Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-68

13 68. országos ülés február 21. 1879. nyi Lajos báró képviselőtársam által beterjesztett indítványt. {Élénk hdyslés balfelöl.) Láng Lajos: T.báz! (Halljuk!) Mindenekelőtt a t. ház szives elnézését kérem, hogy ily fontos kérdésben emelem fel igénytelen szavamat, de azon számos felszólalás után, melyeket a túloldalról hozzánk intéztek, hogy a többség tagjai ne csak szavazzanak, hanem ezen szavazatukat indokolják is, azt hiszem, t. ház, nem cselekszem helytelenül, ha szavazatomat, melylyel a beterjesztett törvényjavaslatnak elfogadásához járulok, egyszersmind indokolni is igyekszem. (Helyeslés.) T. ház ! Én is komolynak tartom a helyzetet, de távolról sem oly kétségbeejtőnek, sőt oly aggasztónak sem, mint a miiyennek a tisztelt ellenzék festi. Nem tartom kétségbeejtőnek t. ház, azért, mert óhajtom, hogy azon segítsünk, és nem hiszem, hogy tudnánk a bajon segítni akkor, midőn a kibontakozás iránt nincs rendítbetlen bizalmunk. Ezen álláspontomból t. ház, nagyon természetes, hogy nem járulhatok azon indítványhoz, melyet az ellenzék egyik igen t. vezére Simonyi Lajos br. a minap beterjesztett, hogy t. i. küldessék ki egy bizottság, mely bajainkat megvizsgálja és azok orvoslása iránt javaslatot terjesszen elő. A t. képviselő ur hivatkozott Anglia példájára, a hol ily ügyben sokszor küldenek ki select committee-ket. Megengedem, t. ház, hogy küldenek, de talán nem csalódom, ha azt mondom, hogy nem ily ügyekben küldenek ki seiect committee-ket, hanem speciális kérdések tárgyalására, a melyekre nálunk enquéteket szoktak kiküldeni; de speciális parlamentaris bizottságot oly feladattal, hogy úgyszólván a kormányzat teendőivel foglalkozzék, ilyenre Angliába, legalább az újabb időben, tudtommal nem volt példa. (Egy hang a szélsb baloldalon : mert nem volt deficit!) Angliában ma is van deficit! Sőt t. ház! hogy mennyire érzékenyek Angliában az iránt, hogy mi a kormány, a parlament és a parlamenti bizottságok feladata, mutatja az, hogy egy angol kormány, az Aberdeen coalitionalis ministerium, 1855-ben ép azért köszönt le, mert a ház bizottságot küldött ki a sebastopoli hadviselés megvizsgálására. Pedig, t. ház, azt hiszem, hogy ez távolról sem volt oly fontos és életbevágó, mint a mely czélra a t. ellenzéki vezér ur óhajtja kiküldeni a bizottságot. Eu azt hiszem, t. ház, minden parlamenti kormány természetéből folyik az, hogy maga a kormány van hivatva az ilynemű bajokat orvosolni : vagy alkalmasnak tartják erre a kormányt vagy nem. Madarász József: Nem! (Felkiáltások a jobboldalon: Igen!) Láng Lajos: Az ellenzék álláspontjáról nagyon jogosultnak találom ezen közbeszólást, sőt, ha az igen t. képviselő ur nem vette volna magának azon fáradságot, hogy közbeszóljon, akkor is tudtam volna, hogy igy gondolkozik. (Helyeslés jobbfelöl.) Én tehát, t. ház, elismerem ezen álláspontnak jogosultságát, de nem hiszem, hogy tőlünk lehessen követelni azt, hogy mi ily javaslathoz hozzájáruljunk. Hogy önök mit tesznek, az az önök dolga. De nem hiszem, hogy helyes legyen az, hogy megtartsunk egy kormányt s melléje állítsunk egy bizottságot, a mely corregens legyen, sőt bizonyos tekintetben fölötte is álljon a kormánynak. Mert egy ily bizottság kiküldetése tökéletesen azt teszi. De t. ház, azon példák, a melyeket az eddigi bizottságok, nevezetesen a 2l-e* bizottság felmutattak, azt hiszem, nem igen csábítók arra, hogy utánozzuk. Hogy azonban visszatérjek előadásom tulajdonképeni tárgyára, én, mint mondám, nem tartom helyzetünket oly kétségbeejtőnek, mint azt az ellenzék állítani jónak látja. Nem tartom kétségbeejtőnek pedig azon egyszerű okból, mert elismerem ugyan, hogy terheink sok tekintetben nagyok; hogy kiadásaink aránya kedvezőtlen, a mennyiben legtöbb kiadásainkat a hadügyek s az államadósságok veszik igéüybe s igen kevés jut a beladministratióra: de tagadom, hogy e tekintetben Magyarország egyedül állana. Sőt azt mondom, hogy a legszerencsésebb népeket, Angliát, Francziaországot és Németországot leszámítva, mi aránylag még e tekintetben is kedvezőbben állunk, mint mások. (Ellenmondásuk a szélső bal felöl.) Madarász József: Nem hiszem. Láng Lajos: Ha lesz türelme a t. közbeszóló urnak, bátor leszek egy pár adatot felhozni. (Halljuk !) T. ház! Én azt hiszem, igen nagy igazságtalanságot követelünk el akkor, midőn hazánk helyzetét csak azon országokkal hasonlítjuk össze, a melyek nálunk minden tekintetben kedvezőbb körülmények közt vannak. Azt hiszem, ha igazságosak akarunk lenni; midőn megbírálni akarjuk országunk viszonyait, és azon kormányt, a mely ügyeit vezeti s azon többséget, a mely azon kormányt támogatja — szükséges, hogy összehasonlítsuk azon országokkal is, a melyek lakosság, terjedelem, cultura, vagyon és gazdagság tekintetében analógabb viszonyokat tüntetnek fel a miénkkel, mint Anglia és Francziaország. Előre is ígérem, hogy nem fogok sok számadatot felhozni. Tudom azt, hogy a legérdekesebb számok is igen tanulságosak olvasva, de nem érdekesek hallgatva.