Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-68
116 i68. országos ülés február 21. 1879. által legkegyelmesebben szentesített következő törvényczikkeket. A 1879-ik évben szükséges hitelműveletekről; továbbá a Francziaországgal 1866. decz. 11-én kötött hajózási szerződés, consularis egyezmény, az örökségek szabályozásáról szóló egyezmény, valamint a szellemi és művészeti munkák tulajdonjogát biztosító egyezmény hatályának meghosszabbításáról; végre a Francziaországgal 1879. jan 20-án kötött vámegyezményről szóló törvényczikkeket. Kérem, méltóztassanak ezeket a szokott módon kihirdetni. Elnök: A benyújtott szentesített törvények hódoló tisztelettel ki fognak hirdettetni. Baross Gábor jegyző {olvassa a szentesitett t'órvényczikhet). Elnök: Mindhárom törvényczikk hódoló tisztelettel kihirdettetvén, 'hasonló kihirdetés végett a főrendiházhoz fog küldetni. Következik az 1879. évi államköltségvetés átalános tárgyalásának folytatása. Zsilinszky Mihály: T. képviselőház! Midőn a költségvetés általános tárgyalása alkalmával röviden felszólalok s a t. háznak becses türelmét néhány perezre igénybe venni bátorkodom, mélyen érzem, hogy a vita ötödik napján a dolog érdeméhez alig leszek képes valami olyat mondai, a mi már itt legalább részben nem érintetett volna, s a mi a kifáradt figyelmet egy pár perezre fenntartani képes lenne. Mindazáltal érezvén a helyzet komolyságát, érezvén azon nagy felelősséget, mely különösen válságos pillanatokban minden egyes képviselőre, bármily csekély tehetségű legyen, kettős súlylyal nehezedik : szükségesnek látom szavazatom indokolásául némelyeket elmondani, kérvén a t. háznak becses türelmét. (Halljuk!) Előadásomban csak röviden fogok kiterjeszkedni azokra, miket az ellenzék kiválóbb tagjai mondottak, azután néhány szerény észrevételt kivánok tenni az állami háztartás egyensúlyának helyreállítására vonatkozó, sokszor emlegetett takarékosságra, különösen pedig annak katonai bndgetben való gyakorlására. En szívesen elismerem, hogy a t. ellenzéknek helyzete igen kényelmes és igen könnyű Q S7 °ly költségvetéssel szemben, a mely 30 mill. deficittel van előterjesztve, a melyről maga a kormány, mely azt beterjesztette és maga a pénzügyi bizottság, mely azt átdolgozta, nyíltan elismeri, hogy súlyos bajt képez, és épen azért, mert súlyos bajt képez, gyökeres változtatások, gyökeres rendszabályok foganatbavételét kívánja. És ha ehhez veszem a számtalan kedvezőtlen viszonyok és események végzetszerű találkozását, ha figyelembe veszem azt az általános izgalmat, a mely Európában mindenütt tapasztalható, ha figyelembe veszem azt az általános pangást, mely a kereskedelemben és iparban mindenütt észlelhető, azt az általános elégületlenséget, mely az országban tapasztalható, s mely nálunk mindenkor kész a bajok egyedüli forrását a kormányban keresni: akkor valósággal azt kell mondanom, hogy soha az ellenzéknek hatalmasabb szövetségese kedvezőtlen viszonyokban nem volt, mint a mostani időben; azt kell mondanom, hogy soha jobb alkalom nem volt arra, hogy a sokszor megtámadott kormányt e székekről leszorítsa, és érvényre emelje az '6 eszméinek és a közjóra irányzott terveinek, — ha ugyan ilyenekkel bir, — érvényt szerezzen a nemzet a közvéleményében. Én megvallom, hogy azon heves harezok után, melyek itt a házban nemrég folytak, kíváncsi figyelemmel hallgattam és vártam a költségvetési vitát; mert azon reményben voltam, hogy az ellenzék részéről valami honmentő, életrevaló ideát fogok hallani, mely életrevalóságával magával fogja ragadni az egész házat, az egész nemzetet, s bizalommal fogja megtölteni a már-már reménytelen honfikebleket. Vártam, hogy akadni fog Qgj férfiú, a ki teljes határozottsággal ki fogja mondani azt, hogy ha kezében volna a hatalom, ha ő vagy pártja foglalná el a mostani kormány és szabadelvű párt helyét,meg fogná mutatni a nemzetnek és Európának, miszerint a mostani helyzetben más irányba tudná terelni a viszonyokat és megmutatná azt, miszerint őt nem körülmények vezették volna, hanem ő teremtette volna a körülményeket. De megvallom, hogy én ilyeneket nem hallottam ; hanem igenis hallottam igen éles megtámadásokat, tegnap is az előttem szólott Nemes Nándor gróf t. képviselőtársam részéről; hallottam igen ügyes csoportosítását a számoknak, a melyekkel lehet bizonyos viszonyokat kedvezőbb, de lehet sokkal sötétebb színben is feltüntetni; hallottam jámbor óhajtásokat és erős követeléseket épen olyanok részéről, a kik maguk bevallják, hogy azokat teljesíteni nem volnának képesek ugyan, de a dolog lényegére nézve, t. i. arra, hogy miképen lehetne a mindnyájunk által súlyosnak érzett helyzetet minél elébb valósággal is megváltoztatni; miképen lehetne az állami egyensúlyt helyreállítani; — azt megvallom, senkitől sem hallottam. (Úgy van! jobbról.) Előttem szólott t. képviselőtársam gr. Nemes Nándor tegnap, úgy mint rendesen, igen éles kifakadásokban tört ki a kormány és a kormányt pártoló képviselők ellen. Azon tételből indult ki, hogy miután három—négy évvel ezelőtt az államháztartás egyensúlyának helyreállítása volt azon czél, melyre a kormány vállalkozott, ennek pedig nem felelt meg, tehát nincs létalapja. Idézeteket olvasott fel a ministerelnök urnak régebben tartott beszédeiből és hivatkozott a 2l-es bizottság munkálataira, melyek szerint a deficitet három
