Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-70
70. országos ülés február 24. 1879. 165 alföldön rendkívüli eredményeket mutathatna fel, semmi sem történt. Köztudomású dolog, hogy pár ezer évvel ezelőtt már oly vidékeken, melyek az aszálynak nagyon ki voltak téve, a eanalizálást és az öntözést használták. Mi merőben mellőztük. A do^og még nincs is minálunk kellőleg tanulmányozva. Már pedig ha van ország olyan, mely a maga szélsőségekbe menő klimaticus viszonyainál fogva, mely majd a legégetőbb aszálylyá változik, majd pedig sártengert mutat az egész alföldön; mondom, ha van valamely vidék, úgy ez igényelné a canalizatióval egyesített öntözést. Egyetlen kis befektetés történt ez irányban, a Ferencz-esatorna 4 millióval; de ott is az irrigatió még teljesen behozva és berendezve nincs. Hasonlag, ha netalán hibáztatna is miatta Simonyi Ernő képviselő ur, oly tárgyra, a melyre nézve rögtön nem lehet intézkedni, de a mely igenis megérdemli a figyelmet és busásan meg is hozza a ráfordított költségeket. Természetes, hogy a földu-ívelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium költségvetésében nem fordulhatnak elő olynemtí téte'ek, s a ministeriumnak nem hivatása azt, a mit egyszer-máskor megkísértettek Franeziaországban, például rendeletet kiadni az iránt, hogy mikép keil mívelni a szőlőt, hogyan ültessék a dohányt, hány szálat egy • ölbe stb. ; de mindenesetre lehetséges volna és lehetséges az idők folyamában gondot fordítani borászatunkra és kitűnő minőségű borainkat megismertetni a külfölddel és solid összeköttetéseket keresni solid bortermelőink és külföldi solid borkereskedők között. Ez kétségkívül oly hivatás, mely nagy jövedelmi forrást nyújthatna szintén a jövőben. Még csak azt kivánom megjegyezni, hogy a marhatenyésztés érdekében semmi sem történt. Egyike az azon gazdasági ágazatoknak, melyek igen nagy jövővel bírnak az országra nézve és a befektetett tőkét kétségkívül szintén meghozzák. Legyen már most szabad pár megjegyzést tennem azokra, a miket gr. Anponyi Albert tisztelt képviselő ur (Halljuk\ Halljuk!) mondott. Egész figyelemmel hallgattam végig szép előadását. Megvallom, hogy ugy tűnt föl nekem, mint egy tüzjáték. (Halljuk!) Sisteregve, perczegve, szikrázva a legszebb színeket játszva és a szemet kápráztatva, ugy emelkedett bizonyos határig, akkor egy nagyot szólt, nagyot puffant és a dolog elvégződött, maga után hagyva setétségét. (Csanády Sándor közbeszól: tönkre silányitotta önöket. Nagy derültség.) Mondom, egész gonddal és figyelemmel hallgattam beszédét és csak két tételt hallottam mint olyat, melyekre — nem akarok hosszú vitába elegyedni, melyekre azonban pár megjegyzést kívánok tenni. Az egyik az, hogy minden áron óhajtja a programmot, a másik az, hogy pártolja b. Simonyi Lajos azon indítványát, mely szerint két bizottság, 21 és 30 tagból álló küldessék ki. Azt gondolom, t. ház, hogy a programm szóval és a programmok értelmével sok játék űzetik. (Helyeslés jobhfelöl.) Nem akarom a képviselő urat legkevésbbé gyanúsítani, mintha azt óhajtotta és azt akarta volna csinálni; de a közvélemény nincs tisztában ezek jelentőségével. Egy akadémikus programm, mely a jövő exélok elérését nagy vonásokkal feltünteti, előállítani, rendszerint nem a kormány feladata. Igenis, midőn én is a vasút csoportosítását, a tarifa szabályozását szükségeseknek mondom, nem mondom, hogy ez bizonyos tekintetben nem akadémikus programm; de nem ily programm felállítása feladata a kormánynak, mikor eoncret kérdésekről, azok megoldásáról kell szólni, és a minőt az államháztartásra vonatkozó kérdésekre nézve kilátásba helyezett a pénzügyminister. Akkor, mikor kormány-programm adatik, a megadott viszonyok, a megadott eoncret kérdésekre nézve tüzetesen, nyíltan, határozottan kell azt felállítni és ebből közvetlenül folyólag országgyűlési intézkedésnek van helye. Igenis fölteszem akkor, a mikor szó volt a gabonabeviteli vámról Angliában, ha előállt az egyik vagy másik minister, hogy el- vagy el nem fogadja-e ezen és amaz indokból a vámot, ez programm volt. Ha az igazságügyminister nyilatkozik az egyik vagy a másik elvről az igazságszolgáltatás terén, minthogy már nyújtatott az igazságügyi minister által a polg. perrendtartásról szóló javaslatban: ez programm; de ha azt mondják, hogy jólétet, vagyonosságot kell teremteni, a szabadságot megszerezni, olcsóvá és valóvá kell tenni az igazság kiszolgáltatását, vagy végig tekintve a különböző teendőkön, egyéb eszmék egyszerüleg tárgyaltainak, akkor ez már nem programm, hanem akadémikus elmefuttatás. (Felkiáltás a balon : így tett a minister ur is!) Már most, t. képviselőház, azt kérem, mit érhetnénk el azzal, ha netalán az a két bizottság kiküldetnék ? Először is kétségbe vonom, hogy az parlamentáris lenne, jóllehet az állítatott, hogy az lenne. Kétségbe vonom azért, mert annak nem olynemü feladat van kitűzve, mint a rendes vizsgáló enquéte, mert ennek minden néven nevezendő belügyi, közgazdasági s államszervezeti viszonyainkról kellene tervezetet készíteni. Hát mi alkotmányozó bizottságot akarunk | kiküldeni ? Annak a kormánynak, mely rendes ] utón és módon nem az utakat és módokat az | indítvány szavaival élve a megadott törvények | és határozatok szerint érvényesitni, annak nem bizottságot kell melléje adni, annak bizalmatlan-