Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-68

jlg 68. országos ül is hogy az, ha ma papiroson vagy szóval kimondanók, hogy Ausztriától teljesen függetlenek vagyunk, a meglevő adósságtól megszabadulnánk. Az önálló gazdálkodás szép példája gyanánt volt szives felhozni a t. képviselő ur a nagy Amerikát, Angliát, Francziaországot, tehát oly országokat, melyek világtengerekkel, világpiaczokkal birnak, melyeknek méltán irigylett kereskedelme és ipara századok folytán fejlődött oda, a hol most áll. Méltóztatott tehát oly országokat hozni fel követendő példákul, melyeknek sem múltja, sem jelene, sem földrajzi, sem néprajzi helyzete, sem erkölcsei, sem szokásai semmi tekintetben nem hasonlítanak Magyarország viszonyaihoz ; s épen azért nem következik, hogy azon rendszabályok, melyek ily hatalmas és földrajzilag oly kedvező helyzetben levő országokat felvirágoztattak, hogy azok Magyarországot is ki fogják emelni a bajból. Én kételkedem abban, hogy Ausztriával való összeköttetésünk volna egyedüli oka az általános pangásnak, mely az országban tapasztalható, és hogy a kiegyezés tette volna tönkre gazdaságunkat, iparunkat és kereskedésünket. Mert, honnan fogja kimagyarázni a t. képviselő úr azt a tüneményt, hogy az ő általa például felhozott hatalmas államokban épen oly pangás van? Hogy például Angliában a legjelesebb államférfiak gyűléseket tartanak a pangás okainak kipuhatolására, hogy Franeziaország iparosai ép oly elégedetlenek, mint Magyarország iparosai? Hiszen azok nem egyeztek ki Ausztriával, s a bajok mégis meg vannak. Az ok tehát nem abban rejlik, a miben a t. képviselő ur keresi. (Ugy van! a középen^) Hallottam leggyakrabban Boszniát, mint olyat emlegetni, a mely végképen megrontotta pénzügyeinket. Ez a legsúlyosabb ok azok közül, melyeket eddig felhoztak. Igaz, hogy az occupatió messze hátra vetett bennünket a pénzügyi rendezés munkájában, és hogy a hadjáratra fordított költségek, százszorta jobb helyre tétethettek volna itt az országban, hasznos befektetésekre. De még ezzel sincs megfejtve a nagy kérdés, mert a deficit ijesztő kísértete, a boszniai költség nélkül is, még mindig ott van megfejthetlen rejtély gyanánt, de melyet elébb-utóbb meg kell oldani. Bármit beszéljenek önök, t. képviselő urak, a kormánynak állítólagos rósz gazdálkodásáról, azt nem lehet állítani, hogy e deficit nagyobb lenne, mint volt; de hogy súlyosabb a helyzet, hogy folytonos deficittel élni nem lehet, s hogy ennélfogva napról-napra égetőbbé vált a megoldás szüksége. Nem akarom ismételni azon, mintegy gazdasági axiómaként elmondott nézeteket a deficit megszüntetésére; annyiban egyetértenénk, hogy az adót többé felemelni nem febrnár 21. 1879. lehet; hogy ennélfogva csak jövedelmeink fokozása, belügyi kormányzatunk egyszerűsítése, » mindenekfelett nagyobbmérvű megtakarítások által lehet csak a deficitet megszüntetni. Hogy ez gyakorlatilag még sem történt meg, én annak okát, t. ház, egyrészt a dolgok természetében találom, másrészt az emberek azon különböző és jogosult felfogásában, hogy a mit az egyik megtakarítható és felesleges kiadásnak tart, azt a másik nélktilözhetlen és okvetlen szükségesnek mondja. Hiszen csak tegnap kaptuk kezeinkbe az országos gazdasági egyesület kérvényét, mely hangosan panaszkodik, hogy a földmívelési osztály érdekei nem vétetnek kellő figyelembe, hogy 200,000 forintra kell emelni az eddigi 50,000 forintot, mert kevés az, a mi eddig e czélra fordíttatott. Az iparos osztály ugyancsak joggal mondhatja, hogy nagyon kevés az, a mi az ő érdekeinek javítására történik; és a culturalis kérdésekkel foglalkozók bizonyos gúnynyal szokták említeni, hogy a lótenyésztési intézetekre nagyobb összeg fordittatik, mint az embernevelő intézetekre, a mi bizonyára nem azt jelenti, mintha sajnálnák a lótenyésztésre fordított öszszeget, de hogy ahhoz képest nagyon is kevésnek tartják azt, a mi az összes közmívelődésre fordittatik. A vizzelsujtott vidékek jajgatnak, hogy a vizszabályozásra kevés pénz fordittatik; egyes társulatok, a megyék, nagyobb dotatiót kérnek ; szóval mindenki betudja bizonyítani szépen, hogy mily kevés az, a mi az ő érdekeiknek előmozdítására fordittatik. És mi, a kik nem csupán egyes vidékek és osztályok érdekeinek képviseletére vagyunk ide küldve, hanem az egész nemzet nevében, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy azon tételek, a melyek a költségvetésben előfordulnak, az előirányzott czélra okvetetlenül szükségesek, és hogy azokat az állami gépezet megakasztása és a természetszerű fejlődés megrontása nélkül alig lehet nélkülözni. {Ugy van! ügy van!) Es ha ez igy van, t. ház, ha elismerjük, hogy az adókat a nép megrontása nélkül emelni nem lehet; ha költségvetésünk a jogosan támasztott igényekkei szemben le nem szállítható : akkor ismét ott vagyunk ezen sokszor ismételt kérdés előtt, hogy mihez nyúljon a kormányba helyzet javítására? Én azt tapasztaltam, hogy az eddig tett megtakarítások nem elegendők a czél elérésére, és hogy mindaddig, mig bizonyos nagyobb ügyek átalakításához nem fogunk, nem is lehetnek elegendők. íme előttünk áll tiz évi gazdálkodásunk eredménye. Tudjuk , mik azon jövedelmek, melyekre az ország — rendes viszonyok között — számíthat; tudjuk, mik azon kiadások, melyekre okvetlenül szükségünk van. A lefolyt 3 év alatt