Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-32

84 82. országos ülés deezember 9. 1878. Én két hétig végig hallgattam

5 igyekezvén rá saját tehetségem szerint megfelelni, épen az ez irányban felhozott nyilatkozatokat; de a mely perczbeu a háznak tetszésére van a kormánynak a keleti kérdésben követett eljárása felett Ítéletet mondani: azon pillanatban nem szükséges mondani, hogy a berlini szerződés érvényes, vagy érvénytelen voltának kérdése napirendre tűzessék; hanem a mely perczben elérkezettnek látszik az idő, hogy itt a kormány eljárása felett ítélni akarnának, lehető lesz ez a nélkül, hogy az egész berlini szerződésről mint tárgyalási anyagról szólani szükséges lenne, hanem módjában van minden egyes képviselőnek a bizalmi szavazat utján a kormány ezen politikájának megítélését provocálni. Ezen irányban tehát a képviselőház ebbeli jogának kijátszásáról vagy holmi ürügykeresésről szó sem lehet, {ügy van! Ugy van! a jobboldalon!) A t. képviselő ur constatálja, hogy itt ellentétes nézetek vannak az alapjogra nézve és azt kérdi: méltó volna-e ezen jog nagy fontosságához, hogy egy ilyen kérdés incidentaliter döntessék el? De hát miről van most szó? Az mondatik, hogy a képviselőháznak a berlini szerződés elfogadása iránt határoznia kell: Egyik rész azt mondja, hogy törvényeinkben benne van az országgyűlésnek ezen joga; a másik rész azt mondja, hogy e jog törvényeinkből és a parlamentarismusból nem következik. De vájjon nem épen e jog fölött határozna-e ineidentaliter a képviselőház, ha a t. képviselő ur nézete szerint a ház azt mondaná, hogy miután e jog törvényeinkben benne van, a szerződés napirendre tűzessék. {Ugy van! jobbfelöl) f Én azt gondolom, hogy épen a napirendre tűzés volna az, a mi praejudieálna a kérdés teljes alapossággal való megfontolásának. {Helyeslés a jobbon. Ellenmondás a baloldalon.) A képviselő ur megbotránkozással veszi, hogy én central-parlamentről és más ilyenekről beszélek. Legyen szabad nézetemet egy pár szóval ez iránt is elmondani — habár kénytelen leszek ismétlésekbe bocsátkozni. Én t. ház, a mint ezt már több izben kifejeztem, azon nézetben vagyok, hogy bármely állam, a mely ily természetű nemzetközi szerződésekre nézve — mert, hogy a kereskedelmi szerződéseken kivül vannak más természetű nemzetközi szerződések is, ezt én is igen jól tudom, — a mely állam, mondom, ily természetű szerződések kötésére nézve elvül azt állítaná fel, hogy hiába ment az ő meghatalmazottja a congressusra, bármi határoztatott ott: mindaz csak a szerint érvényes, vagy nem érvényes, a mint a törvényhozás a felett határozni fog: egy ily államnak a külügyi politikában soha határozott befolyása és szava nem lenne. {Helyeslés a jobboldalon.) És épen, mert gyakorlati emberek t,zt értik és érzik, — nem gyakorolják, nem veszik igénybe e jogot Angliában. Mert igaz, az angol parlament százados történelme tanúságot tesz a mellett, a mit Irányi képviselő ur mondott, hogy a parlamenti jog folytonosan változott az ország érdekei szempontjából. De azt átlátja Angliában mindenki, hogy az ország érdekei szempontjából azt, hogy Anglia magát a külügyi actio tekintetében rosszabb helyzetbe hozza, mint a milyenben más országok vannak, nem kívánni, sőt határozottan visszautasítani kell. {Helyeslés a jobboldalon.) De ismételnem kell azt is, hogy nálunk a helyzet még sokkal nehezebb. Méltóztassanak meggondolni — hogy bizonynyal mindnyájunk közös örömére — nem mindig azok fogják Magyarország és a monarchia kormányzatát vezetni, kik most vezetik. Eötvös Károly {közbeszól): Hála isten ! Tisza Kálmán ministerelnök: Ne méltóztassanak tehát lehetetlenné tenni, hogy a monarchia jövőben külügyi szempontból azon befolyást gyakorolhassa, melynek, ha gyakorlására képtelenné tétetik, igeu félek, nemcsak a külügyi actio, de a létjog elismerése vész el és a leguagyobb veszélyek idéztetnek a monarchiára. {Ugy van! a jobboldalon.) Mert engedelmet kérek, azt nem fogja nekem megtagadhatni senki, hogy a világnak oly helyén, a mely helyen Magyarország és a magyar-osztrák monarchia áll, azon állam létének jogosultságát Európa nem fogja fenntartani és nem fogja irányelvül kitűzni, ha azt önmaga lehetetlenné teszi, hogy úgy európai, mint kulturális missiójának a maga és Európa érdekében megfeleljen. {Felkiáltások a szélső baloldalon. Mi az?!) Már pedig, a mely perczben, a magyar-osztrák monarchia külügyi vezetése 1 azon helyzetbe hozatik, — s vezesse akkor a világnak legnagyobb államférfia, — hogy minden egyes ténykedése, sőt a külfölddel kötött tisztán politikai egyezmények érvénye felett, két törvényhozás határozzon, a melyeknek egyike mondhat igent, másika mondhat nemet: azon perczben ezen actio-képesség el van temetve mindaddig, míg az actio-képesség helyreállítása czéljából, ez a szerkezet meg nem változtatik. Ez az, a miért én rámutatok azon veszélyekre, nem fenyegetoleg, de óvólag, melyek az én felfogásom szerint az ily túlfeszített kívánságokból származnak. Németh Albert {közbeszól): Hát a mikor az osztrákok tárgyalták? Tisza Kálmán ministerelnök: Erről is fogok szólani, megjegyezvén mellékesen, hogy egyik előttem szólott szónok szavába sem vágtam. {Mozgás.) S ez alkalomból, mielőtt a másik észreI vételre térnék, megjegyzem még azt is, hogy