Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-66

100 66. országos ttlás február 19. 1879. tudják, hogy Magyarország túlnyomólag nem iparral, hanem gabonatermeléssel, földmíveléssel, állattenyésztéssel és borászattal foglalkozik, és mégis e tekintetben van legmostohábban dotálva. Nemcsak anyagi segélyt értek, hanem szellemit is. Ott van mindjárt Trefort t. minister ur, ki eultusminister ur létére átvette a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium vezetését is. 3in megengedem, hogy ő, mint eultusminister, helyén van (Felkiáltások a baloldalon: De hogy!) — ezt Ítéljék meg a szakemberek, — de bátor vagyok azt állítani, hogy mint földmívelési minister nem volt helyén. Egy egyszerű példá­ból meggyőződhetik a t. ház, hogy ő nem értheti jól Magyarország földmívelési érdekeit, mert én nem hiszem, hogy ha őt tavaszszal a mezőre kivhmők, meg tudná különböztetni a búzát a rozstól. (Nagy derültség.) Trefort Ágost: Tiz évig magam voltam gazda. Szalay Imre: Nagyon lekötelez a t. minister ur, ha e kételyemet eloszlatja. Hogy Magyarországon a szakembereknek híjával vagyunk, azt senki sem tagadhatja. Nem szándékom itt a különböző szakokat felemlíteni, a mint azok az egyes ministeriumoknál kép­viselve vannak; maradok kizárólag a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministeriumnál s annak budgetjére kívánok néhány észrevételt tenni. (Halljuk!) En a jelenlegi t. kereskedelmi minister urat csak két hónap óta ismerem mint ministert; tevé­kenységéről sem tudok többet, mint azon kör­iratot, melyet a törvényhatóságokhoz intézett. En tudom, hogy a minister ur erdélyi, tudom, hogy kitűnő pomolog; dehogy a földmíveléshez is értsen, azt bátor vagyok kétségbe vonni. Hanem azért ez irányban is tanultam tőle vala­mit ; ő ugyanis azt mondja, hogy hazánkban két­féle juh van, t. i. juh és birka. (Nagy derültség.) Megengedem, hogy nekem e tekintetben csak helyi tudomásom van ; de én a juh és birka köztt semmiféle különbséget felfedezni nem tudok, s e tekintetben a magyar lexicon is mellettem bizo­nyít. (Derültség.) A t. minister ur azt mondja ezen köriratában, hogy ha nem egyoldaíulag csupán búzát termelünk, hanem más terménye­ket, mint pl. répát, repezét, kendert, ez mil­liókra menő jövedelmet fog adni. Ezen milliók szeget ütnek a fejembe. Mikor a mi pártunk részéről Simonyi és Helfy t. bará­taim számtalanszor kiszámították, hogy ebből és ebből ennyi és ennyi millió jönne be, azt mon­dották, hogy dobálódzunk a milliomokkal; a minister ur pedig most szintén nem tesz egyebet, még pedig kevesebb joggal, mint dobálódzik a milliomokkal, {ügy van a szélsőbalon.) Hogy a minister ur nem nagy szakember, azt mutatja a borászatra vonatkozó pontja (Halljuk! Halljuk!) kibocsátott körlevelének, hol azt irja (Halljuk!): „Ország-világ megadja, hogy boraink az e tekintetben létező legnemesebb ter­mékekkel bátran kiállják a versenyt, helyes pinczegazdaság folytathatására éghajlatunk közép­mérséklete és az annak megfelelő pinczék kiválólag alkalmasak." Ugy látszik, ez az a régi slen­drián, (Derültség a szélsőbalon) midőn a pinczék­nek a középmérsékletű égalj melletti hőmérsék hidegségére fektetek a fősúlyt. Hiszen épen az a baj nálunk, hogy a pinczék többnyire hidegek, és a borok ki nem erjedvén, nem alkalmasak a kivitelre. A mit tehát a minister ur mond, annak épen az ellenkezője áll. (Derültség a balon.) Midőn a vámtárgyalás alkalmával felhoztam azt, hogy borkivitelünk csekély, különösen két oly piaczra, melyek mintegy arra vannak teremtve, hogy borainkkal mi lássuk el, — Angliát és Oroszországot értettem — senki sem szólalt fel a túlsó oldalon, hogy megkiséreltetett volna állításomat megczáfolni és igy kénytelen vagyok azt gondolni, hogy állításomat elfogad­ták. Mert mit mond a t. minister ur is? Azt mondja, hogy boraink kivitelének másik nehéz­sége a vámviszonyokban rejlett és rejlik most is. Midőn mi megmondjuk, hogy ezen vámviszonyokon segíteni kell, miért nem segítenek rajtuk, mikor a minister ur is belátja, hogy itt van a baj ? Már pedig, gondolom, azt nem fogja mondani, hogy borkivitelünk ügye valami csekélység* mert ez fontos nemzetgazdászati tényező. Már tehetett volna valamit a t. ministerium — nem ugyan a mostani minister ur, hanem az előbbiek, — 4 éven át a borászat emelésére, ha mást nem, legalább azt, a mit a kis Erdély meg tudott tenni a maga emberségéből, hogy piucze­egyletet alapított. Sokszor beszélgettem e tárgy­ban Korízmics t. képviselőtársammal , s ő azt mondta, hogy azt sem tudja kivinni a kormány­nál, hogy oly kölcsönt adjon, mely a pincze­egylet tulajdonában levő borok által van bizto­sítva, pedig ő nem is ellenzéki képviselő. De erre nincs pénz, hanem Boszniára van. (Tetszés a szélsőbalon.) Miután a t. minister ur köriratában a külön­böző gazdasági ágakról szólt, egy általános frázissal vesz búcsút a borászattól, s azt mondja: „Megindult a mozgalom, s reméli, hogy a hires hegyalja régi hírnevét megőrzendi." De ezt azután nem köszöni meg egy bortermelő sem a kormánynak; mert a mely kormány a borászat érdekében nem tesz semmit, az ne vindicálja magának azt, hogy az ő érdeme folytán történt bármi előmenetel. Azon állításomat, hogy szakemberek hiányoz­nak, még egygyel tudom bebizonyítani, a mi megint nem a mostani minister hibája, hanem az egyesült ellenzék egyik igen t. férfiáé, Simonyi

Next

/
Thumbnails
Contents