Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-31

62 31. országos ülés deczember 7. 1878. sem vállalkozik kormány alakítására. (Felkiáltások balfelöl. Igaz!) Higyjék el a t. képviselő urak, önmagukat is megbántják az által, ha azt mond­ják, hogy igaz. Én azt gondolom, ha valakinek az a meggyőződése, hogy az az ember, ki a kormányon van, saját kormányzati hibái miatt azon állapotba juttatta az országot, s hogyha az az ember ott marad, ezen rósz állapot tovább is fenn fog tartatni, akkor — ha csak azt nem akarjuk feltenni, hogy Magyarország törvény­hozói mind az önzés és nem a hazafiság szem­pontjából indulnak ki, — nem szabad azt mon­dani, hogy az az ember az által örökíti meg magát a kormányon, mert rósz helyzetbe hozta az országot; mert hisz ez csak egy okkal több lehet arra, hogy annak az embernek a kormány­tól való eltávolítása minden alkotmányos eszkö­zökkel megkísértessék. (Mozgás halfelöl. Helyeslés a 'jobboldalon) Az tehát, hogy ezen az úton akarunk kormányon maradui, ismétlem, csak úgy volna lehető, ha megkellene tagadni minden ellen­kező nézetüektől azon hazafiúi kötelességérzetet, mely épen azon viszonyok közt parancsolja azt, hogy az ország ügyeit át kell venni annak, ki a törvényes factorok bizalmát birja. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Es a kormány átvétele iránti készségben kifejezést lelő ezen hazafiság számos példányában bála istennek van is alkal­munk a házban gyönyörködni. (Derültség a jobb­oldalon.) Azt mondja továbbá egy képviselő ur, hogy ő megmondta, hogy a kormányt nem támogat­hatja ; megmondta azzal, hogy vád alá akarta helyezni, s azt mondja a pénzügyminister úrról, — mint a kire ez még akkor nem volt alkal­mazható, —- hogy ő egyébiránt már az által, hogy e helyre ült, érdemessé tette magát a vád alá helyezésre. Már t. ház, nekem a hazafiságról és a hazafi kötelességről más felfogásom van. (Fel­kiáltások a, jobboldalon. Nekünk is!) Én azt tar­tom : erre a helyre ülni akkor, midőn mindenki azt mondja és azt látja, hogy jó a pénzügyi helyzet, hogy nincs semmi baj, — szintén lehet kötelességteljesítés, de igen kellemes kötelesség­teljesítés: a mai viszonyok közt azonban, midőn túlfeketén színeznek mindent, de nehéznek látja mindenki a helyzetet és ezt bevallja, s ezen helyre ülni azon elhatározással, hogy „megpróbálom emberi erőmből telhetőleg e helyzetnek veszé­lyeit az országtól elhárítani: ez bizonyára nem vád alá helyezést érdemel." (Zajos, megújuló éljenzés a jobboldalon.) Azt, t. képviselőház, elismerem, hogy azon beszédben, melyet elmondottam, nem jeleztem mindent, bár a főrendiház rendezése fel van benne említve. De azért azon képviselő ur, a ki meg­rótt a miatt, hogy a vallásszabadságot fel nem említettem, legyen nyugodt az iránt, hogy én a mint mindig támogattam a vallásszabadság min­den gyakorlatias és helyzetünkbe beillő intézke­déseit, úgj 7 támogatni ma is fogom. De ezen szónak : vallásszabadság, mintegy idealisticus oda­irását olyannak tekintem, a mely talán támaszthat a lehetőségen túlmenő aspiratiokat is, vagy pedig mondathatnék s talán mondatott volna is, hogy így általánosságban odaállítva nem jelent sem­mit. Ismétlem azonban, a közművelődés épen úgy, mint a tanügyi kérdések egyik alapeszméjé­nek tartom a vallásszabadságot és a vallások köztti egyenlőséget és így abból, hogy ez a nagy szó íelemlítve nem volt, ne méltóztassék valami ellenséges következtetést vonni. Végezetül t. ház felemlíttetett itt, hogy nem kell lejáratni a törvényhozás tekintélyét, sőt rámutatás történt arra, hogy az alkotmányos orvos­lások iránt hitét vesztett nemzet esetleg ezt, vagy azt fogja tenni. Én azt hiszem, a törvényhozás tekintélyét nem fogjuk lejáratni, ha a törvény­hozás minden tagja feladatának fogja tekinteni: a gyakorlati, az alkotó munka lehetővé tételére hatni, ezen a téren megküzdeni a különböző nézetekkel, s egyformán meghajolni az alkotmá­nyos, a jogosan döntő többség előtt. És a tör­vényhozás tekintélyét lejáratni egyfelől lehet úgy, ha a nemzet törvényhozásában — nem mondom, hogy ez nálunk történik — a személyes ambi­tiók küzdterét kezdi szemlélni; s meglehet akkor, ha a gyakorlati munkára oly szükséges idő, bár igen érdekes, de nem mindig czélszerü vitat­kozásokkal töltetik el. És én nem hiszem a magyar nemzet érettségéről, de türelem vesztésre vezethető volna akkor, ha látja azt, hogy a tör­vényhozás többségének határozmányai egy kisebb­ség részéről úgy tekintetnek, mintha azok nem jogosultak, nem törvényesek volnának; s úgy rovatnak meg e házban és e házon kivül. (Helyes­lés a baloldalon.) De ha ily eset bekövetkeznék: a felelősség nem azokat fogja sújtani, kik min­dig és minden, ha csak az alkotmányunk szerinti törvényes tényezőkre támaszkodva járnak el, kik ezen tényezők döntvényét respectáljäk, ha ellenök szól is : hanem igenis azokat, kik jogot vesznek maguknak, ha ezen alkotmányos tényezők dönt­vénye ellenök szól, azok ellen az izgatás fegy­veréhez nyúlni. (Elénk helyeslés a közepén. Nyugtalanság a baloldalon.) Elnök: Szilágyi Dezső képviselő ur szemé­lyes kérdésben kivan szólani. Szilágyi Dezső: Én csak egyetlenegy állí­tásom értelmének helyreigazítására kérem a t. ház figyelmét. A túloldalon lévő többséget nem azért kárhoztattam, a mit a ministerelnök ur mond, hogy pártolja a jelenlegi kormányt, hanem azt mondtam, helytelen volt a többség eljárása, midőn kétértelmű feliratot fogadott el, — tudva fogadott el és ez által lehetővé tette azt, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents