Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-68
68. országos Ülés február 21.1879. 125 bevételi szaporulatot ebből várni nem lehet. Miért? Azért, mert akár ki, bármily mód mellett fogja is ezen birtokokat aquirálni, készpénzért megvenni nem fogja; ezeket csak amortisatió mellett lehet értékesíteni és a befolyó amortisationális összeg pedig, azt hiszem, alig lesz sokkal több, mint a mennyi patronátusi, nyugdíji és másnemű állami terhek járnak e birtokoktól, melyeket a vevő nem vesz át, hanem a melyeket az állam megtart, s a melyek az ebből netán várható jövedelem nagy részét absorbeálni fogják. (Ugy van! balfelöl.') Azokkal a biztosításokkal tehát, t. ház, a melyeket a t. pénzügyminister ur terjeszt elénk, a melyektől a legjobb akaratot a legtávolabbról sem kívánom megtagadni, bajainkon segíteni nem fogunk. Ugy állunk ma, t. ház; bátor vagyok a t. ház tagjait kend, hogy az ily nnmericus előterjesztéseket is, melyek, megengedem, sok tekintetben unalmasak, méltóztassanak meghallgatni, (Halljuk!) s a ki érdeklődik e tételek helyessége iránt, győződjék meg a költségvetésből, mert mind onnan vannak véve. Mondom, úgy állunk ma, hogy a mi nettó állami bevételeink évenkint tesznek 160—165 milliót. És ha helyesen akarunk caleulálni, nézetem szerint erre a nettó budget a legalkalmasabb. Igaz, hogy a t. pénzügyminister által hivatalosan 167 millió frtra praelimináltatott 1879-ki netto-bevételünk. A pénzügyi bizottság apasztotta ezt közel 2 millióval; tehát várhatunk 1879-re tisztán 165 millió forint állami bevételt. (Halljuk!) Én, t. ház, daczára azon reetificatióknak, a melyeket Lukács Béla t. képviselőtársam ezen bevételek tekintetében tett, és pedig alaposan tett, nem akarok most ezen jövedelmen változtatást tenni; acoeptálom azt minden reductió nélkül. Nem mondom, hogy azt bizton el is érhetjük, de számítás alapjául én elfogadom. Kérdem, t. ház, minő költségei, kiadásai állnak az államnak ezzel szemben az 1879-ki budgetben? Az államadósságok kamatjaira fizetnünk kell 92Vs millió frtot, vasúti subventiókra 107* millió frtot, a közös kiadások szoktak tenni 30 millió frtot, a honvédség 6 1 / i millió frtot, a képviselőház l7.i millió frtot, a nyugdíjak 4 milliót, Horvátország 57* millió frtot, az elkerülhetetlen beruházások évenkint legalább 5—6 millió frt. Ez, t. ház, 160 millió frt. Ha már most ehhez jönnek véletlen kiadások vagy egyes tételek nagyobbodnak, vagy ha a 165 millió frt teljesen be nem folyik, akkor magára Magyarország beikormányzatára semmi sem marad, (Felkiáltások bal felől: úgy van!) és ezen belkormányzati kiadásokra mégis, mint a t. pénzügyminister ur helyesen kiszámította ma is, 41 millió frt szükséges, és még e mellett jogosan panaszkodunk, hogy államczélokra többet nem adhatunk ki. E szükségletet éveken át ma is csak kölcsönvett pénzzel fedezgetni, ez tarthatlan állapot, és neveztetik a magánéletben rablógazdaságnak, de mint a magánéletben is megkeserüli az magát, "ép úgy, talán még jobban megkeserüli az magát az államéletben. A t. pénzügyminister ur állapotaink kedvezőbb színben való feltüntetése végett azt mondja, hogy az államadósságok nagysága miatt nem kell kétségbe esnünk, mert hiszen 416 milliót investiált Magyarország 1867 óta. Igen, de merné valaki azt állítani, hogy ezen beruházások mind szerencsés és hasznos beruházások voltak, nem-e nagy része ezen beruházásoknak jövedelmezetlen valutákból áll, oly vasutakból is, a hol, hogy a vasút forgalomban tartathassák, 1 frt 20 krt kell fizetni azért, hogy a vasút 1 forintot behozzon, mint például a déli vasutak? Nem-e oly tételekből áll nagy része ezen értékeknek, a melyek azon értéket, a melybe kerültek, ma már nem képviselik. (Ugy van! balfelöl) És ha egy helyes vagyonmérleget akarunk készíteni, a mely alapul szolgáljon a kibontakozási módok megállapítására, akkor — azt hiszem — pénzügyileg csak azon értékeket kellene és lehet számításba venni, a melyek ezen befektetéseket tényleg képviselni képesek. Legalább így jár el minden jó gazda. Én bátor vagyok ,a pénzügyminister ur összeállításával szemben egy más kimutatást terjeszteni elő, a melyben bennfoglaltatnak összes államadósságaink. (Halljuk! Halljuk!) Magyarország átvett 1867-ben évi 30 millió forintnyi közös államadóssági járadékot, a mely 5%-kal tőkésítve, 600.000,000 frtnak felel meg. Magyarország úrbéri kárpótlási tartozása 238 millió forint. Magyarország 1867-től 1875-ig felvett — ide nem értve a 150 milliós kölcsönt, melyet a rentéknél fogok fölemlíteni — 200 millió frtot; 1875-től í878-ig pedig első, másod, és harmad kibocsátású rente alakjábau felvettünk 260 millió frtot. A legutóbbi 100 millió forint képvisel névleg a t. minister ur állítása szerint is 140 millió frtot, a kamatozó kincstári utalványok is tesznek rendesen 10 millió frtot. Ennélfogva az összes államadósság 1448 millió forintra rúg. A szőlődézsma váltság! tartozást, mely 21 millió frtot tesz, miután az állam ezért fedezetet birt a szőlődézsma váltsági követelésekben, valamint azon terhelő hátralékot, a mely még nem cousolidált államadósság, a mely minden év végén, mint ki nem tüntetett összeg szerepel, és a mely 1876-ról 1877-re 49, 1877-ről 1878-ra pedig a zárszámadások tanúsága szerint 69 millió frtot tesz. ezen 1448 millió frtba nem vettem fel, mert ha ezeket is felveszem, akkor államadósságaink a lVg milliárdot is meghaladják. Ha ezen 1448 millió frtból levonjuk az 1867. átvett 600, és a földtehermentesítési 238, vagyis
