Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-32

32. országos Illés űecz&mfeer 9. 187$. 3É szememre vettetett, hogy én azt mondom, hogy csak az kívánhatja ezen eljárást, mely a fennálló alapot veszélyezteti, a ki óhajtja azt felbontani a nélkül, hogy jobbat tudna helyébe tenni, és e szempontból felhozatott a personal unió. T. ház! E két rendszernek érdeme felett vitatkozni ma nem kívánok, de azt igenis kívánom megjegyezni: hogy ha valaki azt mondja, nem kell egy rendszert megbontani, míg jobbat nem tudunk helyette tenni; ez nem azt teszi, hogy nem kell megbontani, míg in theoria, saját felfogásunk szerint jobbat képzelni nem tudnánk, mert hisz minden meglevőnél lehet jobbat képzelni e világon, sőt nemcsak képzelni, de tudni is lehet jobbat: hanem annak tudatától, hogy van jobb, addig, hogy ez a jobb a megfontolására hivatott összes factorok hozzájárulása mellett kivihető-e, még igen messze ut van. Én tehát a bontást csak akkor tartom helyén levőnek, ha az épités lehetősége előttem van. Megjegyzem még azt is, hogy ép a külügyi politika szempontjából, — és e részben nem fognak egyátalában ellentétet felmutathatni azzal, a mit bármikor is mondottam, — ép a külügyi politika szempontjából arra, hogy ez kétféle irányban vezettethessék, még a persoual-unio sem elég; az csak akkor volna lehetséges, ha -— a mitől isten mentsen — minden kapocs megszakadna a monarchiában. {Mozgás a szélső halon) Áttérek tiszt, ház, még arra, a mi minden oldalról fölvettetett, hogy t. i. hol van itt a logika: hogy azon esetre, ha az osztrák törvényhozás, — az egész és nemcsak az egyik ház — tárgyalja a berlini szerződést és határoz, akkor mi is határozzunk; mondatott továbbá, hogy hol van a logika abban, hogy a ministerelnök veszélyesnek tartja ugyan a szerződésuek az elfogadás, vagy el nem fogadás szempontjából való tárgyalását : és mégis, ha egyszer az osztrák törvényhozás tárgyalta, akkor a ministerelnök nem tartja többé veszélyesnek; és mondatott végre másfelől az, hogy ez a magyar parlamentnek megalázása. Én t. képviselőház azt, hogy saját törvényeink alapján, legalább az én legjobb meggyőződésem szerint csak helyes, praktikus, a parlamenti felfogás szerint, ily természetű, tisztán politikai nemzetközi szerződések tárgyalása nem önszülött joga a törvényhozásnak, hogy az nem gyakorolható helyesen, azt ismételten kifejtettem, és most csak mellesleg megjegyzem, hogy mindazon nemzetközi szerződések között, melyeket magánjogi, büntetőjogi s más hasonló viszonyokra Molnár Aladár t. képviselő ur felhozott, és a most szóban levő és ehhez hasonló politikai természetű szerződések közt nagy különbség van. Mert akár a büntetőjogi, akár magánjogi szerződések a külfölddel, minthogy a monarchiának külügyi vezetése közös, a külügyi hivatal utján köttetnek ugyan, de azok az ország polgárainak magán- s büntetőjogi, szóval belügyi viszonyaira vonatkoznak. Ezt csak mellesleg érintvén, megjegyzem, hogy arról, hogy miként értelmezem én törvényeinket, többször nyilatkoztam, és megmondottam ma is, hogy mennyire veszélyes lenne minden ezen túl menő eljárás. Én nem hiszem, hogy az osztrák törvények értelme az legyen, a melv itt felhozatott, — de az nem tartozik ide; hogy én itt vitassam azt, hogy mi az osztrák törvény valódi jelentősége. Azon törvény magyarázata az osztrák törvényhozás összes factorainak a föladata, és ha úgy magyaráznák is, mint most némelyek magyarázzák : én sem azt nem mondottam, hogy ha ők ezt vagy azt teszik, akkor nekünk is ugyanazt kell tennünk, és hogy akkor már nincs veszély az eljárásban; sem azt nem mondottam, hogy ezzel jogot nyerünk, hanem mondottam azt, hogy miután azon eljárás törvényeinkből nem foly, miután én a magam részéről úgy hazánkra, mint a monarchiára nézve annak érvényre emelését veszélyesnek tartanám: tartózkodjunk mi azon térre lépni; hanem azon esetre, ha csakugyan a monarchia másik törvényhozása máskép magyarázza, nem azt mondtam, tegyük azt, a mit azok fognak tenni, hanem — és itt fekszik a kül önbség, — azt mondottam, hogy miután alkotmányunk főalapja a paritás, igenis meg kell fontolnunk, hogy a paritás helyreállítása szempontjából mit kelljen cselekednünk. (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondások balfelöl.) Én, t. ház, tovább és hosszasabban nem szándékozom a t. ház figyelmét fárasztani. Ennyit elmondani az ismétlések lehető kerülésével kötelességemnek tartottam; és azt hiszem, hogy úgy ezen speciális ügyre vonatkozólag törvényeink szerint nund hazánk s a monarchia érdekei, valamint a monarchia két állama közti viszony alapját képező paritás szempontjából, helyes és correct azon kívánalom, hogy miután ezeu szerződés azou szempontból, melyből tárgyalása, nézetem szerint is, helyes, jogos és szükséges, a kormány eljárásának megítélése szempontjából, tárgyaltatott; miután, ha a ház akkor végitéletet mondani a kormány eljárása fölött nem tartotta czélszerűnek, módjában van minden képviselőnek ezen Ítélet kimondását provokálni a nélkül, hogy azért ezen szerződést más szempontból tárgyalni kelljen: ma ezen szerződés napirendre ne tűzessék. De azt hiszem, helyes és czélszerű azon fentartásis, hogy akkor, ha a monarchia két államának törvényhozásai jogköre közt levő paritás a másik államban érvényben álló törvénynek értelme a két magyarázat által megzavartatnék, akkor igenis a magyar törvényhozásnak joga és kötelessége lesz arról gondoskodni, hogy ezen paritás meg-