Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-68

6S. országos Ülés február 21. 1S79. \ \ f év alatt meg lehetett volna szüntetni. S ebből azt a következtetést vonta le, hogy ime, minthogy a kormány ennek nem felelt meg, tehát megcsalta a nemzetet! Én elhiszem, hogy az, a mit Ő felolvasott, meg van irva; de tudom, hogy az is fel van jegyezve — és ha nem is volna feljegyezve, magától érthető dolog, hogy ezen tervezetek csak rendes körülmények köztt valósíthatók meg. De mondhatja-e valaki, hogy a lefolyt három esztendőben nem merültek föl rendkívüli és előre nem látható, tehát el sem hárítható körülmények? (Ugy van! jobbról.) Alig hiszem. Az igazságos biró nem mellőzheti ezeket a rendkívüli körülményeket, mint a melyek minden polgári és politikai tervet vagy jótékonynyá, vagy kárhozatossá tehetnek. Hiszen ha zavaró körülmények nem jönnének közbe, ha oly könnyű volna tenni, mint a mily könnyű tudni azt, hogy mi a teeeudő: akkor, — mint egy hires angol iró mondja"— minden szegény ember kunyhója fejedelmi palota volna és minden apró kápolna nagy dómmá változnék. (Helyeslés.) Nemes Nándor gr. t. képviselő ur, minthogy nincs bizodalommal a kormány iránt, nem fogadja el a költségvetést általánosságban sem; de csatlakozik Simonyi Lajos bárónak javaslatához, a ki pedig a költségvetést általánosságban elfogadja. Én ellenkező véleményben lévén, elfogadom a költségvetést, de nem vagyok azon helyzetben, hogy elfogadhassam b. Simonyi Lajos képviselő nr javaslatát. Elmondom, miért. (Halljuk!) Nemcsak azért nem fogadhatom el a javaslatot, mert már volt egy ily bizottság kiküldve, melynek feladata volt az ország sanyarú anyagi helyzetét tanulmányozni és a helyzet orvoslására vezető módokat felkutatni; hanem különösen azért iiefii^ mert a dolog érdemére nézve a mostani viszonyok köztt ennek kézzelfogható eredményét nem vagyok képes látni. Mert ugyan kik készítenék ezen javaslatot ? Országos képviselők. Kiknek számára? a t. ház számára, vagyis oly képviselők számára, a kiknek nagyobb része már itt van e házban az alkotmányos aera kezdete óta, a kik között némelyek mint ministerek is működtek, a kiknek tehát nemcsak alkalmuk, de kötelességök is volt gondolkozni az ország dolgairól és a tapasztalt bajokon segíteni. Ily körülmények között a bizottság kiküldésének javaslata egy óriási önvádat foglal magában, és ha ezt még sem tették , vádat emeltek Önmaguk ellen. (Ugy van! Ugy van!) T. képviselőház! Én kimerem mondani, hogy ha van itt e házban oly képviselő, ki az ország jelenlegi nehéz helyzetében nem veit magának annyi fáradságot, hogy az ország helyzetét komolyan tanulmányozza; ha van oly képviselő, a kinek hazaszeretete nem terjed odáig, hogy éjjeleket nappalokat, sőt ha kell hónapokat fordítson ezen munkára, a haza boldogítására szolgáló eszközök felkeresésére: az erkölcsileg elvesztette azon jogot, hogy itt a kormánynak éles leczkéztetést adjon és hogy a ház többségét lelkiismeretlenséggel vádolhassa. (Ugy van! jobbfelöl.) Én azt gondolom, ha gr. Nemes Nándor tegnap felállíthatott dilemmát a kormány ellenében, mely igy hangzott: Vagy lehetséges volt az egyensúly helyreállítása, vagy nem; ha lehetséges volt, akkor kötelessége volt azt a kormánynak megcselekedni, ha pedig nem volt lehetséges, akkor nem volt szabad reá vállalkozni; most talán nekem is szabad hasonlóan dilemmát állítani fel, t. i.: Vagy ismerik azon t. képviselő urak, kik a bizottság kiküldését javasolják, az országnak jelenlegi súlyos helyzetét és annak valóságos okait, vagy nem ismerik. Ha nem ismerik, azon esetben kimondották önmaguk felett az ítéletet és nincsenek jogosítva másokat kárhoztatni. Ha pedig ismerik és mégis bizottságot indítványoznak, hogy az oktassa ki őket, akkor t. ház, ez nem komoly eljárás, akkor a t. képviselő urak szemfényvesztő játékot űznek a nemzettel, oly komoly pillanatokban, midőn játékra senkinek kedve nem lehet! (Általános helyeslés.) Minthogy tehát én ezen bizottság kiküldésétől nem várhatom a baj orvoslását, azért nem is járulok hozzá. Simonyi Ernő t. képviselő ur a meggyőződés erős hangján fejezte ki beszédjében azt, hogy Magyarország mindaddig nem fog kibontakozni jelenlegi szomorú helyzetéből, míg azon közjogi alapon állunk, melyen most vagyunk; míg tehát Magyarország teljesen önálló és Ausztriától független állammá nem lesz. (Felkiáltás: Uyy is van az! a szélső balról.) Ez a tétel gyakran volt már felhozva e házban és tudjuk, hogy ez sarkalatos pontját képezi a függetlenségi pártnak. De minthogy már számtalanszor voltak itt elmondva az ellenészrevételek, azért én azok ismétlésével a t. házat untatni nem fogom; csak azt mondom, hogy ezen állításnak, úgy a mint itt tétetett, abban van a gyengesége, hogy az ellenkezőjét is körülbelől ugyanazon alapossággal lehet felállítani; t. i.: hogy semmiféle ország és igy Magyarország sem lehet teljesen független s önálló mindaddig, míg adósságaitól meg nem szabadul; a míg tehát azon jövedelmeket, melyek az ország anyagi és szellemi érdekeinek emelésére volnának fordíthatók, kamatok fejében máshová kénytelen adni. (Felkiáltások a szélső balon: Minek csinálták f) Azt mondják a t, képviselő urak: hogy minek csinálták az adósságot! Én is azt kérdezhetném, ha ez ma valamit használna; de mivel e kérdés nem változtat a szomorú valón, mivel az adósság ténye előttünk fekszik, alig hiszem,