Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-68

68. országos üléi február 21. 1879. í 29 uan kilátásba helyeztettek. Merem állítani, t. ház, hogy a közigazgatási bizottságok és az adófelemelések kivételével azon programm-pontokból, azok, melyekben az ország anyagi fejlődésének előmozdítása az adóképességnek emelése származott volna, egy betű sem valósitíatotí meg. A közgazdasági kiegyezés, a bankügy, a quóta kérdése nem úgy oldatott meg, a mint a kormány czélozta és Ígérte. — Később a keleti bonyodalmak kitörése aggodalomba ejtette az országot és az egész magyar nemzet, mely az orosz terjeszkedésben saját nemzetének veszélyeztetését is látta, hangosan nyilatkozott a keleti ügyben. A kormány egészen másként cselekedett, mint a hogy itt a házban kijelentette. Emlékszem, hogy midőn az oroszok a Dunánál voltak, Somsieh Pál volt képviselő ur interpellálta a kormányt, meg fogja-e tenni a lépéseket, hogy az Európa által garantirozott Duna-kereskedés, szabadsága megóvassék az orosz befolyás ellen. A ministerelnök megnyugtatókig felelt. Kezdetben az volt a jelszó, hogy Törökország integritása meg fog óvatni; később az mondatott, hogy a kormány semminemű birtoklási és hatalmi változásokat a keleten nem fog eltűrni; utóbb, hogy beleegyezésünk nélkül semmi sem fog történni és érdekeink megóvatnak, végre Európa érdekeivel takargattuk magunkat. S mi az eredmény'? Az, hogy Oroszország nagyobbodott, Romániában országcsere történt. Montenegró és Szerbia nagyobbodott, Törökország pedig tönkremegy. De mi megkaptuk Boszniát, megkapjuk, ha akarjuk, Növi-Bazárt, sőt elutazhatunk Szalonikiba is. Odajutottunk, hogy ezen politika folytán szaporittattak és erősíttettek a monarchia azon elemei, melyek az osztrák-magyar monarchiát s talán hazánkat is — ne adja isten •— szláv állammá fogják változtatni. Ezt, kérem, vegye Grünwald t. képviselőtársam is, a „Felvidék" szellemes írója figyelembe. T. ház! Nem elég okok ezek arra, hogy a nemzet megtagadja vonzalmát a parlamenti intézménytől. A t. pénziigyminister ur, midőn a 78-iki budgetet tárgyaltuk, mint képviselő ama padokról — ott túlnan — abban az időben, midőn a független szabadelvű párt és az ottani ellenzék (A szélső jobboldalra mutat) közt egy közös törekvésre az első érintkezések történtek, felszólalt a budgetvitában; jól emlékezem, azt mondta, hogy az, a mit a jobboldali ellenzék és a független szabadelvű párt tenni akar, az neki nem nyújt megnyugvást, sőt azt mondta, hogy nem ugy keli annak történnie, nem a kulisszák mögött kell pártokat csinálni, a pártoknak a képviselőházban kell alakulniok. A minister ur akkor továbbá azt mondta, hogy most meg kell szavazni a kiegyezést, majd KÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. III. KÖTET. ha meg lesz szavazva, akkor elvi alapon kell megtörténnie a pártalakulásnak itt a házban. T. ház ! Mi ennek az értelme ? Az, hogy gr. Szapáry akkori képviselő ur is akkor azon meggyőződésben volt, hogy ő ugyan megszavazza a kiegyezést, de azt a régimet, mely akkor volt, továbbra nem helyesli, mert ha nem ez lett volna értelme, nem kivánta volna elvi alapon későbben csinálni meg a pártokat. És t. ház, mit látunk? Azt látjuk, hogy ama nemes férfiú az első kínálkozó alkalommal, mindennek daczára vállalkozott a jelenleg létező beteg állapotnak tovább tatarozására. En, t. ház! bátor vagyok kijelenteni, hogy én igen sajnálom, hogy ez igy történt, sajnálom pedig azért, mert oly hazafira, mint Szapáry Gyula, a nemzetnek nagy szüksége van. B. Simonyi Lajos t. képviselőtársam által beadott indítvány épen azt czélozza, t. ház! hogy még az utolsó órában is kisértsük meg, mi módon lehet bajainkon segíteni. Azt az ellenvetést hallottam felhozatni, hogy hiszen volt már ily bizottság, az ismeretes 21-es bizottság, a mely működött, tanácskozott, indítványozott, és azért azon bajokon, t. ház, segítség nem történt. Én azt hiszem, ez az érv nem áll. Nem történt meg minden, a mit a huszonegyes bizottság javaslatba hozott, mert nem is történhetett meg minden, mert a íüsióból alakult kormány vette át az ügyek vezetését. (Igaz balfelöl.) De azért az, a mi mégis történt, bármily kevés, csekély intézkedés lett légyen az, annak első alapja a 21-es. illetőleg a kilenczes albizottság javaslataiban foglaltatik. Nekünk, t. ház, összes intézkedéseinket revisió alá kell venni és ennek előkészítésére tartom én szükségesnek a bizottság kiküldését. Van igen sok dolog, melyet sokkal czélszerííbben enquéte módjában lehet megbeszélni és csak későbben a házban nyilvános elfogadás végett előterjeszteni. És ha a t. ház többsége ezt az indítványt elfogadja, én azt hiszem, azzal az országnak fog szolgálatot tenni és ha gyökeresen hozzáfogunk minél hamarább valamenyi intézményeink revisiójához, azt hiszem, t. ház, akkor is sem nem fog tartományi gyűléssé degradáltatni, sem azért alkotmányosságunkon a legkisebb csorba történni nem fog. (Helyeslés balfelöl.) A t. minister ur azzal végezte beszédét, hogy Magyarország a legutóbbi időben évenként 30 millió forinttal fokozta az állami jövedelmeket, és a mely ország oly áldozatokat tud hozni, az tud nagy bajokon is segíteni. Magyarország többet tett t, ház, mert 1 S67-hez képest ma 50 millió forinttal fizet többet. De többet, azt hiszem, mostanában már nem tehet. Ép azért részemről melegen ajánlom a Simo17