Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-66

102 66. országos ülés február 19. 1S7S>. a borkereskedőknek a cognac és drágább üveg­borok árulása regaleadó nélkül. 1876 előtt ez nem volt igy és azóta pedig törvény nem hoza­tott, így tehát megint csak az lesz az oka, hogy a ministeriumban oly emberek, a kik ehhez érte­nének, nagyon kevesen vannak. 1876-ban, miutáo a törvényhozás nem intézkedett ez iránt, nem lehe­tett oly szabályrendeletet leküldeni Budapest fővárosához, mely törvénynyel ellenkezik. Az is nagyon jellemző, hogy midőn a bor­kereskedők közül többen panaszkodtak az iránt, hogy miért kell nekik oly roppant regale-adókat fizetni, a ministerium nevében azt mondta Eeitz ministeri tanácsos: a speciális borkereskedők, ha egyszersmind nem fűszer-, anyag- vagy vegyes­kereskedők is, mint speciális borkereskedők, regale­díjmentesen a legkisebb törvényes mértéken alul semminemű szeszes italt nem árusíthatnak el, tehát azon kedvezményekkel sem bírhatnak, melyek az anyag-, fűszer- és vegyeskereskedők­nek vannak fentartva. A borkereskedők tehát a helyett, hogy elő­nyökben részesittetnének, ilyen hátrányokat kény­telenek szenvedni és a fííszerkereskedők része­sittetnek oly előnyben, mely a borkereskedőket inkább megilleti. Nem szándékozom a t. háznak figyelmét tovább fárasztani. (Halljuk!) Zárom beszédemet azon kijelentéssel, hogy a Simonyi Ernő tisztelt barátom és elvtársam által beadott határozati javaslatot pártolom. Még csak egyet kivánok megjegyezni. {Halljuk!) Jókai Mór t. képviselő ur midőn bevégezte beszédét, azt mondta: „ne szegy éljék magukat, hogy kormánypártiak.* Ebben egy nagy igazság rejlik, mert úgy látszik, hogy ott van valami szégyelni való. (Elénk helyeslés a szélső' balon.) Elnök: T. ház! Figyelmeztetnem kell a t. házat és a legközelebbi szólásra feljegyzett képviselő urat, hogy még a ministerelnök fog Zay Adolf képviselő urnak interpellatiójára vála­szolni és azon kivül még két interpellatió van. Ha a t. képviselő ur nem végezhetné be beszédét fél 2-ig, jobb lenne azt talán holnapra halasztani. (Felkiáltások : Holnap ! Holnap!) Dárday Sándor: T. ház! Én beszédemet fél óra alatt bevégzem. (Halljuk!) Midőn a sző­nyegen forgó átalános vitához kivánok hozzá­szólani, előre kell bocsátanom, hogy én a magam részéről a budget megszavazását nem tekinthetem bizalmi kérdésnek, nem tekinthetem pedig azért, mert én nem tartom a kormányt a mi válságos helyzetünk okozójának és legkevésbbé oly mérv­ben, mint azt a t. ellenzék szereti feltüntetni. Egy általam is igen nagyrabecsült állam­férfiú, a kit sajnálattal nélkülözünk ezúttal a törvényhozás termében, mert türelmetlen pártja elhagyta, ugyanily alkalommal, t. i. a költség­vetés tárgyalása alkalmával, a háznak körülbelől ezen tájékáról igen helyesen fejtegette, hogy a kibontakozás módozatainak latolgatásánál ki­induló pontul az adott viszonyokat kell elfogadni, tekintet nélkül a különböző pártállásra, már csak azért is ; mert hisz vétkeztek intra et extra muros. Én sem tartozom azok sorába, a kik szem­forgatással hálálkodnak az égnek, hogy ők nem oly bűnösök, mint azok; pedig ezt talán több joggal tehetném, mint a háznak új tagja, hanem elfogadom az adott alapot a nélkül, hogy a priori ellenzéki állást foglaljak el. De midőn a kibontakozás módozatainak latolgatásába bocsát­kozom, lehetetlen, hogy eleve néhány megjegy­zést ne tegyek annak legfőbb tényezőjére, t. i. a mi pártviszonyainkra. Én, mielőtt szerencsés lehettem volna, a ház tagja lenni, mint egyszerű iró is figyelemmel kisértem a törvényhozás mű­ködését, s azon meggyőződésre jutottam, hogy parlamentarismusunk egyik árnyoldala nem csak most, hanem az újabb közjogi alap teremtése óta az volt, hogy e házban a pártküzdelmek soha sem az ország vitális érdekeinek kielégítésére irányuló politikai elvek és irányeszmék körül, nem az állami szempontból kiinduló reformtörek­vések körül, szóval nem határozott kormány­programra ellenében ép oly határozott, tisztán kifejtett ellenzéki programra körül forogtak; ha­nem a kormányzás önczélul tekintetvén, a kor­mánynak minden actusa olyképen tárgyaltatott és tárgyaltatik ma is, mintha a pör tárgyát ké­pezné az ellenfeleket képviselő pártok közt. Par­lamentarismusunk ezen némileg prókátorias fel­fogását én nem onnan származtatom, hogy, mint mondani szokták, mi par excellence prókátor nemzet vagyunk; hanem származtatom onnan, hogy parlamentünknek iskolája még mindig a megyei élet, a hol pedig a küzdelmek szintén a megyei uralom körül forogtak, nagy hátrá­nyára az ügyek állami felfogásának, (Helyeslés jobbról) a mint ezt Grrünwald Béla t. barátom, részemről is helyeselve, igen szépen kifejtette. Való az, hogy a megyében is a pártküzdelmek nem az administratió, a közigazgatási ügy menete körül forognak, hanem küzdenek ott is a megyei uralomért kicsinyben úgy, a mint küzdenek na­gyobb stylusban, de hasonló kicsinyes szempont­ból a törvényhozásban. (Igaz! jvbbról.) Egyetlenegy mozzanatot tudok a mi köz­életünkből, a melyben a pártérdekek alárendel­tettek az ország érdekeinek és ez a fusió ténye volt. A Deákpárt kezet nyújtott az ellenzéknek, mihelyt az lemondott a közjogi ellenzés alapjáról. Mi uraim, fényesen bebizonyítottuk, hogy sze­mélyes politikát nem követtünk soha, és nem folytatunk ma sem. Hanem azóta támadt egy újabb fusiő, amelyet

Next

/
Thumbnails
Contents