Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-68
126 88. országéi ülés fefcmár 21. 1879. összesen 838 millió irtot, kitűnik, hogy a magyar országgyűlés 1867 óta 610 millió forintnyi új kölcsönt engedélyezett, a melyen felül a vasúti garantiák kötelezettségét is viseli. Legyen szabad, t. ház, itt megemlítenem, hogy ezen 600 millió forint, arany forint és hogy befektetéseink bankjegyekben történtek. Méltóztassanak tehát ezen összeghez 17%-nyi agiót venni, a mi maga körülbelől 100 millió forintot tesz és igy tulajdonképeni passiváink 1867-től mostanig bankjegyekben 700 millió forintot tesznek. Én azonban a számadás egyöntetűsége kedvéért az agiót nem számítom, hanem a 610 millió arany frtot veszem csak fel. Talán érdekes lesz — és ezt tennem szabad, mert hiszen a pénzügymmister ur is gyakran tesz összehasonlításokat — itt megjegyeznem, bogy mennyi Ausztriában 1867 óta a kamat és államadóssági különbözet? Ez igy áll: Mig Ausztriában az államadósság 1867 óta 1878-ig 200 millióval szaporodott, nálunk 600 millióval szaporodott. Ausztria összes államadóssági kamatja volt 1868-ban 106,1878 ban 128 millió, tehát 22 millióval szaporodott; Magyarországon 1867-ben a kamatteher volt az elvállalt közös 30 millió, s a földtehermentesitési 16 millió, ez összesen 46 milliót tett, ma pedig 92 7 2 millió a kamatteher s a jövő évben még több lesz, mert a 100 milliós új kölcsön kamatjait egész évre kell fizetni. Tehát Magyarország fél oly nagy budgettel mint Ausztria még egyszer oly nagy kamatos szaporulatot fizet szemben az 1867-ki állapottal, mint a kétszer oly nagy budgettel biró Ausztria. De bátor vagyok visszatérni arra, hogy 1448 millió frtnyi összes tartozásunkból 610 millió aranyforintnyi adósság 1867 óta köttetett és minő új activák azok, melyek ezekkel szemben beruházásokul tétettek ? Mint már volt szerencsém említeni, a pénztigyminister ur azt mondja, hogy összes befektetéseink 416 milliót tesznek bankjegyekben. Azon elvből kiindulva, hogy a viszonyoknak megfelelő pénzügyileg számbavehető összehasonlítást nyerjek, én a 416 milliónyi befektetésből kihagyom a 100 milliónyi kamat-subveníiót, mert azt visszakapni nem fogjuk, az tehát activát nem képez; nem fogjuk pedig visszakapni azért, mert fájdalom, Magyarországon a vasutak az alkotmányos aera óta oly költségesen építtettek, hogy nincs oly forgalom a világon, mely az 1867 óta épített vasutak befektetési költségeit oly módon kifizesse, hogy a részvényesek is megkapják a maguk 5%-át és az állam is megkapja az előlegezett subventiókért a magáét; kihagyom a Fereucz-csatorua részvényeire kiadott 4 milliót, mert gondolom, azt is elvitte a viz. És ezen két összeget ha kihagyom és leszámítom a 416 millió subventióból ezen , 104 millió frtot, úgy marad számbavehető beruházás csak 310 millió frt. Elfogadom, t. ház, azt, hogy ezen 310 millió frtnyi befektetés mind megéri azt a pénzt, a melyet képvisel, pedig egy szigorú megbecslés mellett azt tartom, hogy ezen 310 millió írtnak is legalább a fele dubiosus; de én, mondom, acceptálom, és ha levonjuk ezen összeget a 610 millió írtból, a mely összegű államadósságot kötöttünk 1867 óta, kiderül, hogy Magyarországnak szükséges volt a lefolyt 10 év alatt, önálló államháztartásának fenntartásához a mostani keretben való gazdálkodáshoz 300 millió érezpénzt kölcsön venni. Ezen kivül azonban, t. ház, minthogy, mint volt szerencsém megjegyezni, elhagytam az agiókülönbözetet, méltóztassék még a nemzeti vagyonban figyelembe venni azon deficitet is, mely származik abból, hogy ezen 610 millió forint aranyban tesz ennyit és igy ez bankjegyben még száz millió forinttal több. Hogy, t. ház, ide kellett jutnunk az eddig folytatott gazdálkodás alapján, az természetes. Csak egy példát legyen szabad felhoznom. A 153 milliós kölcsön fejében kapott Magyarország a 74 ki zárszámadások szerint annak felére 71.655,000 forintot, második felére kapott a zárszámadások tanúsága szerint 1875 ben 70.186,000 forintot, összesen 153 millió aranyforintért 141 millió bankóforintot. Már most, t. ház, hogyan convertálta ezt a t. kormány, mety a segédeszközöket bőségesen megkapta e művelethez a magyar törvényhozástól ? Ilyformán: A t. péüzügyminister ur a 100 milliós rente beterjesztése alkalmával benyújtott jelentése szerint a 153 milliós kölcsön első felének beváltása került 87.767,000 frtba. Felteszem, hogy ugyannyiba kerül a másodkibocsátású Schatzbonok visszaváltása. De hogy ezen 175.536,000 forintot az ország megszerezze, az aranyjáradék árfolyamát 857« frtra teszem, pedig alapos gyanúm van, hogy a másodkibocsátású Schatzbonok nem fognak igy elkelni, ahhoz az országnak 8572% eursus mellett ki kell bocsátania 2057a millió aranyjáradékot. Ezen 2057a millió aranyjáradék, ha méltóztatnak hozzávenni még például a 17% agiót, kitesz 241 milliót. Ennélfogva a 153 millió aranyforintért kapott az állam 141 millió forint bankjegyet és 240 millió forint bankjegygyei fogunk érte a convertálás folytán most már adós lenni! Ezenkívül fizettünk a 153 milliós kölcsön kamataiért 5 éven át évenként 11 millió forintot, a 153 millió frt helyébe lépő 2057a millió rente kamatja pedig lesz jövőre 6%-al 12 millió 330,000 forint aranyban. Midőn a 153 milliós kölcsön-törvényjavaslat beterjesztése alkalmával a ház mélyen tisztelt elnöke, mint akkori pénzügymmister, e kölcsönt a t. háznak ajánlotta, a t. elnök ur megszerezte ezen kölcsönt Magyarországnak, azért,