Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-68
^M 6S. országos ülés m Hogy a pénzügyi bizottság ezt kéri, hogy a t. kormány csak a jövőévi költségvetés beterjesztésénél adja elő törvényjavaslatait, melyekben az ország pénzügyi rendezése foglaltassák. Ez azt hiszem, azon discretionalis tekintetből történik, melylyel a pénzügyi bizottság többsége azon kormány iránt viseltetik, mely többségnek, az kifolyása. De ezen kívánság, t. ház, nem felel meg a pillanat szükségének, nem a helyzet égető szükségének: nekünk rövidebb idő alatt történendő gyors intézkedésekre van szükségünk. Épen ezért, t. ház, én a mélyen t. pénzügyminister urnak őszinte köszönetemet fejezem ki az ügy érdekében azért, hogy 8 hazafias buzgósággal, és hazafias készséggel nyíltan és őszintén elmondotta nézetét fennálló pénzügyi viszonyainkról; daczára a pénzügyi bizottság azon kiváns; yának, hogy azt ne tegye most, majd csak később. Mert nem veszem komolyan én sem azt, hogy rövid idő óta hivataloskodása miatt a t. pénzügyminister nem volna tisztában az iránt, hogy Magyarország pénzügyi viszonyai hogy állanak és mit kelljen tenni ? Én meg vagyok győződve, hogy a pénzügyminister ur igenis már komolyan foglalkozott ezen viszonyokká!; meg vagyok győződve, hogy ő tökéletesen ismeri a bajokat; meg vagyok győződve, hogy bizonyosan foglalkozott a kibontakozás miként történhető módozatai felől. Es hogy e vélekedésem nem téves, bizonyítja az, hogy a pénzügyminister nr a pénzügymimsíeri székből hétfői beszédében mindjárt ki is jelentette, hogy ő a kibontakozást hogy gondolja? Igaz, hogy gr. Szapáry pénzügyminister ur ezt nem ugy mutatta fel, mint a kormány pénzügyi programmját és nem terjesztette elő, mint a kormány pénzügyi politikáját; megjegyezte, hogy azok általános egyéni nézetei; de bocsánatot kérek, én azt hiszem, hogy a mit a magyar pénzügyminister a pénzügyniimsteri székből a házban a jövőre nézve mond, azt nekünk kötelességünk komolyan venni, hivatásunk megfigyelni, megbírálni és annak irányában vagy pro. vagy contra állást foglalni; (Igaz! Ugy van! bal/elöl) ez képviselői állásunkból kifolyó kötelességünk. Igaz! Ugy van! halfelöl.) De a t. pénzügyminister ur még tovább ment; nemcsak a 79-ik évi deficit szempontjából mondja el ő nézeteit, de szólt a legközelebbi évek teendőiről és még inkább kötelességünkké teszi, hogy igen komolyan gondolkozzunk a pénzügyminister ur által elénk terjesztettekről. Ezen oknál fogva, t. ház, én bátor vagyok átmenni a t. pénzügyminister ur hétfői beszédének azon részére, mely a jövő teendőivel foglalkozik. (Halljuk.) A t. pénzügyminister ur a teendők sorrendjét akkép állítja fel, hogy azt kétfelé osztja. Egyik teendőnek mondja a confebrnár 21. 1879. versiót keresztül vinni és fizetési kötelezettségeinknek eleget tenni. Másik teendőnek tartja ezalatt előkészíteni azon intézkedéseket, a melyek az ország pénzügyi helyzetét kibontakozásra vezetik. A sorrendnek ily módon felállításáról nem szólok, de én bátor vagyok a t, pénzügyminister úrhoz mégis azon kérdést intézni; mi történik, ha a sorrend első része, bármely eshetőség következtében nem lesz eléggé realisálható, vagy ha a maga idején nem lesznek megtehetők azon intézkedések, melyek gyökeres kibontakozást czéloznak, hogy fogják majd az 1879-ik évi deficitet fedezni ? Azt mondja továbbá a t. pénzügyminister ur, hogy ő meg van győződve arról, hogy az egyensúly még helyre lesz állítható; annak lehetőségéhez azonban szükségesnek lát némely intézkedéseket. Ilyen először az, hogy a boszniai oecupatió szorittassék tisztán katonai occupatióra, hogy a boszniai kiadások tehát lejebb szállíthatók legyenek. T. ház! 1879-re, mint méltóztatnak tudni, a közös hadügyminister 30 milliót kér Bosznia occupatiójára, pedig a lázadás ott már el van fojtva, tehát ott most már tisztán csak az a katonai megszállás áll még fenn, melyet a minister ur mond. De azt hiszem, hogy az ideiglenes oecupatió, vagy hosszabb idejű oecupatió, oecupatió vagy annexio között ránk vonatkozólag semmi különbség nincs; maga az oecupatió akármily értelemben vesszük, vagy akármiképen nevezzük, már minden költséggel jár; maga az oecupatió már magában hordja a véglegesítésnek is minden költségeit. Megtakarítást tehát ezen tételnél, ha csak ki nem vonatik a hadsereg, várni, nézetem szerint, nem leket A másik kérdés, a mit a t. pénzügyminister ur olyannak tart, a melynél megtakarítások eszközölhetők : a véderő kérdése. A t. minister ur azt hiszi, hogy ha a béke áldásaiban részesülünk, ha nem kellenek nagyobb katonai acíiók, normális időben a katonaság költségei leszállíthatok. Én nagyon óhajtom, hogy at. pénzügyminister urnak reménysége teljesedésbe menjen, de a nélkül, hogy ez alkalommal erről bővebben szólanék, mert nem tartom helyén levőnek, mégis szabadjon azon nézetemnek kifejezést adni, hogy én azt hiszem, hogy e tekintetben a pénzügyminister ur és a magyar közvélemény is nagy csalódásban ringatja magát. E téren nagy megtakarítások, — legalább számbavehető megtakarítások — a melyek 30—40 millió deficit megszüntetésére szerepet játszanak, — azt hiszem aligha fog eléretni. A t. pénzügyminister urnak jobban kell
