Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-66

66. országos ülés Lajos báróé, a ki a philoxera kiirtására 80 ezer forintot dobott ki a nélkül, hogy annak bármi néven nevezendő reális haszna lett volna; sőt megfeledkezett arról, hogy mielőtt valami effélét tenne, előbb jó lesz szakembereket megkérdezni, mert midőn ezeket megkérdezte, ezek a philoxera kiirtásának lehetőségét be nem látták és annak ellenére szavaztak. A földmívelési ministerium költségvetésének rovatai közt van egy igen fontos, a mely a földmívelő gazdát igen érdekli, és ez a különböző gazdászati ágak emelésére fölvett 50 ezer forint. Ezen 50 ezer frtot egy oly államban, melynek legfőbb gazdagsága épen a földmívelésben rejlik, én nagyon kevésnek, sőt oly elenyésző semminek tartom, melylyel segíteni, és bármely irányt előmozdítani nem lehet. De azt is elismerem, hogy ezzel az 50 ezer forinttal is lehetett volna némi eredményt elérni, ha azt 9 esztendő óta, mióta a budgetben fel van véve, a gazdaságnak tisztán egy ágára fordították volna, s nem használták volna oly aprólékos dolgokra, mint pl. a házi nyúl tenyésztésére s effélékre; {Derültség) használták volna egyik esztendőben egy ágnak emelésére, a borászat vagy a gabona termelés emelésére, de arra azután egészen és kizárólag. Ily eljárás mellett lehetett volna eredményt elérni; de azzal az aprólékos foltozgatással nem nyerünk semmit, s a csizma utoljára is kopott maradt. Hogy ha Magyarország nemzetgazdaságáról kezdünk beszélni, ha az országnak nemzetgazdászati viszonyait vizsgáljuk, hát meg vagyunk nagyon akadva, mert nincs statisztikánk. Ha azt uézziik, hogy Magyarországból mennyit viszünk ki, nem tudjuk; valamint azt sem, hogy mennyit hozunk be; mi csak azt tudjuk, hogy Ausztriával együtt mennyit kapunk a külföldről és menynyit adunk a külfölduek. Én egy adónemet igen szívesen elfogadnék — pedig nem igen szeretek adóemelést megszavazni — és ez az, a mi Franciaországban régóta van behozva, a „droit de Statistique"-et. Ezzel a csekély adózással sokkal több nemzetgazdászati hasznot lehetne elérni, mint a mennyit kitesz az arra fordítandó érték. Hogy minálunk mikép járnak el a ministeriumokban a nem szakemberek, arra nézve, t. ház, csak két esetet hozok fel. Egy izben levelet kaptam Verseczről, melyben arra kérnek, hogy a képviselőházban interpelláljak a miatt, hogy oda egy bécsi kereskedelmi czég hordókat küldött le osztrák czimentirozással és azokat, mikor megteltek, vissza akarta vinni Bécsbe. Igen, de a szolgabíró a magyar nemzet elleni merényletet találván azokban a hordókon lévő sasokban, lefoglalta a hordókat, mert nem volt rajtok magyar korona, és mert nem magyar hitelesítés által voltak hitelesítve, s azért visszatartotta. február 19. 18Í9. \Q\ Már a ki a magyar államiságot az ilyen nemzetközi forgalomra szánt tárgyakban akarja keresni, annak a lehető legkevesebb fogalma és érzéke van a nemzetiségi eszme iránt. Egy enquétet hitt Össze ez ügyben a minister úr, de hogy azóta történt-e valami, nem tudom. Ugyanazon enquéten egy más indítványnyal is felléptem, melyet a szakértők is helyesnek ismertek, de ez sincs életbe léptetve, pedig már több mint egy esztendeje múlt el, és ez az, hogy a hordókat hitelesítés nélkül nem szabad a kádároknak eladni, különben a nép igen sok csalásnak van kitéve. Azt sem hagyhatom említés nélkül, a mit a kormány egyik lapja ajánl figyelmembe, és ez az, hogy 69 ezer mázsa bor hozatík be Pestre, és 169 ezer vitetik ki, s arra kér, hogy fejtsem meg ezt. Ha az általam a múlt országgyűlésen beadott törvényjavaslat valahára átdolgozva, s a kor igényeihez alkalmazva életbe léptettetik, az az állapot nem lesz lehetséges. [Helyeslés balfelöl.) E napokban egy küldöttség volt a minister úrnál, mely engem is felkeresett, hogy felszólaljak némely dolgokban, és ezt én készséggel teszem meg a jelen alkalommal, figyelmeztetvén a ministeriumot, hogy üdvös volna a halászati törvényjavaslatot mielőbb benyújtani, mert a Balaton, mint Magyarország legnagyobb tava, bir ugyan halászati rendszabálylyal, melyet a törvényhatóságok hoztak, azonban ez rendkívül gyarló. Két hónap, t. i. április és május alatt van ott eltiltva a halászat az ívási időszak miatt. A halászmesterek, kik ehhez értenek, azt állítják, hogy ha nem hajtatnak a halak az ívási időszakban, a fructuatióra rósz hatása van, mert petéiket nem a mély vizbe, hanem a partokra rakják le. A másik, a mi nem bir értelemmel, az, hogy e két hónap alatt tilos a halászat a Balatonnal összekapcsolt '• vizekben is. Ez absurdum, mert e tavak legnagyobb része nyáron át kiapad, és ez által a halak ottveszuek, télen pedig a jég miatt megfúlnak. Ezen segítni a ministerium feladata, mert ha az állam folytonosan merítui akar a nép szerzeményéből, szükséges annak eszközt adni, hogy ez adót megfizethesse. {Helyeslés a szélső balon.) Egy kérvényt is nyújtottak át hozzám, mely, mint szakembert, érdekel, és én az illetőket Királyi Pál képviselő úrhoz, az egyesült ellenzék tagjához utasítottam, miután ez inkább Pest belvárosi ügye, de úgy látszik, vagy nem fogadta el, vagy nem mentek hozzá. Kénytelen vagyok tehát magam elmondani. {Halljuk!) A fővárosi regale tárgyában, mint a mely a folyamodók szerint tökéletesen jogtalan, és a mely engem azon szempontból érdekel, mert a boraszatra nézve kártékony, ők folyamodtak a mmistermmhoz, hogy miért nincsen megengedve