden eszközzel, a mi in ultima analysi, nem egyéb, mint a magyar nyelvnek erőszakos terjesztése. Igen jól tudom, hogy szokásban van a költségvetés tárgyalása alkalmával „de omnibus rebus et quibusdam aliis" beszélni: de ennek daczára, oly nagy fontosságú kérdésnek, mint a közigazgatás újjászervezése, az autonómia és a nemzetiségi kérdés, részletes vitatásába bocsátkozni nem szándékozom, s ezért legyen szabad, saját álláspontomból mindkettőre ( nézve csak annyit