Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-31

81. országos ülés Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! A maihoz hasonló alkalmaknál tudtomra legalább politikai nagy vitába bocsátkozni nem lévén szokás én a magam részéről nem akarok mindazokra kiterjeszkedni, a mik itt felhozattak; különben is a leglényegesebbekkel szemben alkalom lesz akkor, mikor az általam kilátásba helyezett concret javaslatok a t. ház előtt lesznek, a kérdéseket minden oldalról megvitatni; — csakis egy pár egyszerű észrevétel az, a mire szorítkozni bátorkodom. Az egyik arra vonatkozik, hogy a kormány a mai napon általam tett nyilatkozatban nem vette figyelembe a feliratban kifejezett aggodalmakat. (Halljuk a baloldalon) Én azt gondolom, t. ház, hogy mikor a kormány a maga részéről is rámutat a pénzügyi nehézségekre, s mikor kijelenti, hogy első sorban ezek iránt érzi magát kötelesnek javaslatot terjeszteni a ház elé: akkor nem lehet mondani, hogy ezen szempontot figyelembe nem vette; sőt határozottan bennfoglaltatik nyilatkozatomban, hogy ez figyelembe vétetett, hogy a kormány ezen ügyet tekinti első teendőjének, és hogy a lehető leghamarabb kész lesz ez iránt javaslattal a ház elé lépni. És azt gondolom, hogy alig is lehetne méltányosan azt kívánni, hogy egy kifejtett egész pénzügyi programra terjesztessék elé akkor, midőn igen jól méltóztatnak tudni, hogy a megalakult kormánynak az iránt, hogy czélját mely utakon érje el, nemcsak magával, hanem még a kormányon és házon kivül álló faetorokkal is kell értekezni, és a dolgot tisztába hozni. (Ugy van! a jobboldalon.) De azt gondolom, hogy a közjogi helyzet szempontjából kifejezett aggodalmakat sem mellőzte, midőn megfelelőleg mindazoknak, a mik itt fölhozattak, határozottan kimondta azon nézetét, hogy a Bosznia és Herezegovina ideiglenes kormányzása iránt — természetesen egyetértőleg a másik kormánynyal — szükségesnek tartja, hogy javaslat terjesztessék a ház elé. Ugy az egyik, mint a másik aggodalom irányában tehát működési készségét kifejezte, a részletes előterjesztéseket a maga útján terjesztvén majd elő, a mikor azután alkalma lesz a t. háznak az előterjesztések felett teljes szabadsága szerint határozni. En nem fogok arra visszamenni, hogy mennyiben tartotta meg a kormány negyedfél — vagy majd négy év előtt tett igéretét. Hogy egyet — a melyre nézve az mondatik, hogy a kormány nem váltotta be ez iránt adott szavát — soha sem ígértem, azt talán a t. képviselő ur, a ki a dolgot felhozta, ha meggondolja, maga is be fogja látni. 0 ugyanis azt mondja, hogy a kormány nem tartotta meg a keleti politikára nézve tett igéretét. Én uram, 1875. márczius 2-kán a keleti politika iránt bizonyisten ígéretet nem tetdeczember 7. 1878. gi tem, nem is tehettem, mert hisz akkor nem is tudhattuk, hogy e bonyodalom nyakunkba szakad. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi a pénzügyi rendezést illeti, hogy ez iránt a kormány által tett ígéretek teljesen be nem váltathattak: erre nézve hivatkozkatnám a kormány megalakulása után, már néhány hónappal nyugtalanná vált európai helyzetre, mely már akkor nehezebbé tette az e téren való haladást; rámutathatok mindennek daczára is arra, hogy ha nem érettetett is el mind az, mit elérni óhajtottunk; ha, mint említem, a közbejött viszonyok még ujabb nehézségeket állítottak elénk: még sem lehet akkor azt mondani, hogy oly egészen sikertelen lett volna e téren a működés, midőn 60 millión felüli deficittel vettük át a pénzügyi kezelést, és érmek, azt hiszem, fele lesz mivel a mai viszonyok mellett is ez évben megküzdenünk kell. {Helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon.) De különben is soha senki nem hallotta tőlem, hogy én azért róvtam volna meg az ellenzéket, hogy a kormánynak és a kormány politikájának megbuktatására törekszik. Elismerem, hogy éhez teljes jogosultsága van mindenkinek, a ki kész, ha sikerül a kormányt megbuktatni, a kormányzatot átvállalni. De akkor engedjenek meg, valami bűn csak nem lehet abban, hogy azok is, kik a kormányon vannak, vagy a kormányt támogatják, igyekeznek azon politikát, melyet ők tartanak jónak, fentartani mindaddig, míg erre az alkotmányos factorok meg vannak: a fejedelemnek s a törvényhozás többségének bizalma. (Ugy van! a, jobboldalon.) Ezen alapon tehát megrovást azért, hogy e helyen vagyunk, azt hiszem, méltányosan senkitől meg nem érdemlünk, és el nem fogadhatunk. {Helyeslés jobbfelöl.) Sokat okoskodott az egyik képviselő ur a többség, és a kormány egymás iránti helyzetéről. Én e téren okoskodva, részletekbe nem megyek. De tegyük fel, hogy a helyzet csakugyan olyan, mint a t. képviselő ur mondotta. Hát mi lehet belőle? Ne aggódjék a képviselő ur! Az lehet belőle, hogy a kormánynak nem lesz többsége: és ekkor a kormány teljesíteni fogja alkotmányos kötelességét; elvárván, hogy azt az illetők is teljesíteni fogják, és több reménynyel várván ezt akkor, mint most; mert akkor, ha a szabadelvű párt felbomlik, és annak bizonyos részei az ellenzékhez csatlakoznak, több nyugalommal fog elébe nézhetni annak, hogy a kormányalakítás azoknak kezébe kerüljön, mint a minővel most nézhetne annak elé. (Derültség és tetszés jobb felöl. Nyugtalanság a baloldalon.) Egy képviselő ur azt mondta, hogy én az által érem el, hogy kormányon maradhatok, mert I oly roszszá teszem a helyzetet, hogy utánam senki