Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-31

62 31. országos ülés deczember 7. 1878. sem vállalkozik kormány alakítására. (Felkiáltások balfelöl. Igaz!) Higyjék el a t. képviselő urak, önmagukat is megbántják az által, ha azt mondják, hogy igaz. Én azt gondolom, ha valakinek az a meggyőződése, hogy az az ember, ki a kormányon van, saját kormányzati hibái miatt azon állapotba juttatta az országot, s hogyha az az ember ott marad, ezen rósz állapot tovább is fenn fog tartatni, akkor — ha csak azt nem akarjuk feltenni, hogy Magyarország törvényhozói mind az önzés és nem a hazafiság szempontjából indulnak ki, — nem szabad azt mondani, hogy az az ember az által örökíti meg magát a kormányon, mert rósz helyzetbe hozta az országot; mert hisz ez csak egy okkal több lehet arra, hogy annak az embernek a kormánytól való eltávolítása minden alkotmányos eszközökkel megkísértessék. (Mozgás halfelöl. Helyeslés a 'jobboldalon) Az tehát, hogy ezen az úton akarunk kormányon maradui, ismétlem, csak úgy volna lehető, ha megkellene tagadni minden ellenkező nézetüektől azon hazafiúi kötelességérzetet, mely épen azon viszonyok közt parancsolja azt, hogy az ország ügyeit át kell venni annak, ki a törvényes factorok bizalmát birja. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Es a kormány átvétele iránti készségben kifejezést lelő ezen hazafiság számos példányában bála istennek van is alkalmunk a házban gyönyörködni. (Derültség a jobboldalon.) Azt mondja továbbá egy képviselő ur, hogy ő megmondta, hogy a kormányt nem támogathatja ; megmondta azzal, hogy vád alá akarta helyezni, s azt mondja a pénzügyminister úrról, — mint a kire ez még akkor nem volt alkalmazható, —- hogy ő egyébiránt már az által, hogy e helyre ült, érdemessé tette magát a vád alá helyezésre. Már t. ház, nekem a hazafiságról és a hazafi kötelességről más felfogásom van. (Felkiáltások a, jobboldalon. Nekünk is!) Én azt tartom : erre a helyre ülni akkor, midőn mindenki azt mondja és azt látja, hogy jó a pénzügyi helyzet, hogy nincs semmi baj, — szintén lehet kötelességteljesítés, de igen kellemes kötelességteljesítés: a mai viszonyok közt azonban, midőn túlfeketén színeznek mindent, de nehéznek látja mindenki a helyzetet és ezt bevallja, s ezen helyre ülni azon elhatározással, hogy „megpróbálom emberi erőmből telhetőleg e helyzetnek veszélyeit az országtól elhárítani: ez bizonyára nem vád alá helyezést érdemel." (Zajos, megújuló éljenzés a jobboldalon.) Azt, t. képviselőház, elismerem, hogy azon beszédben, melyet elmondottam, nem jeleztem mindent, bár a főrendiház rendezése fel van benne említve. De azért azon képviselő ur, a ki megrótt a miatt, hogy a vallásszabadságot fel nem említettem, legyen nyugodt az iránt, hogy én a mint mindig támogattam a vallásszabadság minden gyakorlatias és helyzetünkbe beillő intézkedéseit, úgj

7 támogatni ma is fogom. De ezen szónak : vallásszabadság, mintegy idealisticus odairását olyannak tekintem, a mely talán támaszthat a lehetőségen túlmenő aspiratiokat is, vagy pedig mondathatnék s talán mondatott volna is, hogy így általánosságban odaállítva nem jelent semmit. Ismétlem azonban, a közművelődés épen úgy, mint a tanügyi kérdések egyik alapeszméjének tartom a vallásszabadságot és a vallások köztti egyenlőséget és így abból, hogy ez a nagy szó íelemlítve nem volt, ne méltóztassék valami ellenséges következtetést vonni. Végezetül t. ház felemlíttetett itt, hogy nem kell lejáratni a törvényhozás tekintélyét, sőt rámutatás történt arra, hogy az alkotmányos orvoslások iránt hitét vesztett nemzet esetleg ezt, vagy azt fogja tenni. Én azt hiszem, a törvényhozás tekintélyét nem fogjuk lejáratni, ha a törvényhozás minden tagja feladatának fogja tekinteni: a gyakorlati, az alkotó munka lehetővé tételére hatni, ezen a téren megküzdeni a különböző nézetekkel, s egyformán meghajolni az alkotmányos, a jogosan döntő többség előtt. És a törvényhozás tekintélyét lejáratni egyfelől lehet úgy, ha a nemzet törvényhozásában — nem mondom, hogy ez nálunk történik — a személyes ambitiók küzdterét kezdi szemlélni; s meglehet akkor, ha a gyakorlati munkára oly szükséges idő, bár igen érdekes, de nem mindig czélszerü vitatkozásokkal töltetik el. És én nem hiszem a magyar nemzet érettségéről, de türelem vesztésre vezethető volna akkor, ha látja azt, hogy a törvényhozás többségének határozmányai egy kisebbség részéről úgy tekintetnek, mintha azok nem jogosultak, nem törvényesek volnának; s úgy rovatnak meg e házban és e házon kivül. (Helyeslés a baloldalon.) De ha ily eset bekövetkeznék: a felelősség nem azokat fogja sújtani, kik mindig és minden, ha csak az alkotmányunk szerinti törvényes tényezőkre támaszkodva járnak el, kik ezen tényezők döntvényét respectáljäk, ha ellenök szól is : hanem igenis azokat, kik jogot vesznek maguknak, ha ezen alkotmányos tényezők döntvénye ellenök szól, azok ellen az izgatás fegyveréhez nyúlni. (Elénk helyeslés a közepén. Nyugtalanság a baloldalon.) Elnök: Szilágyi Dezső képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Szilágyi Dezső: Én csak egyetlenegy állításom értelmének helyreigazítására kérem a t. ház figyelmét. A túloldalon lévő többséget nem azért kárhoztattam, a mit a ministerelnök ur mond, hogy pártolja a jelenlegi kormányt, hanem azt mondtam, helytelen volt a többség eljárása, midőn kétértelmű feliratot fogadott el, — tudva fogadott el és ez által lehetővé tette azt, hogy