Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-70

164 70. országos filét február 24.1879, szokták cselekedni — netaláni tűz- vagy jégkár biztosítása szempontjából kiad. Ha olyan voltia helyzetünk, mint Nagy-Brittaniáé; ha oly szeren­csés volna helyzetünk, hogy nem volna oly kör­nyezetünk, a mely fenyegethetne: akkor talán sokalnám azon bizonyos nagyon kevés milliót, a mely e ezélra furdittatik. így azonban ezt nem tehetem. A legszerencsésebb institutió egyikének, melyeket az or.- zággyülés 1867 óía felállított, tartom a honvédséget. (Helyeslése) A nemzet geniusának felel ez meg. (Halljuk! Uall,uk!) Nemzeti hadseregünk van benne, a mely félté­sen igazolta azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy már béke idejében a reményeket túlhaladva, képes bemutatni ügyességét a gyakorlat terén; és nem kételkedem, hogy ha netalán háborúba kellene vezetni a honvédséget, ez ott megemlékezve ősei dicsőségére, hazájához és zászlajához híven, ha­sonlag túl fog tenni azokon a várakozásokon, melyeket e tekintetben irányában formálni lehet. Én azon Összeget, mely a honvédségre kiadatik és a mely oly minimális, hogy ennyi hasonló nagyságú katonaságra széles Európában sehol sem elégséges, megszavazom és magát a honvéd­ségi intézményt szívesen üdvözlöm. Most még csak egy pár szót kívánok mon­dani a pénzűgyministeri költségvetés egynémely részére. Legnehezebb helyzete van e túlterhelt állami budgettel szemben a pénzügymisiisteniek; mert neki feladata minduntalan és szakadatlati a meg­levő kiadások fedezésére a szükséges pénzt elő­teremteni. A dolog természete szerint állhat nála elő a fiscalitás szempontjának, a mentől több bevételnek dominálása. Nemcsak nálunk van ez igy, hanem min­denütt igy van ez, a hol az állam deficittel küzd. Nem kivánok szólani az adók behajtásáról, az illetékekre vonatkozó ügyekről, melyekről rész­ben nyilatkozott már a pénzügyminister, részben pedig maga idejében nyilatkozni fog. Én csak némely oly megjegyzéseket kivánok tenni, me­lyek inkább vágnak bele a közgazdaság körébe. Nálunk az állam a legnagyobb birtokos. Őszintén megvallom, nem szeretem, hogy az állam gazdaságot, vagy bármely iparágat űz; tisztában vagyok az iránt, hogy azon esetben, ha az államnak sikerül kiaknáznia azon ipar­vállalatokat, melyeknek élén áll, versenyt folytat az iparűzőkkel és igy egyik kezével nyomja az adófizetőket, másik kezével pedig kívánja tőlük a lehető nagy adót. Ez visszás helyzet. Kijelen­tette a pénzügyminister nr is, hogy az állam javak eladását eszközölni kívánja, de ez nem oly dolog, t. ház, melyet egy napról a másikra keresztül­vinni lehet a nélkül, hogy az állam nagy káro­sodásnak ki ne legyen téve. Nem tartom helyes­nek, hogy az állam a maga regiejére erdőgazda­ságot űz, a hol nagy faanyaggal lépne ki a piaczra, némely vidéken szerfelett lenyomja a versenyt; mi<>' a mellett maga nem képes jelen­tékeny jövedelemre vergőini, (He/yedés.) Én ezt nem tartom correetnek. Még egy kis időre kérem a t. ház türelmét, polemisálni nem akarok, köte­lességem szerint az egyes iparágak állását fej­tegetem közgazdasági szempontból; itt pedig egyébről, mint fáról, búzáról, vasról nem beszél­hetek. (Általános helyeslés. (Halljuk! Halljuk!) Az állam bányász is, s mint bányász csak­nem állandólag veszt rajta, és mint említem, az államnak erdőségei is vannak, s ez erdőségeken sem nem nyer, sem nem mozdítja elő a faipart, sőt annak inkább terhére van. Ennek mellőzését is kilátásba helyezte a pénzügyminister. (He­lyeslés.) És most legyen szabad áttérnem a 'földmí­velési-, ipar- és kereskedelmi ministerium költség­vetésére. (Halljuk]) Valamint általában fiscális szempont, a mi a közelebbi években dominálta pénzügyi és közgazdasági állapotunkat, ugy áll az e téren is. Egyetlen ágban történtek jelenté­kenyebb befektetések, és pedig ugy, hogy minden évben nagy küzdelmébe került a kormánynak és a többségnek, hogy az előirányzat megszavaztas­sák: a lótenyésztést értem. (Halljuk!) Erre évenkint 5 — 6 száz ezernyi frt kiadás történt és ez mindig kidobott pénznek tekintetett és ime most kitűnik, hogy ezen 5—6 százezer frtnyi évenkint megszavazott teher igen sok millió tényleges vagyon birtoklását és jelentékeny külkereskedés eszközét vonta maga után. Az Olaszországra vonatkozó adatokat már voltam bátor felhozni, hol 8 év alatt az egy millió néhány száz ezer frankról a lúkivitel ezen egy ország irányában közel 6 millió frankra emelke­dett. Ez oly jelentékeny eredmény, mely a ráfor­dított kiadásokat igazoltaknak tünteti fel. (Helyes­lés.) Mondom, ez az egyetlen ág, a melyre nézve befektetés jelentékenyebb mérvben történt, ezen kivül a kereskedelmi ministerium tárczájánál igen kevés befektetés történt, habár azt épen semmi­nek nem is mondhatom ; pl. a gazdasági intézetek fenntartására és a gazdaság emelésére valami cse­kély összeg vétetett fel, a mint hogy ez utóbbira az idén is elő van irányozva 50,000 frt, és az, iparemelési czélokra hasonlag van előirányozva egy kis összeg, de elenyésző csekélység. Egy­oldalúkig történt azon egyetlen nemű befektetés, mely az 1867. évet követő években hajtatott végre a vasútépítésnél. Merőben figyelmen kivül hagyták a közlekedési és gazdasági eszközök egy nemét, mely nem új találmány, nem is először hozatik itt fel; de mindenesetre való, hogy a canalizálás és a canalizálással összeköttetésben levő Öntözések lehetővé tételére, mi különösen az

Next

/
Thumbnails
Contents